DR. ÁDER JÁNOS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Még mielõtt mondandóm érdemi részéhez fognék, szeretnék néhány reflexiót tenni a délelõtt elhangzottakra, mert ez idáig nem tettük meg. Ezek rövid reflexiók lesznek, és aztán majd a részletes kifejtésben nyilván vissza is fogok ezekre térni egy kicsit. Kutrucz Katalin azt mondta, amikor elõterjesztését megtette, hogy ebben a konstrukcióban egy gyenge köztársasági elnök, egy viszonylag erõs kormány és egy erõs Parlament a kívánatos és elérendõ cél. Az 1. ponttal egyetértünk. Itt valóban egy gyenge köztársasági elnök lesz. A másik két esetben egy kicsit módosítanám a jelzõket: túlzottan erõs Kormány és viszonylag erõs Parlament. Én egy kicsit máshova tenném a hangsúlyt. Ugyanakkor hadd mondjam el, hogy egy kicsit zavaros az az érvelés, hogy - ez hasonlatos ahhoz, hogy a gombhoz varrjuk a kabátot - azért, mert korábban történt egy alkotmánymódosítás, most már minden alkotmánymódosító intézkedés ebbõl datálódik. Azt gondolom, hogy ez következetesen nem érvényesül az alkotmánymódosítás körében, illetõleg abból, ami egy hónappal ezelõtt történt, nem feltétlenül ezek az alkotmánymódosító intézkedések következnének. Nem minden esetben. A másik, akihez reflexiókat fûznék, Tölgyessy Péter. Azt mondta, hogy a módosításra három okból van szükség. Nagyon örülök, hogy ideért, mert féltem, hogy úgy kell elmondanom a reflexiómat, hogy nincs itt. Az egyik, hogy az államszocialista kategóriákat ki kell hagyni. A másik, hogy a háromoldalú megállapodás szerinti szöveg kerüljön vissza az Alkotmányba. A harmadik pedig az ország kormányozhatósága. Azt hiszem, hogy az 1. ponttal senki sem fog vitatkozni. Ezt a kérdést Pozsgay Imre is meglehetõs nagyvonalúsággal kezelte. A 2. pontnál azt gondolom, hogy a megállapodás szerinti szöveg helyreállításával kapcsolatban már bizonyos aggályok lehetnek. Az egy évvel ezelõtt megkötött megállapodás óta nem történtek olyan változások a belpolitikai életben, amelyek indokolttá tennék a szabályozás felülvizsgálatát, illetõleg az akkor eleve kompromisszumosan megkötött javaslatokat nem kell-e felülvizsgálni, hiszen akkor a háromoldalú megállapodás megkötésében olyan szereplõk is részt vettek, akik vagy letûntek már a politikai színtérrõl, vagy letûnõben vannak. A harmadik az ország kormányozhatósága. Itt a kétharmados törvények körére utalt. Kedvenc példája az adótörvény, illetõleg ez most bõvült a bakterek bértáblázatára való hivatkozással. (Derültség.) Azt hiszem, azon megint nem fogunk különösebben vitatkozni, hogy az ország kormányozhatósága szempontjából valóban nem kell az ilyen törvényeket kétharmados szavazati többséggel elfogadni, de nemcsak errõl van szó. Azt mondta - próbálom pontosan idézni -, hogy az alaptörvények körére a kétharmados törvényeknek vonatkozniok kell. Igen. Ezzel egyetértünk. Azt is mondta, hogy nyitottak a módosító indítványokra. Ennek nagyon örülök. Hozzá kell azonban tennem, hogy itt véleménykülönbség van az õ megítélése és az én megítélésem között. Mi tágabban húzzuk meg azoknak az alaptörvényeknek a körét, amelyeknél a kétharmados szabálynak érvényesülnie kell. Ugyanakkor szeretném az MDF-nek is jelezni, hogy örülnék, ha õk is hasonló nyitottságról tennének tanúbizonyságot a vita során, és nem utasítanák el eleve módosító javaslatainkat. Volt még néhány hozzászólás, de az idõ elõrehaladtával én ezektõl a reflexióktól eltekintek. Szeretnék azonban még egy dolgot megemlíteni, amelyet fontosnak érzek. Itt némileg eltér a megítélésem Pozsgay Imréétõl. Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben nem történt más, mint az, hogy a mai kormánypárt megállapodást kötött a leendõ kormánypárttal. (Szórványos taps.) Ez önmagában még nem jelentene nagy problémát. Engem az zavar, hogy ez a megállapodás azt tükrözi, hogy ugyanazt a hatalommegosztási logikát fogadja el a Szabad Demokraták Szövetsége, mint ami az MDF koncepciójából kiderül, és a részletes ismertetésbõl ki fog derülni, hogy mik az ezzel kapcsolatos aggályaim. Miután az elõttem szólók ékesszólásával nem rendelkezem, elõre elkészített észrevételeinket szeretném elmondani, amelyek próbálják megvilágítani azt a módosítójavaslat-csomagot, amelyet a képviselõtársak, tudomásom szerint, már megkaptak, és amely rendelkezésükre áll, el tudják azt olvasni. Figyelmeztetnek, hogy siessek; azt hiszem, nem fogom tudni tartani a tízperces korlátot, de remélem, hogy ezt megbocsátja nekem a Parlament. Elég fontos kérdésrõl van szó ahhoz, hogy ha úgy értékeli a tisztelt Ház, hogy érdemi észrevételek hangzanak el, akkor türelemmel viseltessék a módosító javaslatok indoklása iránt. Rátérve tehát a dolog lényegére, mindjárt az elején szeretnék leszögezni valamit, egy megközelítési módot, egy szemléleti, módszertani dolgot: hogy önkorlátozóak ezek a javaslataink. Önkorlátozóak három szempontból. Egyrészt azért, mert a módosító javaslataink nem lépnek fel egy új Alkotmány elkészítésének igényével, csupán bizonyos mûködési szabályokat, hatalommegosztási formákat kívánnak megváltoztatni. A másik önkorlátozás, hogy a módosító javaslatok csupán tûzoltásra vállalkoznak, amelyek részben az Alkotmányban, részben pedig a tervezetben lévõ szabályozási módokat, illetõleg szándékokat kívánják módosítani. A harmadik ilyen önkorlátozás, hogy a módosító javaslatok több szempontból eleve kompromiszszumosak, és erre szeretném felhívni a tisztelt képviselõtársak, a kormánypárt és az SZDSZ figyelmét is. Ebbõl az következik, hogy néhány ponton jelezni kell, hogy az általunk javasolt megoldást sem tartjuk tökéletesnek, de mindenképpen jobbnak annál, mint ami a tervezetben található. És tudjuk azt is, hogy ezek eleve hosszabb elõkészítést - és itt szakmai elõkészítésre is gondolok - és részletesebb vitát - és itt szakmai vitára is gondolok - feltételeznének. Úgy ítéljük meg, hogy egy alapvetõ különbség mindenképpen van a tervezet készítõinek megközelítési módja és a mienk között. Történetesen, hogy a tervezet több ponton csupán rövid távon gondolkodik, és nem veszi figyelembe azt, hogy a parlamenti erõviszonyok változnak; aki ma kormányon van, az holnap ellenzékbe kerülhet és fordítva. Pedig nem jó sem a választók, sem a pártok szempontjából, ha a választások után újra és újra alapvetõ fontosságú jogintézményekhez, azok mûködési szabályaihoz kell hozzányúlni és azokat meg kell változtatni. Ez nagymértékben növeli a bizonytalanságot és a kiszámíthatatlanságot. Márpedig akkor, ha fontos jogintézmények mûködési szabályairól egyszerû szótöbbséggel határoz a Parlament, ez reális veszély! Szeretném elmondani, hogy pontosan tudom, itt két veszélyt kell egyszerre elkerülni. Egyrészt azt, hogy alapvetõ jogintézmények szabályozása ne változzon választásonként újra és újra, a pillanatnyi kormányzati szándékok, illetõleg politikai erõviszonyok függvényében. Másrészt azt, hogy a jogszabálymódosításhoz a kelleténél szélesebb körben alkalmazott kétharmados szavazati arány ne bénítsa meg a Kormány munkáját, illetõleg ne adjon lehetõséget az ellenzéknek erre. Azonban úgy ítélem meg, hogy a mostani koncepció az elõbbi, elõzõ veszélyt érzékelte fõként, és annak javára tett engedményeket. Indokolt is lehetne ez, ha az ellenzék körében konstruktivitásra képtelen, ad absurdum szélsõséges erõk ülnének - de ma errõl nincs szó. Én szerencsésebbnek tartanám az idõtállóbb és épp ezért elõkészítését illetõen idõigényesebb kompromisszumok keresését. Különösen most, amikor a jogállamiság alapintézményei még nincsenek készen, illetõleg ami elkészült, az is átalakításra vár. Az elõbb elmondottakból következik, hogy több ponton túlzottnak tartom a mindenkori - és itt hangsúlyoznám a "mindenkori"-t - kormánykoalíció mögötti parlamenti többség törvényalakítási jogát. Ezért módosítási javaslataink egy része bõvíteni kívánja az elfogadáshoz kétharmados többséget kívánó törvények körét. Ha csoportosítjuk a módosítási javaslatokat, három csoportot különíthetünk el. Ebbõl kettõ koncepcionális kérdéseket is érint, a harmadik inkább csak szövegezésieket. Az elsõ koncepcionális kérdés a köztársasági elnök kérdése. Itt négy alkérdésrõl szeretnék beszélni. Az egyik észrevételem, hogy a köztársasági elnök parlamentfeloszlatási joga valójában formális. A tervezetben rögzített két esetben gyakorlatilag csak kivételes esetben kerülhet sor erre az aktusra. Csak jelzésként szeretném mondani mindazok számára, akik elõszeretettel hivatkoznak a '46. évi I. törvényre, hogy az lényegesen szélesebb jogkört biztosított a köztársasági elnök számára. A másik kérdéskör a köztársasági elnök választása. Itt nem annak módját kifogásoljuk, hiszen mi következetesen a Parlament általi választás mellett voltunk, hanem idõtartamát. Kíváncsian várom az elõterjesztõk érveit a négy év mellett. Mielõtt azonban ezek elhangzanának, érvelnék amellett, hogy miért kell a köztársasági elnök hivatali idejét a Parlamentétõl különválasztani. Csak röviden teszem ezt. Az érvelést megkönnyíti, hogy számos nyugat-európai megoldásra hivatkozhatom. Azt gondolom - vagy legalábbis reményeim szerint - a másik érvet sem kell részletezni, hiszen különösen választások idején aggályos, ha a köztársasági elnök a saját újraválasztásával van elfoglalva. Harmadsorban pedig a köztársasági elnök szuverenitását is ez fejezné ki véleményem szerint jobban. A harmadik kérdéskör: a köztársasági elnök felelõsségre vonásának módja. Szerencsésebbnek tartanánk, ha erre az Alkotmánybíróság elõtt kerülne sor, részletes indoklás nélkül. Elsõsorban azért, hogy ne ugyanazok ítélkezzenek, akik a vádat emelték. Csak emlékeztetem a tisztelt képviselõtársakat, hogy már a büntetõeljárás megindításához is a képviselõk kétharmadának szavazatára van szükség a hatályos Alkotmány szerint, és ezt a tervezet sem kívánja megváltoztatni. A második nagy koncepcionális kérdéscsoport néhány kiemelt fontosságú jogintézmény szabályozása. Így az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevõszék, a Magyar Nemzeti Bank, a parlamenti biztosok, a legfõbb ügyész, illetve a Legfelsõbb Bíróság elnökének kérdése. Ezt a koncepcionális kérdést is három alkérdés köré csoportosítva kívánom vizsgálni. Az elsõ: tisztázandó a személyek kiválasztásának módja, a jelölésre jogosultak köre; ha parlamenti bizottság végzi ezt a jelölést, akkor csak paritásos elven való felépítést tudunk elképzelni. Ha szakmai testületek is bekapcsolódnak a munkába, akkor ezeknek a körét nyilván meg kell határozni. Itt szeretnék visszautalni arra, amit a bevezetõben mondtam, hogy csak tûzoltó, nem teljes körû szabályozás igényével fellépõ módosító javaslatokról van szó. Azonban így is világosabb helyzetet lehet teremteni, mint amit a tervezet tartalmaz. Példaként az Alkotmánybíróságot emelném ki, ugyanis sem az Alkotmányban, sem pedig az Alkotmánybíróságról szóló törvényben nincs világosan megfogalmazva és szabályozva az alkotmánybírák jelölésének módja, illetve a jelölõbizottság összetétele. S ez már az elsõ öt alkotmánybíró megválasztásánál is gondokat okozott. Szerencsésnek tartanánk, ha a parlamenti pártok és a szakmai testületek képviselõibõl álló bizottság végezné a jelölést. Tudván azonban, hogy a szakmai testületek körül milyen viták várhatók, egy szerényebb igényû javaslatot fogalmaztunk meg, éspedig egy paritásos elven felálló parlamenti jelölõbizottságot. Ezzel a koncepcionális kérdéssel kapcsolatban a második alkérdés, hogy a legfontosabb jogintézmények vezetõinek megválasztása miként történik. Javaslatunk minden esetben a képviselõk kétharmados szavazatát írja elõ követelményként. S csak utalnék rá, hogy az Alkotmánybíróságról, az Állami Számvevõszékrõl, parlamenti biztosokról, a Nemzeti Bank elnökérõl, a Legfelsõbb Bíróság elnökérõl, a legfõbb ügyészrõl egyaránt szó van. Úgy ítéljük meg, hogy az ezen intézményekbe vetett bizalmat akkor alapozzuk meg tartósan, ha vezetõik kiválasztását függetlenítjük a mindenkori, a vezetõ tisztségek körét is óhatatlanul érintõ, balanszírozó koalíciós tárgyalásoktól. Az egyszerû szótöbbség a kormánykoalíció mögötti pártokat mindig a könnyebb ellenállás felé csalogatná, s a rövid távú politikai érdekek oltárán az egész intézmény iránti bizalmat áldozhatná fel. Ezt akadályozza meg, ha az ellenzékkel is egyetértésre kell jutni a kiválasztott személyekrõl. E koncepcionális kérdésen belül a harmadik alkérdés: a legfontosabb jogintézmények részletes mûködési, eljárási szabályait tartalmazó törvények elfogadásának módja milyen. Itt ugyancsak elégtelennek tartjuk az egyszerû szótöbbséget, ezért fogalmaztuk meg módosító javaslatainkat az Állami Számvevõszékkel és a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatban - csak példaként soroltam fel õket. A következõ, harmadik koncepcionális kérdés a konstruktív bizalmatlanság intézménye - ezzel azonban nem én akarok foglalkozni, hanem majd Orbán Viktor mondja el a vele kapcsolatos kifogásainkat, hiszen így is lényegesen túlléptem az idõt. Végül röviden a negyedik szövegezési kérdés: néhány paragrafushoz tettünk olyan új szövegjavaslatot, ami tartalmi kérdéseket nem érint, de úgy gondoljuk, jobban kifejezi a jogalkotói szándékot. Elnézést, hogy túlléptem a - nem tudom, javasolt vagy megállapított - l0 percet. Köszönöm a türelmüket és a figyelmüket. (Taps.)

Homepage