CSÉFALVAY GYULA (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon fontos törvénymódosítással foglalkozunk, nevezetesen a termõfölddel. A napokban benn jártam a területünkön, a volt hivatalban, érdeklõdtem, hogy történtek-e elidegenítések. Elém hoztak egy lajstromot, 109 nevet tartalmazott, ugyanis ennyi szerzõdést adott be egy határmenti termelõszövetkezet, amelyik az osztrák határ mentén terül el. Megnéztem a neveket, hát, a családtagok nevei itt benne vannak ebben a névsorban. És egy-egy szerzõdés átlagban 5 hektárról szól. A következõ formában néz ki ez a szerzõdés. Itt van a név, pontos cím, a termelõszövetkezet a tulajdonát képezõ közös használatban lévõ szántó mûvelési ágú földterületébõl értékesít a vevõ felé 5 hektár 255 négyzetméter 128 aranykorona értékû részarányt, olyképpen, hogy a föld a tulajdonjog bejegyzését követõen is a termelõszövetkezet közös használatában marad. "Vevõ kijelenti, hogy a részarányt megvásárolja 28.800 forintért." Egy hektár közepes minõségû termõföldrõl van szó, 2.560 forintért! Az a tulajdonos, aki ezt a földet bevitte, körülbelül 1300 forintot kapott érte megváltás címen. Tehát azok a családok, akik most hozzájutnak ilyen árban földhöz, ha ez a nevükre kerül, akkor már õk rendelkeznek vele! El is adhatják! A szomszédban, osztrák területen, az osztrák parasztok 100 ezer schillingért nem kapnak egy hektár ilyen minõségû szántóföldet! Azok boldogan eljönnének ide és megvennék, sõt, bérbe is veszik, ahol lehet! S ennek a vételárnak a sokszorosát kapnák meg egy évi bérletért. Tehát ha ezzel a törvénnyel foglalkozunk, meg kell néznünk azt, hogy hogyan jutott a termelõszövetkezet ehhez a földhöz! Ugyanis akkor, amikor a termelõszövetkezeteket szervezték, akkor elõírták, hogy aki belépett, be kellett vinnie a birtokában lévõ összes földterületet, be kellett vinnie a vagyont - mert vagyonbeadási kötelezettség is volt elõírva -, nevezetesen a fölszerelést, állatállományt, igavonó-állományt, az állatállományhoz szükséges takarmányt, a be nem vetett földekhez még a vetõmagot is! Azok, akik bevitték ezt a földet, ezek mind parasztok voltak! Tudnunk kell azt is, hogy azok a parasztok hogyan jutottak ahhoz a földhöz! Amikor a jobbágyfölszabadítás volt, a nincstelen parasztok összekuporgatott pénzükbõl vásárolták meg ezt a földet. És ezt a földet örökölték a családtagok. A faluban egy-egy család úgy nézett ki, hogy nem kellett a szociális otthonba elmennie a szülõnek, mert aki a családban maradt, azért a kis vagyonért, amit a szülõ ráhagyott, szépen el is tartották! Amit ilyen keservesen megkuporgattak, amiért ilyen keservesen megdolgoztak, most szépen az állampártnak a kijelölt kádere, élve a korábbi kormányzatnak az intézkedésével, most szépen privatizálja ily módon a termelõszövetkezet földjét! Ez nem azonos a termelõszövetkezetek vagyonával. Itt, ebben a javaslatban a szövetkezeti törvény módosításáról is szó van. Nevezetesen arról, hogy a vagyon egy részét nevesíteni kellene. Kis Zoltán képviselõtársammal értek egyet, aki aggályát fejtette ki efelõl, hogy most megint majd olyan kézbe kerülne a vagyon, akiket nem illet meg. A tsz-ek megalakulásakor 20-30 forintos napi munkaegységért dolgoztak a parasztok, akik azóta már nincsenek, egy generációváltás történt meg! Jöttek az újak, a fiatalok! Jelenleg mintegy 60%-a a földterületnek a termelõszövetkezeté most már, 40%-a a tagoké, de ez is úgy oszlik meg, hogy ennek kétharmada a nyugdíjasoké már, és csak egyharmada az aktív dolgozóké. De ha a tsz vagyonát leválasztjuk a földvagyontól olyképpen, hogy nevesítjük a vagyont - és ebben is annyi furcsa, rafinált dolgot látok, mert megnéztem az ilyen tervezetet-, és csak a ma meglévõ tsz-tagok között osztható föl ez a vagyon! Tehát aki tegnap meghalt, ehhez már semmi köze! De aki tegnap belépett, az már jogosult erre a vagyonra! Hát én ezt elutasítom! A tsz-vagyon tartozzék hozzá a termõföldhöz! Az annak a hozadéka! Ha a parasztnak be kellett adnia a földdel együtt a vagyonát is, akkor az a vagyon legyen egy egység! Hogy azok, akik folytatják a gazdálkodást, mivel fognak gazdálkodni?! Mert a vagyon egy része, ami nem a földhöz tartozik - gépek, eszközök, major stb. -, beletartozik! Ha azt leválasztanák a földrõl, a földtulajdontól, akkor bizony nehéz lenne megoldani a kezdést újból! Pedig a távolabbi cél az, hogy majd megvalósítsuk azt a korszerû modellt, ami a szomszéd Ausztriában is van. De hosszú út van még odáig! És egy átmenet is lesz, s az átmenet idején pedig csak ezekkel a gépekkel, eszközökkel tudunk boldogulni, ami jelenleg megvan! Éppen ezért én ezt a törvényt, hogy akadályozzuk meg a termõföldek eladását, mindenképpen támogatom, és javaslom, hogy fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps.)