DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar alkotmányozási folyamat mindig rendkívüli körülményekhez igazodott. 1949-ben, amikor az Alkotmány megalkotásra került, az alkotmányozási eljárást megelõzte egy hosszas kutatómunka, amely elkezdõdött a többpártrendszer keretei között, és végül megszületett egy Alkotmány az egypártrendszerre. Most pont a fordított folyamatot éljük - szerencsére; elkezdõdött tulajdonképpen az alkotmányozási folyamat az egypártrendszer keretei között, és most gyorsan kell egy Alkotmányt módosítanunk ahhoz, hogy a többpártrendszeri demokrácia mûködõképes legyen. Ebben a helyzetben lényegében a kiindulópontot az az Alkotmány képezi, amelynek most már - mondhatnám - nagyon jelentõs elemeit képezik a parlamentáris demokráciára vonatkozó rendelkezések, de ugyanakkor az Alkotmányunkban helyet foglal a prezidenciális rendszerre vonatkozó szabályozás is, és az amerikai Alkotmányból vettük át ugye az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozást, és lényegében ezekbõl az elvekbõl kell összegyúrnunk egy olyan Alkotmányt, amely ennek az országnak a demokratikus mûködését az elkövetkezendõ idõben biztosítani tudja, mert hiszen minden alkotmányozási folyamatnak egyben velejárója az is, hogy az Alkotmány programot adjon a jövõre vonatkozólag annak az országnak, amelynek az Alkotmánya megalkotásra kerül. Na, most nálunk - ugye - alapvetõen a benyújtott módosítás körüli legnagyobb viták a kétharmados szabály, illetõleg a köztársasági elnök választása körében várhatók. Ezért legyen szabad az utóbbival kezdenem. A Független Kisgazdapárt megítélése szerint végül is tiszta vizet kell önteni a pohárba. El kell dönteni, hogy mi milyen fejlõdési utat kívánunk választani: a parlamentáris demokráciáét-e, avagy a prezidenciális rendszert kívánjuk választani? Ha az alkotmányos rendszert kívánjuk választani, a parlamenti rendszert, akkor legyen szabad arra utalnom, hogy tulajdonképpen ennek a rendszernek a kiépítését már meg is kezdtük, hiszen a miniszterek kinevezésére vonatkozó szabály ebbe a körbe tartozik, tehát tulajdonképpen már az új Parlament ennek a parlamentáris rendszernek a kiépítésébe fogott bele. A parlamentáris rendszerbe pedig semmiképpen nem illeszthetõ be az, hogy a köztársasági elnököt a nép közvetlenül válassza ugye, végül is el kell dönteni, hogy az országnak ki a vezetõje: a miniszterelnök avagy a köztársasági elnök? Két vezetõje nem lehet semmiképpen! Ha ez a tisztelt Ház egyszer már úgy döntött, hogy a felelõs miniszterelnöki rendszert támogatja, akkor nyilvánvaló, hogy módosítani kell az Alkotmányt, mert a közvetlenül választott elnök esetében ez az alkotmányos elv olyan töréseket szenvedne, ami gyakorlatilag az országot tenné kormányozhatatlanná, hatalmi összeütközéseket jelentene. Ezért tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy noha történelmileg megvannak azok az idõszakok, amikor szükség lehet közvetlenül választott elnökre, de jelenleg nem ilyen idõt élünk. Most ha az országot belevinnénk egy köztársasági elnöki választásba az épphogy lebonyolódott parlamenti választások után, olyan felesleges terheket rónánk a lakosságra és az államháztartásra is, amelyeket mindenféleképpen el kell kerülni, de legyen szabad elmondanom, hogy a közvetlen környezetünkbõl - ugye Ausztriában - ismert az, hogy parlamentáris rendszer van, mégis a nép választja közvetlenül az elnököt, s kíváncsi voltam, hogy ennek a különleges megoldásnak mi lehet az oka. Próbáltam osztrák alkotmányjogászoktól, osztrák politikusoktól érdeklõdni; általában azt a mosolygós választ kaptam, hogy "Valóban így döntöttünk, de legközelebb nem így fogunk dönteni!". Tehát Ausztriában is felül fogják vizsgálni ezt a rendszert, és a tiszta parlamentáris rendszerhez fognak visszatérni. Tehát még egy olyan érv sem helytálló, hogy "íme, itt, a mi közvetlen környezetünkben, Ausztriában van egy ilyen megoldás". Ezért tehát a Kisgazdapárt álláspontja szerint ezeket az érveket figyelembe véve, továbbá azért is - valóban tökéletesen igaza van Tölgyessy Péternek -, mert ha közvetlenül a nép választaná a köztársasági elnököt, az olyan többletjogosítványokat adna a köztársasági elnöknek, ami most semmiképpen nem kívánatos a parlamentális rendszerben. Ezért tehát mi indítványozzuk, hogy a tisztelt Ház az idevonatkozó alkotmánymódosítási elõterjesztést változtatás nélkül fogadja el. Na, most rátérvén a kétharmados szabályra, lényegében ugyanennek a kérdésnek egy másik oldaláról van szó. A parlamentáris demokráciába illeszkedõ fogalom a felelõs miniszterelnök fogalma. A felelõs miniszterelnök és az általa vezetett kormány mûködõképességéhez tartozó alapkérdés az, hogy a Parlamentben milyen arány szükséges ahhoz, hogy a kormányozhatóság megmaradjon. Namost kérem, én nagyon jól tudom, hogy amióta alkotmányozás van a földön, ez mindig vitatott probléma volt, jelenleg is vitatott probléma, és a jövõben is vitatott probléma lesz. Alapvetõen két dolgot kell itt mérlegelni. Az egyik az, hogy a parlamentáris demokráciában a legfõbb hatalmat a Parlamentnek kell adni, a Parlament számára kell biztosítani. A másik elv a kormányozhatóság körébe tartozó kérdéskör. Ebben a kérdéskörben pedig abból kell kiindulni, hogy tulajdonképpen hiába kap kevesebb jogosítványt a Kormány, mint a Parlament, gyakorlatilag mégis, miután a Kormány rendelkezésére áll a szakértõi gárda, a minisztériumok, a végeláthatatlan hivatali apparátus, ennek következtében óhatatlanul a Kormány bizonyos vonatkozásban a Parlament fölé is nõhet. Namost, ugye, ezért képezi gondos mérlegelés tárgyát az, hogy vajon milyen arány mellett lehessen bizonyos jogszabályokat meghozni. Nem vitatom, a Kormány túlnövésének a lehetõsége az mindig egy reális veszély, olyankor, amikor nincs egy olyan Parlament, amelyik gátját tudná venni ennek a kormányzati növekedésnek. De elnézést kérek, nem akarom valamennyi frakciónak minden kiváló tagját felsorolni, olyan Parlamentben, ahol ilyen frakciók vannak, és ilyen frakcióvezetõk (derültség), és ilyen vitakészség, amelyet az igen tisztelt Ház megmutatott már az Alkotmány tárgyalásának idõpontja kiválasztásánál is, hát vajon lehet-e attól tartani, hogy a kormány a Parlament fölé tud nõni? Nyilvánvalóan ez a veszély reálisan nem fenyeget minket, bár hangsúlyozom, valóban az alkotmányjogi alapelvek egyik legfontosabb kérdése a hatalmi ágak megoszlásánál, hogy a Parlament és a Kormány hogy viszonyulnak egymáshoz. Namost legyen szabad rátérnem a harmadik, igen sok vitát kiváltható részéhez a jelenlegi alkotmánymódosításnak, az ombudsmanok kérédéséhez. Kérném, itt alapvetõen abból kell kiindulnunk, amelyet a miniszterelnök úr is több beszédében kifejtett, hogy 15 millió magyarból alig több mint 10 millió él hazánk keretei között. Nyilvánvaló, a nemzetiségi jogokhoz nekünk csak a pozitív diszkrimináció figyelembevételével lehet hozzányúlnunk. Ezt a kérdést csak ennek aláhúzása mellett lehet megközelíteni és megoldani, ebben a körben pedig valóban igen komolyan felmerül, hogy vajon az Alkotmánynak ahhoz a részéhez, amely a nemzetiségi képviselõk behívását jelenti, hozzá lehet-e nyúlni vagy sem. Nem jogi aggályok vannak itt, mert nyilvánvaló, hogy a korporatív rendszert beépíteni a választási rendszerbe egyszerûen nem lehet, ezek olyanok, mint a tûz meg a víz, a kettõ semmiképpen nem békíthetõ ki egymással. Tehát nekünk jogilag aggályaink nincsenek akkor, amikor helyeseljük az alkotmánymódosítást, hanem rá kívánunk arra mutatni, hogy vajon nem lesz-e a mi szomszédságunkban olyan, vagy nem lesznek olyanok, akik ezt a mi jó szándékunkat félre fogják magyarázni, és ezért tudok egyetérteni Tölgyessy Péterrel, amikor õ arra hivatkozott, hogy tulajdonképpen akkor, amikor mi az ombudsmanok körében gondolkodunk, tehát azt mondjuk, hogy nem tudjuk összeegyeztetni a parlamenti képviselõk választásának és behívásának elvét, tehát nekünk mindenféleképpen biztosítanunk kell annak az alapelvnek az érvényesülését, hogy ha egyszer a parlamenti képviselõk választására vonatkozó jogszabály van, akkor ne lehessen más személyeket közvetlenül behívni a Parlamentbe. De mégis rá kell arra mutatni, hogy amikor a nemzetiségek jogait biztosítani kívánjuk, akkor az átmeneti biztosítás útját jelenti csak az ombudsmanok választásának, illetõleg az ombudsmanok kijelölésének a kérdése. Namost itt hadd legyen szabad külön rámutatnom arra, hogy az ombudsman lényegében egy miniszteri jogkört jelent. Viszont, ha ez egy miniszteri jogkört jelent, mert hiszen kap egy szakapparátust is az ombudsman, amivel rendelkezhet, az ombudsmant megilleti a közvetlen tanukihallgatás joga is például, nyomozhat az ombudsman, tehát olyan jogai vannak, amilyen jogai egy parlamenti képviselõnek messzemenõleg nincsenek - a környezõ nyugati országokban általában miniszternek vagy miniszterrel azonos rangú személynek tekintik az ombudsmant -, akkor felmerül bennem a kérdés, hogy vajon nekünk, egy szegény országnak megengedhetõ-e, hogy újabb nyolc minisztert behívunk, és nemcsak nyolc minisztert, mert a nemzetiségek jogainak biztosítása kapcsán nyolc ombudsmant kellene most rögtön biztosítanunk. De gondoljunk arra, hogy például, és nem tudok nem szólni itt errõl a körrõl, kérem, a munkásságnak nincsen képviselõje a Parlamentben, nyilvánvalóan munkás ombudsman behívására is szükség lesz. (Derültség.) Akkor már még több miniszterünk lesz. Tehát mindenféleképpen ezt a kérdést csak úgy rendezhetjük... Elnézést, a munkásságra is utalnom kellett, mert a Központi Munkástanács engem felkért, hogy az õ érdekeiket is képviseljem. (Derültség.) És ebben a körben, kérném szépen, már most kell utalnom arra, hogy a munkások jogait is a jövõben biztosítani kell. Namost visszatérve tehát az ombudsmanok kérdésére, nyilvánvaló, hogy amikor most ezt a megoldást javasoljuk, akkor már jeleznünk kell a határainkon kívül élõk érdekeire különös figyelemmel is, hogy a választójogi törvény módosítása nem kerülhetõ el. A választójogi törvény módosítására záros határidõn belül elõterjesztést kell tennünk, és ennek az elõterjesztésnek a kapcsán kell biztosítanunk a nemzetiségi képviselõk választását, tehát azt a lehetõséget, hogy a Parlamentben jelenleg is bentlévõ több mint 20 nemzetiségi képviselõn túlmenõen választott nemzetiségi képviselõk is legyenek. Ez lényegében az ombudsmanokkal kapcsolatos álláspontja a Független Kisgazdapártnak, de hangsúlyozom, itt a nemzetiségek jogait mindenféleképpen fokozottabb mértékben kell figyelembe venni, tehát csak úgy fogadjuk el az ombudsmanos megoldást, hogy nagyon rövid idõn belül ne csak új ombudsmantörvény szülessék, hanem a választójogi törvény megváltoztatása során is biztosításra kerüljenek a nemzetiségi képviselõk parlamenti helyei. Ami az Alkotmány további módosításait illeti: a bizalmatlansági indítvány módosítására mindenképpen szükség van. Ha a bizalmatlansági indítvány nem lenne konstruktív, akkor számos visszaélésre adhatna alkalmat. Ezeket a jogokat visszaélésszerûen is lehetne gyakorolni. A konstruktív bizalmatlansági indítvány formája azonban egy további garanciát ad arra, hogy ennek a jognak a visszaélésérõl ne lehessen szó. Az egyéb alkotmányozási kérdésekrõl nem kívánok szólni, mivel a frakciónkból ezt még többen megteszik. Engedjék meg, hogy rámutassak arra, hogy most, amikor a magyar Alkotmány módosításába kezdtünk, olyan munkát kellene végeznünk, amely egyrészt betartja az igényesség követelményeit, másrészt ezzel elõsegíthetnénk az új Alkotmány létrehozását. Az emberiségnek évszázados vágya olyan alkotmányt létrehozni, amely az adott nép jogait igen magas jogszabályi szinten biztosítja. Elég ha utalok rá: vannak olyan alkotmányok, mint az angol Magna Charta 1215-bõl vagy a montesquieu-i Társadalmi Szerzõdés, amelyek évszázadokig fennmaradtak, és követendõ példaként állnak az emberiség elõtt. Amikor mi ezt az alkotmánymódosítást végre fogjuk hajtani, akkor nem tûzhetünk ilyen magas mércét magunk elé. Az, hogy ez az alkotmánymódosítási folyamat, amely egész állami létünket olyan szinten prezentálja, amely Közép-Európára, a Nyugat- Európához való tartozás gondolatára és a harmadik évezred közelségére utal, elvárható. Ennek jegyében szeretnénk mi is részt venni az alkotmányozási folyamatban. Köszönöm. (Hosszan tartó taps.)

Homepage