KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy 20 oldalas, 51 paragrafust és körülbelül 90 pontot tartalmazó alkotmánymódosítás fekszik elõttünk. Úgy gondolom, hogy ekkora mennyiségben az alkotmánymódosítás sürgõsen nem indokolható. Én mérnök vagyok, nem jogász, lehet, hogy rosszak az információim, de én úgy tudom, hogy a demokratikus jogállamokban az Alkotmányt olyan meghatározó jellegû és hosszú távú alaptörvénynek tekintik, amelyet nagyon ritkán módosítanak, indokolt esetben, és lehetõleg úgy, hogy az hosszú távra érvényes maradjon. Lehet persze erre azt mondani, hogy ez egy 49-es sztálinista Alkotmány, de már többen elõttem elmondták, hogy ez nem így van, hiszen a tavaly október 18-án elfogadott módosítás az Alkotmány legnagyobb részét kicserélte, ez a módosítás akkor valamennyi, most a Parlamentben lévõ párt közös részvételével jött létre, és én azt is megnéztem, hogy a mostani módosításnak ez az 50 pontja melyik részére vonatkozik, az akkor módosított részére-e az Alkotmánynak, vagy ami eredetileg maradt, és ennek a nagy része az akkor módosított részére vonatkozik. Persze megvan ma még a Házszabályban az a lehetõség, hogy Alkotmányt is lehet sürgõsséggel módosítani, és ezt 113 képviselõtársunk igénye alapján a Parlament el is fogadta. Miután az eredeti javaslathoz nem volt indoklás mellékelve, megpróbáltam tegnap reggelig, amíg az indoklást meg nem kaptuk, saját magam kitalálni, hogy ezeknek a módosításoknak, e módosítások sürgõsségének vajon mi az indoka. Én azt természetesen értettem, hogy az MDF és SZDSZ között kötött paktumot minél hamarabb az Alkotmányban is rögzíteni kell, nehogy valamelyik fél meggondolja magát. Elég nehezen néztük ma itt többen, hogy az SZDSZ képviselõi, még a közismerten jó szónok Tölgyessy Péter is hogy küzdött azzal, hogy a legnagyobb ellenzéki párt vezérszónokaként próbálja elfogadtatni azokat a módosításokat, amelyeknek egy része pontosan az ellenzék lehetõségeit csorbítaná. Természetesen azt is értettem, hogy a demokratikus szocializmus, egyébként Európában haladó értékrendszerként elismert, fogalmát addig kell kitiltani a magyar Alkotmányból, amíg a korábban alaptalanul szocializmusnak nevezett állampárti rendszer hibáinak és bûneinek felhasználásával fenn lehet tartani annak pejoratív értelmezését. A többi javasolt paragrafust átnézve viszont minimum három különbözõ kategóriát találtam. Találtam olyan javaslatokat, amelyek abszolút jelentéktelenek, egyáltalában nem sürgõsek és ráértek volna egy következõ Alkotmányt is megvárni. A másik csoportba sorolhatók azok, amelyek ugyan fontosak, de véleményem szerint kellõen nem elõkészítettek, és egy harmadik csoport volt az, amelyik fontosnak is nevezhetõ, és az elõkészítésük is a tárgyalásra megfelelõ színvonalat biztosít. Hogy ne csak általánosan beszéljek, egy-két példát szeretnék mondani mind a három csoportra. Jelentéktelennek és ráérõnek nevezem például a 6., 7., 11., 31. §-ban foglalt módosításokat. Nagyobb gondban vagyok azokkal a törvénymódosításokkal, amelyeket magam is fontosnak érzek, de úgy érzem, hogy nem érik el azt az elõkészítettségi szintet, amely itt a Parlamentben a részletes tárgyalásokhoz szükséges lenne. Ilyennek tekintem az alapvetõ emberi jogokkal foglalkozó 3. §-t például, ahol nemcsak az a baj, hogy az emberi jogok lényeges tartalmát nem részletezi, hogy mit ért ezalatt, hanem az is a baj, hogy kivette a kétharmados szavazási hatály alól ezt a paragrafust. Ez gyakorlatilag azt jelenti, lehet, hogy az elõterjesztõk szándékával ellentétben, hogy ezeknek korlátozási lehetõsége egyszerû többséggel gyakorlatilag korlátlanná válik. A 45. §-ban gyönyörûen megfogalmazzuk, hogy a Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élõ nemzeti és nyelvi kisebbségek képviseletét biztosítják. A 24. §-ban viszont eltöröljük a nemzetiségi képviselõk behívási rendszerét, amely valószínûleg rossz is, és nem alkalmas valódi képviseletre, és helyette bevezetésre javasoljuk a nemzetiségi jogok országgyûlési biztosát. Itt csak az a gondom, hogy vajon kellõen elõkészített-e ez a módszer, vajon megkérdeztük-e a nemzetiségeket képviselõ szervezeteket, és ezeknek a döntõ többsége egyetért-e vele, vagy helyettük és nélkülük szeretnénk valami döntést hozni, mert egyetlen elõterjesztésben errõl egy szót nem hallottam, hogy ezzel az egyetértéssel rendelkeznénk. És ha már itt tartok, akkor szeretnék reagálni egy elég gyakran hangoztatott mondatra, amely ma is elhangzott itt a teremben, és talán egy kicsit mutatja még a nemzetiségekkel kapcsolatos alapállásunkat. Torgyán képviselõtársunk a 15 millió magyar nevében beszélt. Én azt hiszem, hogy jó lenne, hogyha egyszer az ország lakosságáról is úgy beszélnénk, hogy figyelembe vennénk, hogy itt a 10 és 1/2 millión belül élnek nemzetiségek is, és elismernénk a jogokat, hogy az õ nevükben is beszélhet esetleg valaki más is. Azzal én egyetértek, hogy ennek a nemzetiségi ombudsmannak igen széles hatásköre legyen. Valószínûleg egy miniszteri hatáskörnek megfelelõ lesz ez. De õszintén szólva annak nem nagyon örültem, hogy itt az elmúlt napokban mintha már egy miniszteri székfoglaló is elhangzott volna ebben az ügyben. Azt megértem, hogy a 4. §-ból törölni kell a gazdasági tervezés fogalmát, bár én úgy gondolom, hogy ez nem egyszerûen a sztálinizmus elleni küzdelmet jelenti. Arról van szó, hogy amikor a nagyon szükséges gazdasági változások melléktermékeként megjelennek a gazdaságokban bizonyos vadkapitalizmusra utaló jelek is, különösen fontos lenne, hogy a fejlett ipari országok által kisebb- nagyobb mértékben mindenütt használt gazdasági tervezés jelenjen meg a mi tényleges gyakorlatunkban is. Nagyon érdekes ellentétnek tartom, hogy mind a három gazdasági miniszterünk tapasztalatainak egy részét a tervgazdasági intézetben szerezte az elmúlt években. Nem hiszem, hogy az Országgyûlés feloszlatásának a 16.§-ban leírt törvényei valóban annyira sürgõsek, hogy a megalakulást követõ negyedik héten errõl már sürgõsséggel tárgyalnunk kellene. Azáltal, hogy korábbi döntésünkkel megszüntettük a miniszterek ellen beadható bizalmatlansági indítványt, és minden egyes miniszterrel kapcsolatos kifogásunk csak az egész Kormánnyal szemben meghatározott bizalmatlansági indítványként jelentkezhet, úgy gondolom, hogy a Parlament feloszlatásának elõírt lehetõségei azok enyhe, a képviselõkkel szembeni zsarolásnak is megfelelnek. A konstruktív bizalmatlansági indítványról az a véleményem - röviden mondom el, mert más frakciók szólnak errõl-, hogy nem a gyermekcipõben járó demokráciáknak szokott ez a használatos formája lenni. Félek tõle, hogy ez nálunk csak a pártokon belüli puccsnak a Parlamenten keresztül történõ lebonyolítására ad lehetõséget. Ezek a törvények az elõkészítetlenségük miatt nekem gondot okoztak, azzal együtt, hogy nagyon fontosnak tartanám õket. A többi törvény, amit nem említettem, olyan, aminek a tárgyalásával egyetértek akkor is, ha a részletes vitában lesznek eltérõ véleményeink. Nem tudtam besorolni egyik általam önkényesen alkotott csoportba sem a köztársasági elnök választásának kérdését. Ezzel nem is akarok hoszszan foglalkozni. A szocialista párt frakciója számára ez az ügy sem sürgõsen, sem normál parlamenti menetben nem elfogadható. Azt a tanulságot hordozza, hogy az adott szó a megújult politikai életben sem jelent sokat. Sem az aláírt politikai egyezmény, sem felelõs politikai vezetõk nyilatkozatai nem érvényesek, csak addig, míg az egyes pártok hatalmi érdekei mást nem kívánnak. Ez kár. Tisztelt Ház! Nagyon büszke voltam arra, hogy tagja lehetek a szabadon választott elsõ magyar Parlamentnek. Most viszont idõnként úgy érzem, hogy ezt sokan keveslik, és el akarják érni a Közép-Európa leggyorsabb parlamentje címet. Az elmúlt hetekben viharsebesen rohantunk keresztül különbözõ törvényjavaslatokon, mindig sürgõsséggel, és sok esetben kellõ elõkészítés nélkül. Egyszer ennek megálljt kellene parancsolni. Egy Parlament sokféle jogáról lemondhat, de arról, hogy törvényeket kellõ elõkészítés után kiérlelt és megfontolt döntéshozatallal alkosson, nincs joga lemondani, mert ez kötelessége is. Ha egy profi, félprofi vagy profivá váló Parlament, amely folyamatosan ülésezik, igen fontos kérdésekben hagyja magát belehajszolni kapkodó döntésekbe, akkor valóban nem marad más feladata, mint az államtitkárok jogállásáról, a környezetvédelmi bizottság nevérõl vagy ügyrendi kérdésekrõl folytasson nagyon intelligens, hosszú, önmutogató vitákat. Ezek azonban nem emelnék a Parlament tekintélyét. Nemrégen Szokolay képviselõ úr egy emlékezetes, frappáns hozzászólásában pártunk frakcióját színfoltnak nevezte. Szeretném elmondani, hogy ez a színvonal több mint félmillió embert képvisel. Az õ nevükben nem szabad hozzájárulnunk további kapkodáshoz. Azt javaslom, hogy a Parlament így ne engedje részletes vitára ezt a törvényjavaslat-csomagot. Adja vissza az elõkészítõknek, kérje fel õket, hogy a közben megalakult Kormány bevonásával azokat terjeszszék csak be a részletes vitára, amelyek valóban fontosak, tisztességesen elõ vannak készítve és tárgyalásuk sürgõs, mert tényleg akadályozza a Kormány és az ország tevékenységét. Ebben a Parlamentben sem hatnak igazán az érvek az ellenkezõ oldalon ülõ képviselõkre, most mégis azt kérem tisztelt képviselõtársaimtól, gondolják végig, amit elmondtam. Értsenek egyet azzal, hogy egy Parlament csak nagyon indokolt esetben mondhat le a megfontolt törvénykezés jogáról! Mivel itt az Alkotmányról van szó, errõl nem mondhatunk le. Kérem, fogadják el javaslatomat! (Taps.)