DR. LUKÁCS TAMÁS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd reagáljak Wekler Ferenc elõterjesztésére: módosító indítványunk értelmét nem veszítette, mert aminek értelme van, az csak a körülmények változása által veszítheti értelmét. Bizottságunk álláspontja az, hogy kiegészítõ indítványként fenntartjuk a 60-as számú, korábban dr. Török Ferenc által elõterjesztett javaslatot azzal a szövegmódosítással, hogy az "ellenérték nélkül" kifejezés a szövegbõl kimarad. Képviselõtársaim! Az így módosított szöveg rövidesen kiosztásra kerül, tehát szó szerint egyezik a dr. Török Ferenc által 60-as számmal elõterjesztett módosító indítvánnyal, amelyet az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kiegészítõ indítványként tart fenn. Megpróbálom indokát adni bizottságunk álláspontjának. Úgy gondolom, tisztelt képviselõtársak, méltó és indokolt, hogy boldog emlékû Mindszenty József szavaival kezdjem: "Állítsák vissza az egyházat jogaiba" - mondotta híres beszédében, és ekként foglalt állást a kormányprogram, amikor meghatározta azt, hogy az egyház funkcióképességét, mûködõképességét fenn kell tartani. Örömmel hallottam az ellenzék soraiból, hogy kritika alá vették az egyházpolitikai irányelveket, mert szándékuk ugyanez. Ennek érdekében úgy érzem, mindent meg kell tennünk, hiszen világos, hogy Magyarország nemcsak súlyos gazdasági, társadalmi, de erkölcsi válságban is van. A felépítéshez pedig szükséges tiszta viszonyokat teremteni. Tisztelt Országgyûlés! El szeretném mondani, mert kevesek elõtt ismert, hogy 1989 decemberében a Vallásügyi Tanács megtárgyalta a kérdést, és az eredeti indítványunkban szereplõ szöveget elfogadva, a Minisztertanács a Parlament elé terjesztette az egyházi ingatlanok elidegenítésérõl szóló törvényjavaslatot. Akkor a Parlament akként döntött, hogy majd az új Parlament döntsön. Ennek a halogató döntésnek az eredménye volt az, hogy több tíz millió forintnyi ingatlan került elkótyavetyélésre, és az egyházak elidegenítési alapját elvonták. Ilyen ingatlan adásvételrõl tudok Zsámbékon, ahol egy apácakolostort adtak el, de úgy látszik, hogy a jó Isten humorérzékkel is megáldott némely tanácsot, mert a piaristáktól valamikor kártalanítás nélkül állami tulajdonba vett ingatlant a piaristáknak felajánlották 50 millió forintért. Hasonló panaszok érkeztek más egyházak részérõl is. Tudjuk, hogy a református egyház ingatlanait is több helyen sorozatban eladták. Meg szeretném nyugtatni azokat, akik úgy gondolják, hogy ez privatizációs törvény, hogy ez nem az. Ez egy privatizációs törvény biztosítéka. A nyugodt törvényalkotásnak csak akkor van meg a feltétele, ha tudjuk, hogy az elidegenítési alapot nem vonják el. Ne feledjük, hogy az önkormányzatokba nemcsak személyek, hanem a vagyonok is menekülnek elõre. Ezért kívántam - és a tisztelt Parlament megszavazta -, hogy sürgõsséggel tárgyaljuk. A Dornbach kolléga által elõterjesztettekhez képest a változtatást azért fogadjuk el, mert ha 1946. január 1-je után csak az "egyházak" szövegrész van a javaslatban, akkor kimaradnak azok a vallásfelekezetek, vallásos közösségek, illetõleg azoknak a szervezetei, amelyektõl úgyszintén elvették ingatlanukat. Ne felejtsük el, hogy Magyarországon a vallásüldözés a 7033/1946. számú miniszteri rendelettel kezdõdött, amikor az akkori belügyminiszter felügyelete alá helyezték az egyházi egyesületeket a sohasem volt KALOT-ügy kapcsán. Ezért indokolt, hogy ezeknek a szervezeteknek az ingatlanai is véglegesen rendezõdjenek. Nem értek egyet Demszky Gábor elõterjesztésével abban a vonatkozásban, hogy az elidegenítési tilalom egy ördögtõl megszállt dolog lenne. Hozzáteszem, hogy a törvényalkotásnál arra is ügyelnünk kell, hogy tiszta, érthetõ jogi eszközökkel próbáljunk operálni. Az elidegenítési és terhelési tilalom olyan telekkönyvi jog, amely 1878 óta megvan, a magyar jogrendben meggyökeresedett, az 1972. évi 31. számú tvr. fenntartotta. Ez azt jelenti, hogy János bácsi Zsámbékon is tudja, hogy mi az az elidegenítési és terhelési tilalom. Olyan megoldás, amely olyan megoldásfélével operál, amely hasonló jogosítványt ad az elidegenítési és terhelési tilalomhoz, majdnem ugyanaz a megoldás, de nem biztos, hogy kielégítõ. Úgy érezzük azonban - kompromisszumkészségünket is megmutatva -, hogy ebben a törvényszerkezetben, amely a földtörvénynél a bizottságok felállítását szorgalmazta, megfelelõ biztosítékot ezzel is lehet adni, de fenntartom azt az álláspontomat, hogy a jövõben figyelnünk kell arra, hogy ha van egy jogintézmény, az elidegenítési és terhelési tilalom, akkor nekünk tiszta jogeszközökkel kell törvényt alkotnunk. Az elidegenítési és terhelési tilalom természetrajzához az is hozzátartozik, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom deklaratív jellegû jog, tehát magával a jogszabállyal létrejön. Az más kérdés, hogy a jogosult, ha kívánja, bejegyeztetheti, de nem a bejegyzéshez kötött, így azt jelenti, hogy a legerõsebb teljes tilalom az egyházi ingatlanok vonatkozásában. Ezzel lehetett volna a védelmet megadni, de úgy tûnik, hogy a jelen rendszerbe ez a megoldás illeszthetõ be, ezért a bizottság elfogadta ezt a megoldást. Végül az elõterjesztett módosító javaslatnak a harmadik, lényegtelennek minõsített eleme - álláspontunk szerint lényeges eleme - nem az ingatlanok egészére, hanem a mezõgazdasági és a gazdasági jellegû ingatlanok kivételével kívánja ezt az elidegenítési és terhelési tilalmat. Az egyházaknak soha nem állt szándékában, hogy gazdagodjanak. Nem a tízezer holdakra gondoltak, de lehetõséget sem akarnak adni ellenfeleiknek arra, hogy õk erre gondoljanak. Ezért indokolt nem az ingatlanok teljes körére, hanem csak arra a részére rendelni el az elidegenítési és terhelési tilalmat - illetve azt a megoldást választani, hogy csak bizottsági úton adhatók el az egyházak jóváhagyásával -, amelyben ezeknek a társadalmilag nemkívánatos esetleges támadásoknak nem adunk alapot. Én úgy gondolom, hogy a bizottság álláspontja ezzel egyezõen az, hogy azért szükséges és kell, hogy az elõbbi példák ne ismétlõdhessenek meg. Ez egy biztosítási intézkedés, beleillesztve egy nagyobb törvénytervezetbe, amellyel remélem, hogy a volt egyházi ingatlanok már a mai napon védve lesznek megfelelõ módon annak érdekében, hogy az egyházi privatizáció kérdésérõl a koncepciókat megtárgyalva és ütköztetve, nyugodt körülmények között lehessen törvényt alkotni annak érdekében, hogy az egyházak szolgáltatásukat megkezdhessék a társadalom érdekében. (Taps.)