ELNÖK: Következik Orbán Viktor. Dr. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Kénytelen vagyok három ügyben reagálni az elhangzottakra. Elõször is az MDF képviseletében szóló Salamon képviselõtársunknak a következõt kell mondanunk. Nagyon szeretnénk, ha azután, ha kifejtjük egy állásponttal, módosító indítvánnyal kapcsolatos jogi aggályainkat, nem terelné az MDF a vitát elvi, erkölcsi síkra, és ne próbálja úgy beállítani a dolgot, mint hogy, miután jogi aggályokat hangoztattunk az egyházi vagyonok, illetve az egyház valójában vevõkijelölési jogával szemben, ebbõl az következnék, hogy a FIDESZ-frakció a keresztény értékek érvényesülése ellen van. Ezt az érvelési logikát kikérjük magunknak, köszönjük szépen, ebbõl nem kérünk! Visszakereshetõ a jegyzõkönyvbõl. (Taps a bal oldalon.) Még egyszer felhívnám a figyelmét ugyanakkor: fontolja meg a jogi aggályunkat a módosító, a 61-es számú módosító indítvánnyal kapcsolatban. Mi nem állítottunk egyetlen egyszer sem azt, hogy ez a módosító indítvány azt mondaná: az egyháznak vissza kell adni bárminemû vagyont - nem ezt mondja ez a szöveg. A szöveg elõször is prejudikál, de ettõl még eltekinthetnénk. Ez a szöveg az egyházat abba a privilegizált helyzetbe hozza, hogy a korábban tõle 47 után elkobzott vagyontárgyakra nézve a kijelölt bizottság csak akkor élhet jogokkal, elidegenítési jogokkal, ha az egyház ehhez hozzájárul. Senki mást, a korábbi, 47 elõtti tulajdonosok körébõl ez a jog nem ismert el, csak az egyházat, nem értjük az elvi alapját mindennek, ahogy én ezt hozzászólásomban talán nem elég világosan kifejtettem. Ez itt a probléma. Azért kell elvetnünk megítélésem szerint a 61-es számú módosító indítványt, mert nincs elvi alapunk annak elfogadására. Privilegizáljuk vele az egyházat - ez nem egyházellenesség a magunk részérõl, hanem jogi következetesség. Ezt még egyszer szeretném leszögezni. Másodszor: Nagy Ferenc miniszter úr hozzászólásából úgy gondolom, hogy a vita újabb fordulójához érkezett. Egészen eddig azt gondolhattuk, hogy a Kormány kívül van ezen a vitán. De miután a Kormány egyik tagja támogatólag nyilatkozott az indítványokról, ettõl a pillanattól kezdve a mi frakciónk az ügyet úgy kezeli, hogy a Kormány a benyújtott indítványokat támogatja, következésképpen minden abból fakadó intézkedésért és annak következményeiért viseli a felelõsséget. Ha ezután a képviselõtársaim el fogják fogadni ezeket az indítványokat, abban az esetben a Kormány felelõssége ugyanúgy megáll ebben, mint a mienk, a Kormány többé nem húzhatja ki magát ez alól a felelõsség alól, miután hozzászólt ehhez az egyik minisztere. A magunk részérõl így ítéljük meg a jogi helyzetet. Ezek után szeretném elmondani még egyszer, hogy a magunk részérõl nem a leállítás ellen vagyunk. A Fidesz hozzászólásai közül egyik sem arra irányult, hogy leállítsuk az elidegenítést, ezt mi támogatjuk, különösképpen azért, mert egyetértünk a miniszternek azon érvelésével, hogy ez a vagyonátmentés egyik formája. Tehát támogatjuk. Azt furcsának találjuk, hogy a Kormány részérõl csak egy hozzászólásra futotta ebben az igen fontos ügyben, és a Kormány egészen eddig a pillanatig még azt sem vállalta, hogy elõször megnyilatkozzon, és még most sem vállalja azt, hogy legalább összefoglalja a benyújtott indítványokat, az alapjavaslatot és a beérkezett, kormánytöbbségtõl jövõ módosító indítványokat, és egy tisztességes véleményt mondjon nekünk, képviselõknek ezzel az üggyel kapcsolatban, pedig a Kormány van a legjobban informált helyzetben ebben az ügyben. De még egyszer mondom, úgy gondoljuk, a felelõsség ettõl kezdve közös, ezt mindenki fontolja meg. Továbbá és végezetül: meglepetésemnek adok hangot amiatt, hogy most a kormánytöbbség képviselõi részérõl egyébként a helyzetet valósan leíró megjegyzések érkeznek a hatalomátmentés ügyében, mégis, a miniszterelnök úr beiktatása alkalmával vastaps közepette jelentette ki azt, hogy köszöni az elõzõ kormányzatnak, hogy az országot rendben adta át. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)