DR. KUTRUCZ KATALIN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az az alkotmánymódosítás, amelynek a tárgyalását ma kezdjük meg, a nagyobbik része annak a csomagtervnek, amelynek az elsõ, a kormányalakításra vonatkozó részét a Parlament május 9-én fogadta el. Csak emlékeztetni szeretném tisztelt képviselõtársaimat, hogy az elõzõ, de -hangsúlyozom - a mostaninak részét képezõ módosítás leglényegesebb és a továbbiakat is meghatározó pontja az volt, hogy a miniszterelnököt abszolút többséggel a Parlament választja, a minisztereket pedig, a miniszterelnök javaslatára, a köztársasági elnök nevezi ki. A csomagterv több, egymástól elhatárolható részbõl áll. Az elsõ - gondolom, ezen lesz a legkisebb vita - az Alkotmány túlhaladott vagy egészen egyszerûen pontatlanul megfogalmazott részeit változtatja meg. Ilyen például az Alkotmány 2. szakaszának a lerövidítése arra, hogy a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. Ilyen az is, hogy a magánvállalkozások fokozott támogatásának a lehetõvé tétele érdekében az Alkotmány 9. szakaszának (2) bekezdésébõl kihagyja a versenysemlegességet. Ilyen az is, hogy a 12. szakaszt úgy módosítaná a javaslat, hogy az állam nem a szövetkezeti mozgalmat, hanem a szövetkezeteket támogatja. Ugyanígy kimarad az Alkotmány 12. szakaszának (2) bekezdésébõl a termelõi önigazgatásra való hivatkozás. Ez természetszerûleg nem azt jelenti, hogy egy adott üzem vagy gyár dolgozói ne vásárolhatnának részvényeket, vagy ne lehetnének részvényesei akár egy egész vállalatnak, csak akkor ez nem termelõi önigazgatás, hanem valamiféle részvénytársaság. A javaslat második része - ellensúlyozandó a kétharmados szabály szûkítését - bizonyos intézményekre vonatkozóan részletesebb szabályozást tartalmaz. Ilyen például az Állami Számvevõszékrõl szóló törvény egyes rendelkezéseinek a beépítése az Alkotmányba. Az a rész tehát, amelyik az Állami Számvevõszék bõvítését jelenti, tulajdonképpen az Állami Számvevõszékrõl szóló 1989. évi törvény egyes rendelkezéseinek szó szerinti vagy értelemszerû átvétele. A harmadik rész a nemzeti és nyelvi kisebbségek jogainak hathatósabb védelme érdekében bevezeti a nemzetiségi jogok országgyûlési biztosa intézményét. Azt mondtam, hogy nemzeti és nyelvi kisebbségek. Tudjuk, hogy az elnevezés vitatott, és ezen nyilván vita is lesz. Mi az egyszerûség kedvéért azt a megoldást választottuk, hogy a hatályos Alkotmány elnevezését vesszük át. Ezt a megoldást mindenképpen jobbnak tartjuk, mint egy-egy nemzetiségi képviselõ kooptálását, nemcsak azért, mert demokratikus országokban nem szoktak választott testületekbe tagokat kooptálni, hanem azért is, mert a nemzetiségi biztos hatékonyabban, eredményesebben tudja érvényesíteni a kisebbségi jogokat, mint nemzetiségenként egy-egy képviselõ. Javaslatunk az alkotmánymódosításra vonatkozik, mégis hadd mondjam most és itt el, hogy ezzel - vagyis a nemzetiségi jogok országgyûlési biztosa intézményének a felállításával - nem tekintjük elintézettnek a nemzetiségek képviseletét. Emellett - és ezt hangsúlyozni szeretném - fontosnak tartjuk a nemzetiségek arányos országgyûlési képviseletének a választási rendszerünkbe való beillesztését. Ezt a problémát meg kell oldani, csak nem az Alkotmányban. Nem az arányos nemzetiségi képviselet ellen vagyunk. Ezt a nemzetiségi jogok országgyûlési biztosa intézményének a bevezetése mellett szükségesnek tartjuk, pusztán az elõzõ paragrafusban meghatározott behívásos rendszerrel nem értünk egyet. Az alkotmánymódosítás negyedik része a kétharmados szabály megváltoztatásával kapcsolatos. Ennek a szükségességét nem akarom külön indokolni, mert - tudomásom szerint - a jelenlegi helyzet abszurditásával mindenki egyetért. Hadd kérjek itt elnézést tisztelt képviselõtársaimtól! A javaslat második részéhez fûzött indoklásba téves szöveg került. Természetszerûleg a normaszöveg az irányadó. A jogalkotásról szóló törvényrõl, a kétharmados többséggel elfogadandó törvényrõl - a jelenlevõk kétharmadáról van szó - van szó. A javaslat 32. szakaszából kimaradt a "jelenlevõ" szó. Ez a rendõrségrõl és a nemzetbiztonságról szóló törvény megszavazásának a módját tartalmazza. Hogy ez itt egy sajtóhiba, az a javaslat 14. szakaszából látható, amely kimondja, hogy az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához az országgyûlési képviselõk kétharmadának a szavazata szükséges. Ezenkívül törvényalkotási ügyben és egyéb döntésekben szükséges még az országgyûlési képviselõknek a kétharmada. Ez alól csak a címer és a zászló vonatkozásában tettünk kivételt azért, mert a címer és a zászló az Alkotmányba való kérdés, és ezt valamilyen módon meg kell oldanunk. A kétharmados szabállyal kapcsolatban annyit szeretnék megjegyezni, hogy ennek a szabálynak a megváltoztatása az oka annak, hogy a módosítás szövege ilyen hosszú lett. Az 51 szakasznak több mint a fele csak és kizárólag arra vonatkozik. Az általunk választott megoldás - vagyis az, hogy az egyszerû többséggel elfogadandó határozatokat kivéve, mindenhol megjelöltük azt, hogy milyen szavazati arány szükséges a többséghez, igaz, hogy lényegesen meghosszabbította az Önök elõtt fekvõ szöveget, ugyanakkor, és mi ezt tartottuk fontosabbnak, tiszta helyzetet teremt, nem lesznek értelmezési problémák, mindig lehet tudni, hogy milyen döntéshez milyen szavazati arány szükséges. A negyedik és az ötödik rész talán a legproblematikusabb. Ezek összefüggenek egymással és a május 9-én elfogadott alkotmánymódosítással. Ezek a módosítások a köztársasági elnök és a Kormány megválasztásának módjára, a Kormány megbízatásának megszûnésére és a köztársasági elnök, a Kormány és a Parlament egymáshoz való viszonyára vonatkoznak. A fenti kérdéseket a különbözõ köztársaságok Alkotmányai különbözõképpen oldják meg, de sohasem úgy, hogy az egyik megoldásnál ne legyenek tekintettel a többire. Hadd kezdjem a köztársaságielnök-választással. A köztársasági elnök választása különbözõ országokban különbözõképpen történik. A köztársasági elnököt a nép választja például Franciaországban, Portugáliában, Ausztriában. Az elnöknek mindhárom országban lényegesen erõsebb jogosítványai vannak a Parlamenttel és a Kormánnyal szemben, mint a mi javaslatunkban. Ez így van még Ausztriában is. Az osztrák Alkotmány 29. szakasza szerint a szövetségi elnök feloszlathatja a Nemzeti Tanácsot, és a korlátozás csak annyi, hogy ugyanazon okból legfeljebb egyszer. A szövetségi elnök nevezi ki a kancellárt és - annak javaslatára - a Kormány többi tagját, mondja az osztrák Alkotmány 70. szakasza, és alkotmányjogilag ehhez a Parlamentnek semmi köze nincs - és elõzetes javaslat nélkül felmentheti megbízatása alól a kancellárt vagy az egész Kormányt. A másik oldalról, vagyis a Parlament oldaláról, igaz viszont, hogy könnyen megvonhatja a bizalmat a Kormánytól vagy egyes tagjaitól, de az új kormányfõ kinevezése megint csak a köztársasági elnök joga. Az európai országok egy másik részében a köztársasági elnököt a Parlament választja, mint a mi javaslatunkban. Ezek az országok kétfelé oszthatók abból a szempontból, hogy a Parlamentnek milyen jogai vannak a miniszterelnök megválasztásában. A minisztereket mindenhol a köztársasági elnök nevezi ki a miniszterelnök javaslatára. A miniszterelnököt ezen országok többségében nem a Parlament választja, hanem a köztársasági elnök nevezi ki. A Parlament legfeljebb a bizalmatlanságát fejezheti ki a már megalakult Kormánnyal szemben, és van ahol még a bizalmatlansági indítvány megtételét is megnehezítik. Így például Görögországban, ahol a bizalmatlansági indítvány elutasítása után 6 hónapig nem lehet újabbat benyújtani, kivéve, ha a képviselõk abszolút többsége írja alá az indítványt. Azokban az országokban, ahol a Parlament döntésétõl függ, mint ahogy mi is szeretnénk, hogy ki legyen a miniszterelnök - lásd NSZK, ahol a kancellárt a szövetségi elnök javaslatára a Parlament választja és a szövetségi elnök nevezi ki; illetve Spanyolországban, ahol a király csak akkor nevezheti ki az általa kijelölt miniszterelnököt, ha már a Parlament bizalmat szavazott neki - , ezekben az országokban erõsebb a Parlament. Nevezetesen, ha a Parlamentnek nincs bizalma a közremûködésével kinevezett, de mégis a szövetségi elnök, illetve a király által kijelölt miniszterelnökben és a miniszterelnök által kiválasztott kormányban, akkor a bizalmatlansági indítvány benyújtásával egy idõben - saját döntése szerint - azt is kijelöli, hogy ki legyen az új miniszterelnök. Ez az intézmény a konstruktív bizalmatlansági indítvány. Természetszerûleg ezzel a konstrukcióval - vagyis azzal, hogy a Parlament választja a köztársasági elnököt; a Parlament dönti el azt, hogy ki legyen a miniszterelnök - az is együtt jár, hogy ezt az erõs Parlamentet nem lehet olyan egyszerûen feloszlatni, vagyis a nem ezt a megoldást választó országokéhoz képest korlátozott a Parlament feloszlatásának lehetõsége. Gyenge köztársasági elnök, viszonylag erõs Kormány és erõs Parlament. Ez a mi konstrukciónk lényege. Tudjuk, hogy más megoldást is lehetett volna választani. Lehet, hogy a megalkotandó új Alkotmány egy másik konstrukciót fogad majd el. De úgy gondoljuk, hogy a mi, már szabad választások utáni, de mégis csak járni tanuló demokráciánkban az a jó, ha a nép által választott Parlament a legerõsebb tényezõ. Végezetül hadd hívjam fel képviselõtársaim figyelmét arra, hogy ez a konstrukció egy egységes egész. És ennek egyik pillérét, ami a miniszterelnök megválasztását illeti, már elfogadták. Sõt, a bonni és a spanyol Alkotmányhoz képest még erõsebb a Parlament jogosítványa, hiszen a köztársasági elnöknek a miniszterelnök vonatkozásában a mi Alkotmányunk szerint - amelyet Önök május 9-én elfogadtak - még kinevezési joga sincs. Így aztán nagyon szerencsétlen és logikátlan lenne a konstrukció többi elemét a Parlament gyengítése irányába elmozdítani. Kérem képviselõtársaimat, hogy mindezeket figyelembe véve fogadják el javaslatunkat. Köszönöm. (Taps.)