DR. SZABÓ JÁNOS (FKgP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az elõbb említette az önkormányzati bizottság elnöke, hogy a módosító javaslatomat a földtörvényre vonatkozóan nem támogatja a bizottság. Ezen sajnálatos körülmény folytán, illetve ez után tisztelettel bejelentem, hogy a módosító javaslatomat továbbra is fenntartom, és a mélyen tisztelt képviselõtársaimhoz apellálok annak érdekében. Ma ha egy képviselõ kimegy a választópolgárai körébe, akkor legfõképpen három olyan dologról hall, ami elkeseríti õket, ami irritálja õket. Ez pedig az esztelen prémiumok kifizetése, ezenfelül a föld elidegenítése, és végül a vagyonnak a visszaélésszerû átmentése kft.-kbe, különbözõ gazdasági társaságokba. Tiszteletre méltó ez a törvényjavaslat, amelyik azt kívánja megakadályozni, hogy ez minden további nélkül, minden ellenõrzés nélkül a jövõt illetõen, illetõleg a folyamatban lévõ ügyek vonatkozásában megtörténjen. Ennek ellenére azonban, megítélésem szerint, ez a törvény féloldalas. A javaslatom azt kívánja szolgálni, hogy lehetõség szerint, ha egy mankó útján is, de próbáljuk teljes körûvé tenni azt a stopot, azt az ellenõrzést, ami szükséges ahhoz, hogy végül is a kívánt politikai célt elérjük, nevezetesen a visszaélésszerû vagyonátmentés megakadályozását. Arra gondolok itt elsõsorban, hogy - ahogy a törvényjavaslatomban benne van - a belügyminiszternek kellene egy felhatalmazást adni arra vonatkozóan, hogy minden, már megkötött szerzõdést, amely az ingatlan-nyilvántartáson, illetve a cégnyilvántartáson - attól függõen, hogy hová tartozik - átment, módjában álljon felülvizsgálni, és szükség esetén a bíróságok elõtt a szerzõdés érvénytelensége iránt pert indítani, aminek, ugye, a jogkövetkezménye az eredeti állapot visszaállítása lenne. A bizottság elnöke azt közölte indoklásában, amiért nem támogatja a bizottság a javaslatomat, hogy végül is egyrészt nem politikai cél az ingatlanvagyon átmentésének visszamenõleges ellenõrzése, másrészt pedig a belügyminiszternek úgyis feladata az, hogy végül is ilyen ellenõrzést gyakoroljon, hogy ezeket a szerzõdéseket esetleg megnézze abból a szempontból, hogy van-e polgári jogi vagy büntetõjogi visszaélés. Ilyen alapon a törvénytervezet létjogosultságát is megkérdõjelezem, mert ha ez a jövõre nézve és a folyamatban lévõ ügyekre vonatkozik, akkor ez egy következetlen törvény. Kérdezem: pusztán azon az alapon, mert valaki egy hónapon belül a visszaélésszerû vagyonátmentést megcsinálta, miért élvezhet elõnyt ahhoz képest, aki most akarja azt megtenni? Miért nevethet az a markába a társadalom kárára? Ha a Belügyminisztérium, esetleg az ügyészség és a bíróság feladata az, amit a bizottság elnöke mondott, akkor miért kell a törvényjavaslatban megjelölt bizottságokat felállítani? Miért kell az ellenõrzés? Azoknak, akik ezt az állami vagyont el akarják idegeníteni, egyébként is tudniuk kell, hogy a törvénnyel nem élhetnek vissza - ennek tudatában mégis megteszik. Megítélésem szerint igenis jelentõsége van annak, hogy külön intézményesíteni kell ezt az ellenõrzést, ezt a szûrõt. Kétségtelen, hogy egy demokratikusan megválasztott Parlament nem engedheti meg magának azt az allûrt, hogy visszamenõ jogi hatállyal ruházzon fel egy törvényt. Igénybe lehet azonban egy mankót venni, ez a belügyminiszternek a felhatalmazása, amellyel bizonyos értelemben mégiscsak reperálni lehet azokat az elkövetett visszaéléseket, amelyek eddig már sajnos megtörténtek. Itt hívom fel a tisztelt képviselõtársaim szíves figyelmét arra, hogy Dornbach képviselõtársam elõadása szerint - bár csak tûzoltómunkát végzünk ezzel a törvényjavaslattal is - már úgyis az esetek nagy részét nem tudjuk tetten érni, mert azok már megtörténtek. Ha így van, azt hiszem, még inkább létjogosultsága van ennek a módosító javaslatomnak. Akkor nagyrészt ott kell keresni a gondot, ahol - a szerzõdés vonatkozásában - végül is befejezésrõl beszélhetünk. Azért fordulok Önökhöz, mert jó lelkiismerettel nem tehetek mást, ha a legjobb tudásom, erõm és lelkiismeretem szerint kívánom szolgálni a választópolgáraimat és az ország érdekeit. A döntés elõtt Babits Mihály Jónás könyvében írtakra hívnám fel a figyelmet, nevezetesen arra, hogy "Vétkesek közt cinkos, aki néma". Én nem akarok néma maradni, nem akarok cinkosuk lenni a vagyonátmentõknek. Tisztelettel kérem Önöket, Önök se legyenek azok, inkább a bírái legyenek ezeknek az embereknek, ha szükséges! (Általános taps.)