DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A módosító javaslatok és a fontosabb hozzászólások vagy reflexiót igénylõ hozzászólások sorrendjében reagálnék. Szabó János képviselõ úr 55-ös számú módosító indítványa arra irányul, hogy az Országgyûlés ezzel a törvénnyel hatalmazza fel a belügyminisztert hogy a befejezett tulajdon- és kezelõijog-átruházás ügyeket is vizsgálja felül, s amennyiben törvénysértést lát fennforogni, indítson pert! Az indítványt a magam részérõl teljesen abszurdnak tartom, és nemcsak a magam részérõl mint elõterjesztõ, hanem az önkormányzati bizottság is egyhangúlag elvetette. Én szakmai képtelenségnek tartom ezt az indítványt - bocsánat a minõsítésért. A belügyminiszter alá rendelt nyomozó hatóságoknak nem kell felhatalmazást kapniuk, hogy törvénysértéseket feltárjanak, és nincs szükség arra, hogy az Országgyûlés törvényben felhívjon egy hatóságot arra, hogy teljesítse kötelességét! Akkor minden nap hozhatnánk ilyen törvényeket, ha úgy látjuk, hogy valamelyik hatóság nem áll teljesen feladata magaslatán. Továbbmegyek. Arra is vonatkozik az indítvány, hogy a belügyminiszter szükség esetén indítson pert. Ehhez módosítani kellene a perrendtartást. A perrendtartás felsorolja, hogy ki milyen szituációban indíthat pert. A Polgári perrendtartás 12. §-a például - emlékezetem szerint - az ügyészséget feljogosítja, hogy bármilyen igény érvényesítésére felléphet és pert indíthat. A törvényesség értelmében tehát az ügyészségnek erre van jogosultsága, a Belügyminisztériumnak erre nincs jogosultsága, a perrendtartás nem biztosít számára felperesi autoritást, de megfelelõ apparátusa sincs hozzá. Az más kérdés - nem ide tartozik -, hogy megfelelõ apparátusa az ügyészségnek sincs, ezért voltunk kénytelenek társadalmi szervezetek képviseletében semmisségi pereket kezdeményezni. Álláspontom szerint tehát képtelenség a törvényt visszamenõ hatállyal felruházni, bár ez nem is visszamenõ hatály lenne. Befejezett ügyek felülvizsgálatát célozza az indítvány, de saját célját is rossz eszközökkel kívánja szolgálni. Ezért azt indítványozom a tisztelt Háznak, hogy ezt a módosító indítványt majd vesse el úgy, mint ahogy mind az önkormányzati, mind az alkotmányügyi bizottság elvetette: A következõ módosító indítvány Botos Katalin államtitkárnõ indítványa arra vonatkozóan, hogy a törvény hatálya mire vonatkozik. A földtörvény-tervezet a 13. § (4) bekezdésében felsorolja a kivételeket, amelyekre nem terjed ki a törvény hatálya. Azt indítványozom, hogy ezt terjesszük ki a Pénzügyminisztérium zárolt állami vagyont kezelõ és hasznosító intézetének a kezelésében levõ ingatlanokra. Az indítvánnyal magam is egyetértek. Az önkormányzati bizottság egyhangúan elfogadta. Nem tudom, hogy az alkotmányügyi bizottság megtárgyalta-e, de ezzel mindenesetre egyetértünk, hiszen az elõterjesztõknek az volt az elképzelése, hogy dupla szabályozás ne történjék. A zárolt állami vagyont kezelõ és hasznosító intézet kezelésében levõ ingatlanokra azért terjesztettük ki mégis eredetileg az indítványt, mert az Elnök Úrnál elfekszik egy önálló képviselõi indítvány soronkívüliségi kérelemmel, amit megtámogatott a Magyar Demokrata Fórum több mint ötven képviselõjének az aláírása. Ez azt célozta, hogy az ennek az intézménynek a kezelésében levõ ingatlanokra mindenféle forgalmazási és terhelési tilalmat mondjon ki az Országgyûlés. Úgy gondoltuk, hogy az Országgyûlés munkájának az egyszerûsítése céljából helyesebb, ha a globális, minden állami ingatlanra vonatkozó tilalmat erre is kiterjesztjük. Ha azonban a Pénzügyminisztérium vállalja és kezdeményezi, hogy ezzel a Pénzügyminisztériumnak alárendelt intézmény továbbra is rendelkezhessék, akkor mi ezzel egyetértünk, csak hangsúlyozom, hogy itt hiányzik az alkotmányügyi bizottság állásfoglalása. A következõ az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság 61-es számú javaslata, amelyet Lukács Tamás képviselõ úr terjesztett elõ az egyházi ingatlanokkal kapcsolatban. Nem tudunk egyetérteni a javaslattal. Nem illik a törvény szerkezetébe. A törvény azt célozza, hogy az állami ingatlanok forgalmazása kontroll alá kerüljön arra az átmeneti idõre, amíg egyrészt az önkormányzati törvény, másrészt a földtulajdonról véglegesen rendelkezõ új földtörvény hatályba nem lép. Átmeneti rendelkezésrõl, átmeneti intézkedésrõl van szó. Sokan használták itt azt a kifejezést, hogy tûzoltó megoldásról van szó. Nem kell ismételnem, amit már sokan elmondtak, hogy itt tulajdonképpen minden nap számít, és a megoldás ellen is meg mellett is szólnak szempontok. Az elõterjesztõk úgy gondolták, hogy mellette súlyosabb szempontok szólnak, mint ellene. A Lukács képviselõ úr elõadásában tolmácsolt módosító indítvány azt kívánja, hogy az egyházak vagy egyházi szervezetek volt tulajdonára a törvényjavaslat szerinti bizottság ne adhasson elidegenítési, terhelési felmentést, csak akkor, ha ehhez a volt tulajdonos vagy jogutódja hozzájárul. Ezzel jogtechnikailag sem tudunk egyetérteni, egyrészt azért nem, mert értelmetlennek tartjuk, másrészt pedig azért nem, mert a törvény által kívánt célon már túlmutat. A törvényjavaslat szerint a kormánynak alárendelt bizottság fogja eldönteni, hogy mire ad felmentést és mire nem. Elhangzott - nagyon jogosan - az egyik képviselõ úr észrevétele. Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság természetesen nem a kormánynak a szerve, de - tudomásunk szerint - a bizottságon belül a megoldás mellett kardoskodók a kormánypárt képviselõi. Hogy nem bíznak saját kormányukban, azt képtelenségnek érzem, de fõként nem likvid kategóriákkal dolgozik ez a módosító indítvány. Nem lehet likviden meghatározni, hogy mi minõsül vallási közösségnek, illetve vallási közösség szervezetének. Kérdezem én, hogy ha valamelyik községben vagy városban létrejött legényegylet nevében ott volt, hogy katolikus legényegylet, akkor az vallási szervezet, holott egyáltalában nem volt katolikus. Ha valaminek a nevében benne van a keresztény jelzõ, akkor az most annak minõsül? Hol a határ? Ki fogja eldönteni? Olyan ingoványos területre megyünk, ahol nem likvid kategóriákkal operál a módosító javaslat, márpedig egy törvényi rendelkezésnek egyértelmûnek és félreérthetetlennek kell lennie. Egyébként is csak kivételes estekrõl lehet szó. Egy átmeneti, néhány hónapos idõszakban a törvényjavaslat szerint felállítandó bizottságoknak, amikor elbírálják, engedélyezik vagy nem engedélyezik ingatlanok elidegenítését, módjukban van az elbírálásban érvényesíteni mindazokat a szempontokat, amelyeket Lukács képviselõ úr a javaslatban érvényesíteni kíván. Az a véleményem, hogy ha ilyen módosító indítványoknak helyt adunk, akkor végeláthatatlanul cizellálhatjuk, hogy ez a korlátozás még miféle volt tulajdonosokra, volt jogosultakra terjedjen ki. Itt kell hogy egyetértsek mint elõterjesztõ Kövér László képviselõ úr végletes indítványával, amely majdnem parodizálja a módosító indítványokat, hogy akkor hol a határ, a volt jogos tulajdonosoknak miért egy bizonyos, ráadásul nem világosan meghatározott körére terjesztünk ki valamilyen nehezen azonosítható jogosítványt. Ezért tehát az az elõterjesztõk álláspontja - hangsúlyozom, nemcsak személyes álláspontom, hanem annak az önkormányzati bizottságnak az egyhangú álláspontja is, amelyben minden párt képviselteti magát-, hogy az eredeti tervezetet fogadja el az Országgyûlés. Felmerült még bírálat módosító indítvány nélkül Ungár Klára képviselõnõ részérõl, hogy például a közparkok elidegenítésére ez a törvényjavaslat nem ad megoldást Ezek továbbra is állami tulajdonban vannak. Ilyen például a Tabán, a Várlejtõ. Ezeknek csak kezelõje a kerületi tanács. Ezek tehát ugyanúgy a törvény kontrollja alá kerülnek. Azt lehet vitatni, hogy ez-e a legüdvözítõbb megoldás, hogy 19 megyében és a fõvárosban állít fel a törvénytervezet szerint majd a kormány bizottságokat. Nyilvánvaló, hogy a teljes tilalom nem egészséges a gazdasági élet fejlõdésére, sõt kifejezetten káros lenne. Abban is egyetért szinte minden hozzászóló, hogy a korlátozás teljes elvetése ugyanúgy káros lenne. Valamilyen kontrollszervet kellene tehát létrehozni, amelyik az átmeneti idõben kontrollálja ezeket a folyamatokat. Az az észrevétel tehát nem áll, hogy ezek a közterületek szabad prédává válnak. Kétségtelen, hogy vannak olyan ingatlanok, amelyekre ennek a korlátozásnak a hatálya nem terjed ki, szakszervezeti vagyonra, volt MSZMP-vagyonra és sorolhatnám tovább. Ha azonban sokat akarunk markolni, akkor semmit sem fogunk, mert akkor hónapokig vitatkozhatunk azon, hogy mire megy ez a megoldás. Ezért az elõerjesztõk azt indítványozzák, hogy a legrövidebb megoldást válasszuk, a legegyszerûbb megoldást, és azt ne módosítsuk ilyen sokféle módon. (Taps.)