POZSGAY IMRE (MSZP): Tisztelt Országgyûlés! Az alkotmánymódosítás kezdeményezésével és az alkotmányozási folyamattal kapcsolatban szeretném elmondani véleményemet. Az elõbbiekben a legnagyobb ellenzéki párt képviselõjétõl, Tölgyessy Pétertõl hallhattunk egy impozáns kormánypárti beszédet. (Taps, derültség.) Ez a beszéd tovább erõsítette bennem a gyanút, hogy nem kétféle koalíció mûködik-e máris a Parlamentben: egy kvázikoalíció, amelyet a kormánypártok alkotnak, és egy másik, amely az MDF és az SZDSZ között mûködik. Talán el fogják oszlatni a vita közben a gyanúmat, de e beszéd kapcsán felötlött bennem ez a gondolat. Erõtlennek, idõszerûtlennek, kockázatosnak tartom azt az alkotmánymódosítási kezdeményezést, amely most 51 cikkelyt érintõen 70-75 módosító javaslatban jelenik meg. Ezt nem lehet ilyen módon és az intézmények szilárdságába vetett hitet erõsítve elvégezni. Éppen a kormányozhatóság mint közjog és közügy tétetik kockára, ha az alaptörvény dolgában ilyen rögtönzött kezdeményezések és az azokhoz kapcsolódó hajszolt viták közepette kell törvényt hozni. Ezt mindenképpen szükségesnek tartottam megemlíteni, hiszen a vita csak ezután válik igazán értelmessé és tartalmassá, ha ebben a vélemények megoszlanak vagy egyeznek. A három indokot elmondta Tölgyessy Péter és a kezdeményezõk is. Az indokok egyike sem követeli meg igazán ezt a generális átalakítást, sokkal inkább azt követelné meg, hogy haladéktalanul és hosszú parlamenti gyötrelemre készülve lássunk hozzá egy új Alkotmány elõkészítéséhez. A kezdeményezés módjáról említenék néhány szót: nyilván feltûnt képviselõtársaimnak, hogy ez nem a Kormány törvény-elõkészítõ munkája keretében jutott el az asztalunkra, hanem képviselõk egy csoportja - élve jogával - indítványozta az alkotmánymódosítást 51 cikkelyben. Ez ismét felveti a kérdést: a Kormány felelõssége hol van ebben a kérdésben, ebben az ügyben? Felmerül a kérdés, hogy a Kormány - éppen a kormányozhatóságra törekedve - idõnként nem tereli-e vissza a saját felelõsségét a Parlamentre, és nem ott akarja-e elhelyezni azt a felelõsséget, amelyrõl olyan szép szavakat hallottunk a hatalommegosztás és a hatalmi ágak egyensúlyának érveit hallgatva. Folytatom az alkotmánymódosítással kapcsolatos jelenségek körét. Van-e olyan passzusa, cikkelye, normaszövege a jelenlegi hatályos Alkotmánynak, amelyik például az államszocializmusra utalva, akár a legcsekélyebb mértékben is a visszarendezés kockázatát hordozná magában? Mint maradványt - nem tagadom - ki kell kapcsolni egy jövendõ Alkotmányból. Ilyenre nincs szükség. A végbement fordulat és a rendszerbeli átalakulás nem indokolja, hogy kitartsunk ilyen kövületek mellett. A kövületek nem hatnak a jelenlegi Alkotmányban, nem érdemelnek figyelmet - ha szabad így kifejeznem magam -, de különösen nem annyit, hogy itt most egy generális alkotmánymódosítás egyik fõ indokaként szerepeljen a mai vitában. Csak megjegyzem: Tölgyessy Péter talán más tárgyaló csoportokkal is találkozott a tavalyi politikai egyeztetõ tárgyalásokon, mert én magam elmondhatom, már akkor sem féltem különösebben Honeckertõl és a Neues Deutschlandtól, hiszen éppen májusban Nyugat-Berlinben mondhattam el a falról, hogy embertelen és emberellenes, le kell omlania, pedig akkor még a Neues Deutschland is, Honecker is elég erõs és hosszú kezû volt. Nem ez volt az igazi megfontolás, hanem a belsõ hatalmi viszonyok és a struktúraátalakítás, amely ilyen maradványokat hordozott az Alkotmányban. A másik kérdés az eredeti állapot helyreállítása. Nem tudom, hogy ez megint generális, 51 cikkelyes alkotmánymódosítást igényel-e. Itt kapcsolom össze a kormányozhatóság kérdésével, az ún. kétharmados többség vagy minõsített többség kérdésével az alkotmányerejû törvények meghozatalában. Ez okozza a demokrácia intézményei iránti bizalom kérdésében a kételyt. Valószínûleg ez a fõ indoka az alkotmánymódosításnak. Ezt az idevágó cikkelyek megtárgyalásával is elintézhettük volna kölcsönös politikai alkuval, konszenzusra törekedve, nem pedig úgy, hogy csomagterv formájában találkozunk vele. Nem tagadjuk, a kétharmados többséggel hozandó jelenleg hatályos törvények körébõl jó néhányat ki kell venni. A kormányozhatóság érdekében támogatjuk azokat, akik erre vonatkozóan kezdeményezéseket tettek. De nem lehet ebbõl a szövevényes és áttekinthetetlen alkotmánymódosítási tervezetbõl kiolvasni és nyomon követni, hogy milyen egyéb beszámíthatatlan és kiszámíthatatlan következmények származnak a mostani alkotmánymódosításból. Bár jólesõ érzéssel hallgattam Torgyán József megjegyzését arról, hogy nagyon alkalmas képviselõk és jó fellépésû frakcióvezetõk teszik a dolgukat, hogy a kormány az önkény útjára ne térhessen, dehát közös élményünk az elmúlt 40 esztendõben, hogy ez nagyon kevés ahhoz, hogy garanciális viszonyok legyenek a törvény betartására is. Itt intézményekrõl és az intézmények szilárdságáról van szó, bármily nagy bizalommal vagyok is azon képviselõtársaim készsége iránt, akik minden önkényt elhárítani akarnak. Ez kevés tehát az önkény ellen, ahhoz viszont nincs kellõ áttekintési lehetõségünk, hogy nem lehet-e ebben a felületesen és átgondolatlanul elõterjesztett alkotmánymódosításban elhelyezni a demokráciát korlátozó kezdeményezéseket is. (Taps a bal oldalon.) Ez a következõ, amit szerettem volna megjegyezni. És végül a kormányozhatóság mint közjó, mint követelmény dolgáról és egyéb alkotmánymódosítási kezdeményezésekrõl. Úgy hiszem, a kormányozhatóság mint követelmény közös nemzeti érdek. De egy kormány dolgát törvényhozói úton és intézményesen úgy könnyíteni, hogy bizonyos értelemben a felelõsség is elhárítható legyen, nem lehet célja egy demokratikus parlamentnek és törvényhozásnak. És ezen belül a hatalmi ágak megosztása és egyensúlya szempontjából nem tartjuk célszerûnek a jogvisszavétel útját járni. Igenis lehetnek ügyek - e konkrét ügyekbõl nem kívánok felsorolást adni -, de igenis lehetnek ügyek, amelyekben a népnek közvetlen módon kell gyakorolnia szuverenitását, és ez még nem gyengíti el sem a kormány hatalmát, sem a Parlament ellenõrzõ szerepét a végrehajtó hatalom fölött, és a hatalmi ágak megosztását. Tehát e tekintetben mi a jogvisszavétel ellen lépünk fel, és ez határozza meg álláspontunkat. Példát erre is, arra is lehet hozni. Elõttem felszólaló képviselõtársaim hoztak is meggyõzõ vagy meggyõzõnek látszó példákat. E tekintetben kétségtelenül drámaian hat ránk egybevetni Prágát Bukaresttel, Csehszlovákiát Romániával; legfeljebb csak megjegyzem, hogy intézmények dolgában mennyire múlékony és politikai befolyások alatt cselekszik az ember, és mily könnyen átsiklott ezen a tényen Tölgyessy Péter, aki például elfelejtette megemlíteni, hogy az általam is nagyon tisztelt Václav Havelt, akinek tisztességébõl egy millimétert sem von le az a tény, amit mondok, de õt például az a Parlament választotta köztársasági elnökké, amely a testvéri segítség és bevonulás intézményén alapult. Tehát ez is hozzátartozik a tényekhez, a példák erre is jók, arra is jók. Itt azt hiszem, elvi kiindulási alapon kellene néznünk az alkotmányozás dolgát és hangsúlyozni: szíves örömmel és a kormányzás és kormányozhatóság iránti elkötelezettséggel hajlandók vagyunk részt venni minden olyan konkrét ügy megoldásában, amely most még akadályt jelent az oly babonásan emlegetett kormányozhatóság elõtt, de nem tartjuk célszerûnek - és a demokráciára nézve kockázatosnak tartjuk - azt a nagyvonalú kezelését a kétharmados törvényeknek, amelyet ez a tervezet tartalmaz, és azt a nagyvonalú, csak elõkészítetlenséget igazoló tényt, hogy 51 cikkelyben hetvenvalahány ponton az Alkotmányt módosítani akarják. Mi új alkotmányozás mellett vagyunk, addig pedig a szükséges intézkedések megtétele mellett ebben a szellemben veszünk részt ebben a vitában. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)