DR. PETÕ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Két dologhoz kívánok hozzászólni - egyik a mostani vita érdemi része. Mielõtt azonban erre rátérnék, szeretnék Torgyán képviselõ úr hozzászólására reagálni. Erre módot ad az ügyrend, csak nem kívántam külön fölszólalni. Már többen tettek hasonló észrevételt, de úgy látszik, az ilyenekbõl sosem elég, ezért elõször is azt szeretném megjegyezni, hogy a közvéleményre hivatkozni ebben a házban minden pártnak egyformán van joga - legalábbis a választási eredmények arányában. Nem lenne szerencsés, ha a pártok most nagyság szerint fölsorakoznának, és a közvéleményre hivatkoznának újra meg újra. Azért volt választás Magyarországon, hogy világos legyen: a közvélemény a különbözõ programokról hogyan ítélkezik. (Taps.) A közvélemény - mindannyian tudjuk megosztott. Véletlenül én is kaptam ma egy levelet. Nem fogok visszaélni a Ház türelmével és nem olvasom föl, csak szeretném jelezni, hogy egy nyugdíjas tsz- tag írta. Számos kérdést intéz hozzám azzal, hogy, juttassam el a Kisgazdapárt tisztelt képviselõihez. (Közbeszólás: Miért nem közvetlenül nekünk írt? Talán nem a Kisgazdapártra szavazott, talán más az elképzelése a földprogramról... Derültség, nagy taps a bal oldalon.) . A második, ehhez kapcsolódó megjegyzésem: Torgyán képviselõ úr feltehetõen félreérthetõen fogalmazott, hiszen pontosan ismeri a Szabad Demokraták Szövetségének földdel kapcsolatos elképzelését és - csak zárójelben jegyzem meg - feltehetõen a Fideszét is. Ez a két párt egyaránt a magántulajdon híve és a családi földmûvelésé. Ebben tehát nincs különbség a Kisgazdapárt és e két párt között. Nem lenne érdemes úgy beállítani itt a Parlamentben, mintha a Kisgazdapárt lenne egyedül a magántulajdonra épülõ földmûvelés híve. (Taps a bal oldalon.) A harmadik - még mindig nem szorosan a mostani tárgyhoz tartozó - megjegyzésem Gerbovics miniszter úr megállapításához kapcsolódik. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a most tárgyalás alatt álló ,javaslat a Szabad Demokraták Szövetségének javaslata, tehát ezt érdemes figyelembe venni, amikor a különbözõ érdekképviseletekrõl esik szó. Ez nem kormányjavaslat és még csak nem is a Kisgazdapárt javaslata Az késõbb kerül sorra. (Taps a baloldalon.) Áttérnék a most napirenden lévõ témára és a dolog érdemi részére. Talán feltûnt a képviselõtársaknak és - hogy én is az Elnök Úr formuláját alkalmazzam - a tévé elõtt ülõ nézõknek és a rádiót hallgatóknak, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége ebben a vitában meglehetõsen passzívan viselkedett Ennek az a magyarázata, amit Juhász Pál képviselõtársam, a Szabad Demokraták Szövetségének tagja a mai Népszabadságban egy rövid jegyzetben rögzített. Kénytelen vagyok idézni, hogy egyértelmû legyen. "Lehet-e mérsékletre inteni a szövetségeseket...", mármint a kormánypártiakat - teszi fel a kérdést "Nem véletlen az egyik MDF-szakértõ sóhaja: A szövetségesek mohóságától ments meg, Uram, minket - az ellenfeleinkkel megbírkózunk magunk is !" A Szabad Demokraták Szövetsége ezért nem kíván különösebben aktívan viselkedni ebben a vitában, mert úgy gondoljuk, hogy az újabb és újabb javaslatok, az újabb és újabb elõterjesztések és igények valóban jogossá teszik azt a fajta obstrukciót, amit Kövér László képviselõtársam... (közbeszólás a jobb oldalról: Az! Obstrukció!) ... itt, most elõterjesztett, fölbuzdulva mások javaslatán. (Nagy taps a jobb oldalon.) Továbbhaladva, érdemi mondanivalóm természetesen a - ha jól emlékszem - 61- es és 63-as számú iratokhoz lenne. Egyetértek azzal, amit Kövér László képviselõtársam mondott Szentágothai professzor úr javaslata kapcsán. Nekem is különbözõ ötletek jutottak eszembe, hogy ki mindenkit lehetne még fölkérni: saját volt tulajdona megvédése érdekében indítványokkal keresse meg a képviselõket. Hogy mást ne említsek: az 1950 elõtti lakás- és háztulajdonosok alakuló egyesülete ilyen indítvánnyal fordulhatna a Parlamenthez. A jelenlévõ Kisgazdapárt és a jelen nem lévõ Szociáldemokrata Párt is igényelhetné mint politikai szervezet, hogy egykori vagyonát helyezzék moratórium alá ... és így tovább. Én inkább arra hívnám fel a figyelmet, és azt tartom sajnálatosnak, hogy a 61-es számú iratban megfogalmazott javaslat nagyfokú bizalmatlanságot jelez számomra a kormánnyal szemben. Nem tartom szerencsésnek, hogy míg az ellenzéki pártok visszafogottak, és nem mutatnak bizalmatlanságot a kormánnyal szemben, addig a kormánypárti oldalról induló javaslatok éppen ellenkezõ benyomást keltenek. Ennek a javaslatnak a lényege, mondanivalója számomra az: nem hiszi el az indítványozó azt, hogy a kormányzat képes lesz megvédeni az állami tulajdonban lévõ javakat; nem hiszi el a javaslattevõ, hogy a kormányzat meg tudja óvni az elkótyavetyéléstõl az egyházi tulajdonban volt javakat; és nem hiszi el a javaslattevõ azt, amiben a jelenlévõ pártok többé kevésbé egyetértenek, és bíznak is a kormány erejében, hogy szükség szerint a kormányzat biztosítani fogja az egyházak mûködéséhez a megfelelõ anyagi eszközöket. Az egész óvintézkedés, az egész különleges elbánás az ügyben ezt sugallja. Kérdésként sok minden megfogalmazható lenne e javaslat kapcsán - én csak egyetlen kérdést teszek föl. Ha elfogadná a Parlament ezt a javaslatot, ki fogja rendbehozni az iskolákat õsszel, a tanévkezdet elõtt, azokat az iskolákat, amelyeket 1947 elõtt még egyházak birtokoltak, az iskolák államosítása után pedig állami kézbe kerültek. Melyik lesz az az önkormányzat - mai nevén tanács -, amelyik pénzt áldoz olyan iskolákra, amelyeknek a holnapi sorsáról nem tud semmit? Én nem szeretném, ha a gyermekeim olyan iskolába járnának, amelyek romosak lesznek már szeptemberben... (Közbeszólások a jobb oldalról: Nem lesznek romosak!) ...vagy legalábbis olyan állapotban lesznek, hogy nem lesz érdemes rááldozni a tanácsoknak a meglehetõsen szûkös forrásaikból. (Taps a bal oldalon, zaj a jobb oldalon.)