DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Tisztelt Ház! Elnök Úr! Képviselõtársaim! Lényegében két kérdéskörben szerettem volna felszólalni, nevezetesen a most beterjesztett törvényjavaslat kétfajta funkciójáról szerettem volna szólni. Egyrészt a jogi funkcióról, másrészt annak a társadalmi funkciójáról, de miután Orbán Viktor is, Szájer József is ennél szélesebb kérdésköröket is illetett, errõl is kell néhány szót szólnom. Nevezetesen arról, hogy miért ilyen törvényjavaslatok kerülnek beterjesztésre, és a kormányzat miért nem már egy teljes tulajdoni koncepcióról szóló törvényt terjeszt be. Hát, igen tisztelt Ház, igen tisztelt Képviselõtársaim, nyilván azért nem - bár én nem akarok a Kormány fogadatlan prókátoraként eljárni, de nyilvánvalóan azért nem ilyen törvény nyert ide beterjesztést -, mert ez a Kormány megörökölt egy adott helyzetet. Ez az adott helyzet pedig hoz maga után bizonyos sürgõs tûzoltó intézkedéseket, olyan intézkedéseket, amelyeket elõre nem is lehet látni. Az igény, a társadalmi igény fogja jelezni, hogy melyek ezek az intézkedések. Hát kérem, folyik a közösségi tulajdon, az állami vagyon elherdálása. Erre a társadalom felfigyelt. Óriási társadalmi nyugtalanság van, nyilván nem várhatja meg a Kormány azt, amíg egy teljes tulajdoni koncepcióval kapcsolatos törvény kidolgozásra kerül, hisz ez több hónapot vesz igénybe. Akkor a Kormány úgy járna el, mint az az utas, aki kimegy kérném szépen, a hajóhoz, hogy fölszálljon arra, és vitatkozik a feleségével, hogy elsõ- vagy másodosztályú jegyet váltsanak-e, végül gyõz a férj, hogy mégis elsõosztályon utazzanak, de közben elment a hajó. Hát akkor kérném szépen, már hiába jutottak konszenzusra, hogy milyen osztályon utaznak, nem tudnak mivel utazni. Hát itt is arról van szó, hogy a Kormány most, vagy bárki, ezt a törvényjavaslatot nem terjesztené be, és nem lenne egy olyan felügyeleti szerv, amely meg tudja akadályozni ezeknek az állami tulajdonú ingatlanoknak az elidegenítését, akkor kérném szépen, közben elúszna a hajó. Tehát ugye, nyilvánvaló, hogy ezért kellett beterjeszteni ezt a törvényjavaslatot, annak dacára, hogy én magam sem mondom azt, hogy ez egy szép törvényjavaslat. Nem szép törvényjavaslat. (Derültség.) Millió hibája van, kérem, de ez olyan, mint egy sebészi beavatkozás: ha életmentõ mûtétrõl van szó, akkor nem lehet azt nézni, hogy marad-e heg az életmentõ mûtét után, vagy sem. Hát elnézést kérek, amióta az önkormányzati törvény beterjesztését a belügyminiszter úr például bejelentette, azóta, kérném szépen, felerõsödtek ezek a folyamatok, mert egész egyszerûen egyes személyek ki akarják vonni az önkormányzatok rendelkezése alól a közösségi tulajdont. Valóságos jogászi vetélkedõ indult meg abban a körben, hogy hogy lehet minél jobban kijátszani a majdan meghozandó földtörvényt, a majdan hatályba lépõ önkormányzati törvényt. Tehát nyilvánvaló, hogy itt nagyon sürgõs intézkedések megtételére volt szükség. Én magam is mint jogász vérzõ szívvel néztem, hogy valóban hiába mondjuk azt, hogy nincs visszamenõ hatálya ennek a jogszabálynak, hanem azt mondjuk, hogy a folyamatban lévõ ügyekre kell alkalmazni. Kérem, nemcsak a folyamatban lévõ ügyekre, mert ez a valóságban, akárhogy ragozom, visszamenõleges hatályt jelent. Mert ha megkötöttek két hónappal ezelõtt egy szerzõdést, folyamatban van ugyan, de két hónappal ezelõtti jogrend alapján köttetett meg, tehát mégiscsak visszamenõleges hatálya van ennek a jogszabálynak. Ezt mi jogászok nagyon jól látjuk és tudjuk, és ismertük a pártállamnak azt a rendkívül kedvezõtlen és rossz gyakorlatát, amellyel elõször szégyenlõsen, olyan módon próbáltak polgári jogi szabályokba visszamenõleges hatályt behozni, hogy például január 1-jei dátummal jelentettek meg Magyar Közlönyöket, de az csak március 1-jén, vagy február 27-én jelent meg. Tehát nem akarták elismerni a visszamenõleges hatályt, ilyen módon próbálták leplezni. Késõbb már erre a szégyenlõsségre sem volt szükség, mert egész egyszerûen visszamenõleges hatályú jogszabályokat is hoztak. Tehát nekünk sem kell szégyenkeznünk, meg kell mondanunk: tudjuk, hogy ez nem egy tökéletes jogi alkotás, tudjuk azt is, hogy lehet vitakozni azon, hogy bölcs dolog volt-e történetesen a földdel kapcsolatos intézkedési jogot kivenni a Földmûvelésügyi Minisztérium kezébõl és átadni a belügyminiszter rendelkezése alá. Tehát ilyen kérdéseken lehet vitakozni, ezek jogtechnikailag bizonyulhatnak helyesnek vagy helytelennek, de tény az, hogy itt ezt a jogszabályt a mai napon meg kell alkotni, különben beláthatatlan károsodás fogja érni a társadalmat. És vajon melyikünk fogja vállalni - képviselõtársaim - ezt a felelõsséget a társadalom felé? Ki fogja vajon vállalni azt a felelõsséget, hogy az önkormányzati törvényt hiába fogjuk késõbb nagyon körültekintõen meghozni, de már nem lesz például önkormányzati tulajdonba kerülõ közösségi vagyon? Tehát nekünk igenis ezt a jogszabályt a szépséghibái ellenére a mai nap el kell fogadnunk, és én tisztelettel ezt ajánlom a képviselõtársaimnak. (Taps.)