DR. KÓNYA IMRE (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tekintettel arra, hogy az elõterjesztõ a Magyar Demokrata Fórum álláspontját részletesen kifejtette elõterjesztésében, én eredetileg egy módosítási javaslatunkat szerettem volna ismertetni itt mindössze. Tekintettel azonban arra, hogy a délelõtti ülés folyamán a frakciók képviselõi bizonyos aggodalmakat fogalmaztak meg a javaslat egészét illetõen, úgy gondolom, hogy nem lehet elkerülni, hogy összefoglaljam a Magyar Demokrata Fórum álláspontját egy-két sarkalatos kérdés tekintetében, különös figyelemmel arra, hogy például Pozsgay Imre az aggodalmaival összefüggésben reményét is kifejezte, hogy ezeket az aggodalmakat talán sikerül eloszlatni. Megkísérlem ezt a rendelkezésemre álló tíz perc alatt megtenni, vagy legalábbis kísérletet tenni ebben az irányban. Mindenekelõtt a módosító javaslat a mi reményeink szerint már ott van képviselõtársaink elõtt írásba foglalva. Ennek az a lényege, hogy a címer kérdésében egy alternatív javaslatot terjesztünk az Országgyûlés elé. A Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportja nevében én tettem ezt meg. Az A-változat, illetõleg B-változat formájában az úgynevezett Kossuth-címerre - egyszerûsítve mondom -, illetve a koronás címerre vonatkozóan egy konkrét módosító indítványt teszünk. Az, hogy eredetileg a javaslatunkban nem szerepel ez a módosítás, ennek egyszerû az oka. Igaz, hogy a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakcióinak túlnyomó többsége a koronás címert részesíti elõnyben, ugyanakkor azonban bennünk, mint ahogyan - azt hiszem - a magyar társadalom többségében az úgynevezett Kossuth-címerrel szemben is hasonló mértékû tisztelet él, és ezért úgy gondoltuk, hogy ne eleve az egyiket, illetve a másikat részesítsük elõnyben, hanem egyelõre ebben a kérdésben, amikor elõterjesztettük javaslatunkat, nem kívántunk állást foglalni. Késõbb azonban ebben a kérdésben külön egy frakcióülés volt, ahol arra az álláspontra jutottunk, hogy így alternatív módon az Országgyûlés elé fogjuk terjeszteni a címer kérdését is, mert az a körülmény, hogy két jó közül választhatunk, semmiképpen nem vezethet oda, hogy a harmadik, egy rossz megoldás fenntartása legyen az eredmény. Ezért tisztelettel a Ház figyelmébe ajánljuk, hogy kellõ vita után ebben a kérdésben érdemben döntsünk az alkotmánymódosítás keretében. Ami most már az eredeti javaslatot illeti, arra szeretnék rátérni; mindenekelõtt a FIDESZ és az MSZP aggodalmait szeretném elsõdlegesen eloszlatni, illetõleg arra valamiféle reflexiót tenni. Az aggodalom elsõsorban arra vonatkozott, hogy itt megkezdõdött egy alkotmánymódosítási folyamat, egy törvényjavaslat került elõterjesztésre, mégpedig kellõ kormányzati elõkészítés nélkül, és Pozsgay Imre kifejezte aggodalmát ezzel kapcsolatban, hogy ez nem megfelelõ eljárás. Figyelmébe ajánlom azonban azt, hogy olyan szituációban kellett elõterjeszteni ezt a javaslatot, amikor még nem alakult meg a Kormány. A kérdés úgy merült fel, hogy lépünk-e az adott témában elõre, vagy pedig várunk arra, ameddig rendelkezésünkre áll a törvényalkotás megfelelõ menete. Mi éreztük ennek a felelõsségét a törvénnyel szemben, de ugyanakkor éreztük azt a felelõsséget az országgal szemben is, hogy itt igenis lépni kell sürgõsen, és meg kell teremteni az alapját annak, hogy igenis ez a Parlament kormányzati elõkészítés után meghozhassa azokat a döntéseket, amelyeket az ország, mindenekelõtt a gazdaság felemelkedése érdekében sürgõsen meg kell hoznia. Ezért nem haboztunk, amikor a két súlyos felelõsség közül választanunk kellett, és úgy ítéltük meg, hogy igenis kötelességünk, hogy a kezdeményezést megtegyük. Azt gondolom, hogy az ügy érdemét illetõen, miután alkotmányjogászok nyilatkoztak ebben az ügyben, az ország legjobb alkotmányjogászai, és érdemben, koncepcionális kérdésekben nem találtak kivetnivalót az alkotmánymódosításra vonatkozóan - azt hiszem -, jól tettük ezt, és felelõsen tettük, amikor így jártunk el. Az a kérdés, hogy bizonyos apró törvényszerkesztési problémák adódhatnak, éppen ahogy Fodor Gábor utalt rá, a sietségbõl, azzal összefüggésben, a sietséggel összefüggésben, véleményem szerint aggodalomra okot nem ad, hiszen elõttünk áll egy felelõsségteljes törvényhozói munka, amelynek során nyilván azoknak a frakcióknak a képviselõire is támaszkodhatunk, amely frakciók most aggodalmukat fejezték ki az elõterjesztést illetõen. Az ügy érdemén túlmenõen azonban engedtessék meg nekem, hogy felhívjam a figyelmet valamire, hiszen azt hiszem, hogy nem vitatható, hogy van abban egy sajátos báj, amikor az MSZP és a FIDESZ képviselõje ilyen egybehangzó és egymásra rímelõ hozzászólást terjeszt elõ. (Derültség, taps.) Ezt teljes jóakarat és jóhiszemûség mondatta velem természetesen, mert megmondom õszintén, hogy tavaly ilyenkor, amikor éppen megkezdõdtek a háromoldalú tárgyalások, és amikor Fodor Gábor ott ült mellettem az ellenzéki kerekasztal oldalán, velünk szemben Pozsgay Imre a másik oldalon, akkor - megmondom õszintén, hogy - álmomban sem reméltem, hogy ilyen élményben lesz részem, hogy ez a két, általam egyaránt tisztelt politikus ilyen egybehangzó véleményt fejt ki a Magyar Országgyûlés, a szabadon választott Magyar Országgyûlés elõtt. (Taps.) A tartalmi kérdésekre rátérve, mindenekelõtt utalni szeretnék arra, hogy bennünket az alkotmánymódosítás elõterjesztésénél két szempont vezérelt. Két célnak szerettünk volna eleget tenni ezzel az alkotmánymódosító javaslattal. Az egyik, amire itt már rengeteg hivatkozás történt, az, hogy az országnak stabil és megfelelõ hatékonysággal mûködõ kormánya lehessen. Ez a kétharmados törvényekkel kapcsolatos kérdés alapvetõen. Tehát hogy a kormányzati kérdésekben valóban a többségi döntés lehetõsége álljon fenn. Ez az egyik kérdés. A másik kérdés azonban ehhez hasonló jelentõségû volt: a másik cél, ami vezetett bennünket, az az, hogy olyan államszervezeti megoldást javasoljunk az Országgyûlésnek, amely a legnagyobb alkotmányjogi biztosítékot nyújtja arra nézve, hogy Magyarországon valóban egy stabil, szilárd parlamentáris demokrácia alakul ki. Véleményünk szerint ez az államszervezeti modell, amelynek szerves részét képezi a köztársasági elnök Parlament által történõ megválasztása, és amely egy szerves egységet is képez, egy ilyen modell. Egy olyan modell, amely leginkább biztosítja alkotmányjogilag azt, hogy itt valóban parlamentáris demokrácia alakuljon ki. Ezzel összefüggésben szabadjon hivatkozni arra, hogy az én véleményem nem az, hogy összeegyeztethetetlen lenne egy parlamentáris demokráciával az a körülmény, hogy a nép közvetlenül választaná a köztársasági elnököt. De igenis az a véleményem, hogy ebbe a konstrukcióba a köztársasági elnök közvetlen választása nem illik, másfelõl pedig ez a konstrukció az, amely leginkább biztosítja a parlamentáris rendszer kialakulását. Nem zárom ki azonban azt, hogy egy szilárd, kialakult parlamentáris rendszer kereteiben másfajta államszervezeti konstrukció is elképzelhetõ, amelynek például a köztársasági elnök közvetlen választása is részét képezheti. Én nagyon jól tudom azt, hogy jól kitapintható vélt vagy valós pártérdekeken és egyéni ambíciókon túlmenõen a köztársasági elnök közvetlen megválasztását bizonyos emocionális szempontok is indokolják, és megmondom õszintén, hogy magam is osztom ezeket. Én azonban azt gondolom, hogy az a követelmény, hogy Magyarországon igenis egy szilárd parlamentáris demokrácia alakuljon ki, olyan követelmény, amely az emocionális szempontokat mindenképpen háttérbe kell hogy szorítsa. Ezért javasoljuk mi ezt az államszervezeti modellt, aminek - hangsúlyozom - szerves részét képezi a köztársasági elnök Parlament által történõ megválasztása. Csak arra utalnék egész röviden, hogy az államszervezeti modellünknél, amit javasolunk elfogadásra, minden olyan kérdésben, amikor felmerült a köztársasági elnök, illetõleg másfelõl a Parlament viszonya, olyan megoldást javasoltunk, amely a Parlament primátusát volt hivatva elõsegíteni. Így van ez a miniszterelnök választása esetén, tehát hogy nem a köztársasági elnök nevezi ki, hanem a miniszterelnököt a Parlament választja, így van ez a konstruktív bizalmatlansági indítvány vonatkozásában, de így van ez a köztársasági elnök vonatkozásában is, mert nem tartottuk kívánatosnak, hangsúlyozom, hogy a jelenlegi szituációban, amikor még nem alakultak ki a parlamentáris viszonyok, a parlamentarizmusnak megfelelõ jogintézmények, hogy az Országgyûléshez hasonló legitimációjú köztársasági elnök intézményét teremtsük meg. Ezzel összefügg az a további sarkalatos álláspontja a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának, hogy ez a mostani alkotmánymódosítás egyáltalán nem teszi szükségtelenné, de még csak idõben nem is tolja ki egy végleges és átfogó új Alkotmány megalkotását. Erre szükség van, de ez, egy új Alkotmány megalkotása, rendkívül hosszú és felelõsségteljes elõkészítõ munka eredménye lehet csak. Másfelõl egy tartós, új Alkotmány létrehozása csak akkor lehetséges, ha nem átmeneti viszonyok között alkotjuk azt meg, hanem már kialakulnak azok a bizonyos struktúrák, a gyakorlatban ki lehet õket próbálni, és ezekre épülve, ezekre a tapasztalatokra épülve lehet megalkotni egy végleges, új Alkotmányt. Úgy gondolom, hogy ebben az összefüggésben ez az alkotmánymódosításunk, amely éppen egy ilyen parlamentáris rendszerre érvényes államszervezeti struktúrát kíván létrehozni, éppen hogy a tartós és az új Alkotmány megalkotására is kiválóan alkalmas történelmi, társadalmi és jogi struktúra létrehozását eredményezi, és ilyen vonatkozásban közelebb visz bennünket ahhoz a mindannyiunk által kívánt célhoz, hogy Magyarországon végre egy, a Köztársaságnak megfelelõ, új és mindenben tökéletes, tartalmilag kiváló és hosszú távon is érvényes Alkotmányunk lehessen. Köszönöm szépen. (Taps.)