DR. CZOMA LÁSZLÓ (független): Tisztelt Országgyûlés! A független képviselõk úgy vélik, hogy az alkotmánymódosítás szándéka egy pillanatra sem lehet kétséges. A módosítás szükségességével egyet is értünk. Úgy látjuk, hogy a Kormány igénye találkozik az Országgyûlés törekvésével, nevezetesen, addig is meg kell teremteni az ország kormányozhatóságának a feltételeit, amíg meg nem alkotjuk a Magyar Köztársaság új, egységes Alkotmányát. Erre szólít bennünket az országban kialakult helyzet, amelynek egyik nem elhanyagolható vetülete az, hogy választóink és a magyar nép egészének mind jobban fogytán van türelme, mihamarabb cselekvést vár az új rendszertõl. Mindezek elõrebocsátásával egy idõben azt is le kell azonban szögeznünk, hogy sem praktikus megfontolásokból, sem a sürgetettségi helyzetbõl, sem egyéb belátásból nincs szándékunkban elvi engedményeket tenni. A demokrácia kiteljesedésének, a parlamentarizmus fejlesztésének a mostani legnagyobb szükség idején is kizárólag elvi alapokon lehet és kell végbemennie. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a beterjesztett törvényjavaslat a szükségbõl próbál erényt kovácsolni, és olyan méretû alkotmánymódosításba akar belevinni bennünket, amely elvben hátat fordít a korrekt parlamentarizmus követelményének, és nemhogy fejlesztené, nemhogy erõsítené a parlamenti élet oly kívánatos demokratizmusát, hanem éppen ellenkezõleg, kiszolgáltatna bennünket a koalíciós egyszeregynek, sõt, a két legnagyobb párt paktumának is. Az elmúlt években szinte hozzászoktunk, hogy a törvényalkotás praktikus, az idõ szorításának és sürgetésének, valamint az Ellenzéki Kerekasztal igényeinek megfelelõ kívánságokat elégített ki, most pedig úgy tûnik, hogy az általunk meg nem ismert államhatalmi pozíciókat bástyázza körül a napi politikai igényeket kielégítõ jelenlegi módosítás. Ugyanakkor pedig a legtávolabbról sem áll szándékunkban kétségbe vonni a Kormány jóakaratát, jószándékát. Megértjük mi a Kormány és az elõterjesztõk nemes iparkodását, amellyel a kormányozhatóság megteremtésén kívánnak fáradozni. Ugyanakkor azonban nem érthetünk egyet a javaslatok egész sorával, amelyek - ha következetesen végiggondoljuk és végigvisszük õket - minduntalan abszurditáshoz vezetnek. Elég talán ezzel kapcsolatban utalni a törvénytervezetnek a döntéshez szükséges szavazatiarány-meghatározásokra, amelyek egyébként a törvényjavaslat nagy részét teszik ki. A tervezet az eddigi két szavazati arány helyett négyet javasol, amivel nemcsak kényelmessé teszi a Kormány helyzetét, az Országgyûlés manipulálását, hanem valósággal semmibe veszi a népképviseleti elvet. Ha jól értelmezzük például a törvényjavaslat 18. § (4) bekezdésére tett változatot, akkor a harmadik szavazás alapján ad absurdum akár egy szavazattal is többséggel választhat köztársasági elnököt a tisztelt Ház. A most érvényes módosításra javasolt Alkotmány gyakorlatilag már nem jó az új követelmények szempontjából. Annak ellenére, hogy agyonfoltoztuk-foltozták az elmúlt években, nem elégítheti ki a kor követelményeit a most javasolt módosításokkal. Úgy véljük, hogy ezzel a "folt hátán folt" Alkotmánnyal nem lehet mit kezdenie a törvényalkotásnak. Éppen ezért a lehetõ legkisebb mértékûre kellene szorítani a változtatásokat, csak annyit és annyiban változtatni rajta, hogy addig is ellegyünk vele valahogy, amíg meg nem alkottuk az újat. Ha ugyanis a javasolt változtatásokat törvényerõre emelnénk, ezzel gyakorlatilag lehetõvé tennénk a mindenkori kormánynak, hogy törvényesen nemhogy kisebbségi, hanem töredék szavazatokkal is kormányozhatna. Nem a végtelenségig kitágított parlamentáris elvtelenséggel, hanem más, az elveket nem csorbító megoldásokkal kellene próbálkozni, teszem azt azzal, hogy meghagynánk, változatlannak tekintenénk az eddigi két szavazati arány elvét és gyakorlatát, kiegészítve a harmadik javaslattal, de a négyre növelt szavazati arány bevezetése teljességgel kiszolgáltatott helyzetbe hozná a képviselõt, az Országgyûlést. Kérem, hogy ne fogadjuk el a jelenlévõ képviselõk kétharmadának döntési lehetõségét! Akkora kormányozhatósági szabadságot egyetlen felelõs parlament sem adhat a kormánynak. Az Antall-kormány demokráciatiszteletét, parlamentarizmus iránti elkötelezettségét egy pillanatra sem kívánjuk kétségbe vonni. A törvénymódosítás azonban más kormánynak, más kormányoknak is jól jöhet majd alkalmasint. A szavazóinak elkötelezett Országgyûlés azzal is számolni kénytelen. Az ország kormányozhatóságát véleményünk szerint úgy is fenn lehet tartani, hogy tiszteletben tartjuk az egyszerû többség, az abszolút többség és az összes mandátum kétharmados többségének elvét, ami a komoly parlamentarizmus kritériuma, és elvetjük a javasolt, manipulációkra lehetõséget nyújtó, kiegészítõ javaslatot. Egyébként még radikálisan csökkenteni kellene és lehetne azokat a törvényeket, amelyeket az országgyûlési képviselõk kétharmadának igenlõ szavazatával lehet csak megoldani. Ez növelné a Ház, a képviselõk és a Kormány közös felelõsségét, amire láthatóan nap mint nap múltával egyre több szükség lesz. Miután félreérthetetlenül az elnökválasztás körül csúcsosodik ki a javasolt módosítástömeg, valahogy éppen innen kellene elindulnunk. Kétségtelen, hogy a magyar demokrácia mai legitimitását történelmi tettekkel alapozta meg, és mi mindnyájan a választóink akaratából ülünk itt, ezért tartozunk a népfelségnek azzal, hogy a Magyar Köztársaság elsõ elnökét a nép választhassa meg szabad akaratából. Ezzel hûek leszünk a politikai egyeztetõ tárgyalások többségi megállapodásához is. Igaz ugyan, hogy ez a Parlament legitim, de vegyük tudomásul, hogy ebben az országban a leglegitimebb mégiscsak a nép! Kívánjuk még, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökét az Országgyûlés válassza, és az néki tartozzék felelõsséggel. Az Országgyûlésnek adassék meg a joga, hogy ilyen helyzetben az eladósodás mértékét figyelembe véve, a költségvetés elsõ kontrollját az Országgyûlés megbízásából a magyar jegybank elnökének kell elvégeznie. Más szavakkal: a Kormány gazdaságpolitikája és finanszírozhatósága feletti õrködés a Kormánytól független; a Parlamentnek alárendelt és az általa választott elnök végezze. Ez a gazdaságban az alkotmányos rend, az egyensúlyteremtés elengedhetetlen feltétele, amint azt a mûködõ piacgazdaságok példája is jól mutatja. Ehhez pedig az Országgyûlést kell megjelölni az elnök választásához, hasonlóan ahhoz, hogy a Számvevõszék elnökét is a tisztelt Ház válassza. Szeretnénk, ha a fogalmazásból egyértelmûen tûnne ki a párton kívüli képviselõk csoportjának státusa. Az érvényben lévõ Alkotmány egyértelmûen állapít meg jogosítványokat az Országgyûlésben képviselettel rendelkezõ pártok képviselõcsoportjai vezetõinek, valamint a pártokhoz nem tartozó képviselõk megbízottja részére. A módosító javaslat ezzel szemben többféle módon értelmezhetõ kategóriát használ. Az egyszerûség, a közérthetõség miatt épp a politikai kívánalmaknak megfelelõen a régi meghatározást célszerû használni. Tisztelt Képviselõtársak! Ennyit kívántunk elõrebocsátani az általános vitában. Szeretnénk remélni, hogy a koalíció pártjaihoz tartozó képviselõtársaink megértik szándékaink körvonalazott, pozitív kicsengését. A részletes vitában még hangsúlyozott javaslatokat kívánunk átnyújtani, amelyekben tételesen kifejtjük és megindokoljuk a magunk pozícióját. A csoport írásos, konkrét, módosító javaslatát a Ház tisztelt elnökének eljuttatom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)