DR. SZÁJER JÓZSEF (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nincsen társadalom, amely örök életû Alkotmányt vagy örök életû jogot tudna alkotni - írja az amerikai Alkotmánynak az atyja. Nem ilyen az amerikai, de az olasz Alkotmány sem. Az olasz Alkotmányt is az elmúlt idõszakban, az elmúlt harminc évben legalább négyszer módosították. A most elõttünk fekvõ alkotmánymódosítás szerzõit nem is vezette az öröklét hiú igénye. Justinianus vagy Jefferson büszkesége hogyan is vezethette volna, amikor egy sebtében megkötött pártközi megegyezés határidejének szorításában kellett neves jogász szerzõinek összecsapniuk a szövegét. (Derültség.) Az eredmény persze így sem lebecsülhetõ. Végre egy, a többpártrendszerben is mûködõképes, a kormányzati és ellenzéki funkciókat tisztán elhatároló Alkotmányunk lehet. Megkönnyebbülhet mostantól az a szocialista párti képviselõtársunk is, aki nemrégiben azt nyilatkozta az egyik újságban, hogy milyen nehéz lesz az Alkotmány ama passzusát megvalósítani, amely a demokratikus szocializmusra utal. Vegyük hát le a felelõsséget a vállukról, húzzuk ki gyorsan ezt az ódivatú rendelkezést. A sietséget ebben az esetben nem ellenzem. Meg kell elõznünk azt, hogy mondjuk Thürmer úr az Alkotmánybírósághoz rohanjon a szocializmus megvédése érdekében. Szocialista képviselõtársaimnak azonban továbbra sem kell aggódniuk, talán még akad oly nyugodt erõ a házban, amely ha nem is szocialista, de legalábbis a szociális piacgazdaságot valósítja meg jobb sorsra érdemes hazánkban. (Derültség.) Ugyanakkor ez még mindig nem oldja meg a sztálinizmusnak a kérdését. Hankó Faragó Miklós képviselõtársam megemlítette, hogy abban az esetben, hogyha a Parlament kétharmados többséggel fogadja el az ügyészségi törvényt, abban az esetben sztálinistább, mintha csak abszolút többséggel. Azt hiszem, hogy így az SZDSZ-szel, FIDESZ-szel és az MSZP-vel feldúsult többség valóban okot ad arra, hogy sztálinistának tekinthetõ ebben az esetben a Parlament. (Taps, derültség.) Tisztelt Ház! Mivel a vitában a FIDESZ részérõl benyújtott hat módosító indítványnak én vagyok a szerzõje - ezek a 85-ös szám alatt találhatók a módosító indítványok között -, elõre is elnézést szeretnék kérni a rengeteg olvasnivalóért. Indítványaim az Alkotmány alapelveit és alapvetõ jogokat érintõ módosításokhoz kapcsolódnak. Az Alkotmány 1. fejezetét érintõ javaslatok többségével egyetértek. Nem eléggé következetes azonban a gazdaságra vonatkozó elveknek a kifejtése az alkotmánymódosítás tervezetében. Javaslataim a piacgazdaság, a gazdasági alkotmányosság egyértelmû összehangzó rögzítését kívánják. Az a törekvés vezérelt, hogy ne pusztán politikai deklarációvá, hanem valóságos, bíróságok elõtt is hivatkozható jogi szöveggé váljon az alkotmány e része is, és eltûnjenek a múlt rendszer nyomai a szövegbõl. A 7. szakasz (1) bekezdéshez, tehát a 85-ös módosítás harmadik oldalán található javaslatom arra vonatkozik, hogy törölje az Országgyûlés az Alkotmányból a szövetkezetek támogatását és elismerését; egy valódi piacgazdaságban ugyanis nem teremthetünk alá-fölérendeltséget a különbözõ vállalkozási formák között. Ilyen erõvel nevesíthetnénk azt is, hogy az Alkotmány a kft.-ket, a részvénytársaságokat vagy mondjuk a nemzeti megújulás programja által vállalkozási formának tévesztett lízinget részesíti különleges bánásmódban. (Derültség.) Nincs ok tehát a szövetkezetek kiemelésére. A szövetkezetekrõl szóló rész amúgyis ellentmondásban maradna a vállalkozás szabadságát kimondó szakaszokkal. Ha a szövetkezetek védelmére nincs is szükség, annál inkább védeni kell a földhöz való tulajdonjogot. Errõl szól a 7. szakasz (3) bekezdéseként a kiegészítõ indítványom; a negyedik oldala a módosító indítványomnak. Eszerint a földrõl szóló törvény elfogadásához a jelenlegi országgyûlési képviselõk szavazatának kétharmada legyen szükséges. Ezt a földtulajdonviszonyok szabályozásának fokozott társadalmi jelentõsége indokolja. Ezzel kisgazda harcostársaink is bizonyára egyet fognak érteni, hiszen Kohinoor gyémántját nem védhetik holmi egyszerû többséggel elfogadott közönséges törvények. (Derültség és taps.) A módosításom ötödik oldalán szereplõ 7. szakasz kiegészítõ bekezdés az Alkotmány eddigi lényeges hiányosságait kívánja megoldani. Más polgári demokráciákhoz hasonlóan megteremti a normaszövegben a tulajdonhoz való jog alanyi jogként való védelmét. Az eddigi szöveg ugyan védi a tulajdont, de nem a hozzáfûzõdõ alanyi jogot. Ez a megoldás követi a francia forradalom emberi és polgári jogok nyilatkozatának példáját. Javaslatom elfogadása szimbolikus jelentõségû lehet a polgári szabadságok és a magántulajdon alapján álló piacgazdaság melletti állásfoglalás szempontjából. A javaslat nem más, mint a legnagyobb parlamenti párt egyik fõ jelszavának Alkotmányba fogla lása. Csak emlékeztetnék Kölcseyre: tulajdon és szabadság. (Derültség.) A gazdasági alapjogokat érintõ utolsó javaslatom a 4. szakasz (2) bekezdéséhez a második oldalon található; egy megvalósíthatatlan követelményt iktatna ki az Alkotmányból. Tulajdonképpen ez egy jó tanács a mindenkori kormányzó pártok, de különösen egy, kinyilvánított szándékaiban gazdasági rendszerváltást vezényelni vágyó kormánypárt részére. Továbbra is elismerve a normaszövegben a vállal kozás és a piac szabadságát, kimaradna a szabadságok korlátozását kétharmados törvényhez kötõ követelmény, ugyanis ha ez mégis bennmarad, akkor ma nap mint nap alkalmazott gazdasági intézkedéseket - ilyenek az export- és importkorlátozások, a tõzsde-, a bankfelügyelet, a devizaszabályok és még sorolhatnám tovább - azonnal alkotmányellenesnek lehetne nyilvánítani. A kormányozhatósághoz ez is kell, s jobb, ha kimondjuk, mintha szemet hunynánk e folyamatosan alkotmánysértõ gyakorlat felett. Azért mertem a gazdasági rendszerváltást kifejezõ gazdasági alapelvek körében tartalmi módosításokat tenni a fenti elemzett négy esetben, mert úgy vélem, ez nem megy túl a mostani alkotmánymódosítás ambícióin. De szakmailag, tartalmilag és formájában javítja azt. Az általános rendelkezésekhez az elõterjesztõk szándékai szerint is hozzányúl a módosítás, és az én indítványaim ezekhez kapcsolódnak. Tisztelt Országgyûlés! Módosító indítványaim másik csoportja az alapvetõ jogok biztosítékaira vonatkozik. A Parlament remélhetõleg hamarosan folytatja a polgári szabadságjogokról szóló alapvetõ törvények megalkotását. Fontos lett volna, hogy a tárgyalt törvényjavaslat ehhez iránymutatást adjon. Ez az iránymutatás azonban hiányzik. A kétharmados törvényekbõl nem bontakozik ki a polgári szabadságjogok teljes modern katalógusa, kialakuló demokratikus rendünkben azonban a kétharmados törvényeknek különös jelentõségük lesz. Erre épülhet majd rá az új Alkotmány, de szükség lett volna egy mögöttes, átfogó koncepcióra is. Azt sem lehetett volna ejteni. Azt remélem, senki sem vitatja, hogy minél elõbb új Alkotmány kell, olyan Alkotmány, amelyrõl Thomas Jeffersonnal el lehet mondani, hogy országunk összegyûjtött bölcsességeinek folyománya. Sajnálatos, hogy a nemzeti megújhodás programja egy szót sem ejt az új Alkotmány tervérõl. Lényeges biztosíték az új módosítás szerint is, hogy az alapvetõ szabadságjogokat védõ törvényeket nem módosíthatja kényére-kedvére semmilyen egyszerû kormánytöbbség, hanem elfogadásukhoz politikai konszenzusra van szükség. Ez a garancia az új Alkotmányban majd ki kell hogy egészüljön a polgári engedetlenség jogával, hiszen egy bármenynyire is általános politikai konszenzus sem sértheti az egyén jogát, azt a jogot, amelyet nem ruházott át semmiféle kormányra, semmiféle parlamentre; de ez a jövõ kérdése. Sajnálatos, hogy ez a javaslat éppen az ellenkezõ irányban kíván jelentõs lépést tenni. A 3. szakasz (2) bekezdéséhez tett, tehát a módosításom 1. oldalán található indítványom éppen arra irányul, hogy megakadályozza az alapvetõ jogok korlátozására irányuló kísérletet. Ez a kísérlet azt célozza, hogy az alapvetõ jogoknak csak a lényeges tartalmára vonatkozóan követeljen meg a törvény szabályozást. Ez a javaslat megengedhetetlen módon szûkítené az alapjogok védelmét, hiszen ki döntheti el azt, hogy mit jelent a lényeges tartalom. Másként vélekedhet például a sajtószabadság lényeges kérdéseirõl - hogy egy ma divatos névsorral éljek - Bánk bán, Tiborc vagy Petúr (derültség), hiába ugyanazon párt, illetve tragédia tagjai a felsorolt urak. (Taps.) Az azért, hogy enélkül parttalanná válnék a törvénykezés, nem elegendõ egy jogvédõ garancia felpuhítására. Az alkotmányosság nemzetközi normái e tekintetben elegendõ iránymutatást adnak. Az elõterjesztõk érve, hogy a pihenés jogának alapján a szervezett üdültetés szabályait is törvénybe kellene foglalni, alaptalan. Az azonban már a pihenés jogához tartozik, hogy mindenkinek joga van heti pihenõnapra, és hogy a vasárnap a mi kultúránk hagyományainak a megsértése nélkül nem tologatható a miniszterek kedve szerint, amire eddig már számos példa volt. Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõbb vázolt szûkítés terjedelmében is szembenáll a mostani alkotmányozással, amely a jogok biztosítékait akarja megteremteni, biztos alapokra akarja helyezni. Ismét kedvenc szerzõmet, Thomas Jeffersont kell idéznem, hogy felriasszam demokrata lelkiismeretünket. "Inkább kitenném magam a túl sok szabadság kényelmetlenségének, mint annak, hogy túl kevésben legyen részem." Lehet, hogy téves a mércém, de sohasem fogom feladni azt a szándékomat, hogy kivegyem a kevesek hatalmából azt, hogy a sokaság dolgát korlátozzák. Egy új Alkotmány egyértelmû szabályozása végett majdan bevezethetné az osztrák Alkotmányból ismert alkotmányos norma fogalmát. E megoldás szerint a szabadságjog garanciáját jelentõ szabályhoz minõsített többségre, többi részeihez pedig egyszerû többségre van szükség. A kerettörvény fogalma hasonlóan biztosíthatná, hogy valóban nem törvényi jelentõségû szabályokat alacsonyabb szinten lehetne megfogalmazni. Bízunk az európai jogrendszerek és saját jogérzékünk ítéletében. Jogi kultúránk több évszázados alapértékei kellõ iránytûk lehetnek annak az eldöntésében, hogy mi kíván törvényi szabályozást. Utolsó módosító javaslatom - amely a módosító javaslatok között is legutolsóként szerepel - a 37. szakasz (2) bekezdéséhez járul, egy alapvetõ szabadságjogot érint, éspedig az õrizetbe vétel törvényességét garantáló, az angol jogból átvett habeas corpus intézményét. (Gyér taps.) Az Európába való jogi belépõnek is lehetne tekinteni ezt a magyar jogból régóta hiányzó intézményt. Véleményem szerint azonban ez a szabály csak akkor jelent tényleges jogot, valós biztosítékot, ha konkrét idõpontot tartalmaz. Én az Európában bevett 72 órát tartom megfelelõnek, de kérem az igazságügy-miniszter urat, hogy nyilatkozzék, ha erre a bírósági rendszer ajánlása nem ad lehetõséget, mi legyen az az idõpont, amelyet még elbír a jelenlegi igazságszolgáltatás. Hogy emlékeztessem a szabályra a jelenlevõket, arról van szó, hogy az õrizetbe vétel után a bíróság elé állításig nem telhet el 72 óránál több, ellenkezõ esetben szabadlábra kell helyezni. Ha nincs az õrizetbe vétel konkrét idõhöz köt ve, akkor a "rövid idõn belül" kifejezés nagyon sokféle értelmezést nyerhet egy évtõl három percig terjedõ skálán. Az orosz nyelvben járatos kollégáink valószínûleg ismerik a "kis szicsasz" és a "nagy szicsasz" közötti különbséget. (Derültség, taps.) Tartalmi észrevételeim után szeretnék egynéhány formai megjegyzést is tenni. Az alkotmánymódosítás tervezetében nem nagyon törekszik a jogászi értelmezést segítõ és elegánsabb egységes szóhasználatra. Csak utalnék arra, hogy a szabadságjogokat felsoroló, kétharmados többséget megkívánó záradékokban a törvények megnevezése nagyon tarka képet mutat: utazási, letelepedési szabadság szabályozásáról törvény, személyes adatok védelmét biztosító törvény, a lelkiismereti és vallásszabadságot elismerõ törvény, és így tovább. Lehetne sorolni a példákat. Ezt a szóhasználatot lehetne egységesíteni, legalábbis egy Alkotmányhoz ez lenne méltó. Csak azért említettem ezeket az amúgy lényegtelen elemeket, mert sokszor a FIDESZ részérõl támasztott kifogás éppen a sietséggel szemben van, és az ilyen pontatlanságok éppen ebbõl a rohammun kából keletkeznek. Az általam benyújtott számos tartalmi indítványnak ez az egyik fõ oka. Több vád ért bennünket, hogy korrigáljuk indítványainkat, azért nem álltunk elõ velük a múlt heti bizottsági ülésen, mert titkoljuk õket. Annak, hogy csak most láthatjuk a javaslatainkat, ennél jóval prózaibb oka van. Mostanra készültünk el velük. Engedtessék meg nekünk, hogy ha már az elõterjesztés sietõs volt, akkor mi is kihasználjunk minden percet, hogy alapos munkát végezhessünk. A lassúság és az alaposság közé, illetve a lassúság és a szakértelem közé - Rott Nándorral szemben - mi nem teszünk egyértelmûen egyenlõségjelet. A kormányalakítás lassúsága nem biztos, hogy a szakértelemnek a dúskálása miatt történt. (Derültség, taps.) Egyetlen vigaszunk az, hogy a paktumot megkötõ pártok tagjainak, képviselõtársaimnak is csak ugyanennyi idõ állt rendelkezésükre a felkészüléshez, és õk még módosítást is csak módjával tehetnek, hogyha lojálisak saját pártjaikhoz. Végül is egy, a sietségre utaló részletet felolvasok a szövegbõl, amelyet Kutrucz Katalin már említett ugyan. Ez azt mondja, hogy "a jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek az elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának a szavazata szükséges." Hogy szól ehhez az indoklás? "A javaslat a jogalkotás rendjét szabályozó törvény elfogadásához egyszerû többséget ír elõ, ami azt jelenti, hogy e törvény elfogadásához az Országgyûlés tagjai több mint felének jelenlétében a jelenlevõk több mint felének igen szavazata szükséges." A törvényszöveg és az indoklás eltérésének az oka itt természetesen nem a figyelmetlenség. Erre még a futtában folytatott alkotmányozás sem adhatna okot. Teóriám szerint - mivel a paktum két párt kompromisszuma - a megegyezés egy titkos záradéka úgy szólhatott, hogy a törvény szövegét az MDF, az indokolást pedig az SZDSZ képviselõi készítették. (Élénk derültség és nagy taps.) Vagy fordítva. Vitatézisem bizonyítását a történelemre hagyom. Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps.)