TÕKÉS LÁSZLÓ nagyváradi püspök: Tisztelt Ház! Magyar Testvéreim! Április elején Václav Havel csehszlovák államelnök meghívására egy nemzetközi konferencián vettem részt Pozsonyban, amelynek vezérgondolata ez volt: erkölcs és politika. A védnök személye és a helyszín egyaránt kiemelten világítja meg a tematikát. Végre Pozsonyban is, illetve egész, kommunizmus sújtotta térségünkben létjogosultságot nyer a politikában az erkölcs, és olyan emberek emelkedhetnek szólásra, akiknek egy egész, állig felfegyverzett, politikailag amorális elnyomó rendszerrel szemben egyetlen fegyverük az igazmondás és a helytállás erkölcse volt. Az új magyar Országgyûlés létrejöttében én elsõsorban az erkölcs térhódítását ünneplem a politikában. Ez az egyik legfontosabb vetülete egyébként nem csupán a magyarországi változásoknak, hanem az egész közép- kelet-európai átalakulásnak, országaink társadalmi, politikai megújulásának. Oly korban élünk, melyben a társadalmi és politikai életbõl számûzték az erkölcsöt, állampolitikai rangra emelkedett az erkölcsi, illetve vallási értékek pusztítása, és osztályharcos hevületû hadjárat folyt a hitében, tudatában, erkölcseiben, vagyis önazonosságában erõs nép ellen. A nem egy esetben népirtásig fajuló zsarnoki elnyomás politikájából, s ennek nyomán a társadalmi értékrendbõl szinte teljesen kiiktatta az erkölcsi dimenziót. Az evangélium szavai találóan jellemzik végsõ, egykori félelmeinket: ne azoktól féljetek, akik a testet ölik meg, hanem azoktól féljetek inkább, akik mind a lelket, mind a testet elveszíthetik a gyehennán (Máté 10:28). Kétszeresen megszenvedték a hatalom erkölcsnélküliségét a nemzeti és vallási kisebbségek. A fasiszta diktatúrák fenyegetésétõl szabadulva, a sztálini típusú ateizmus és nacionalizmusok átvészelése árán kellett jogot szerezniük a puszta léthez. Európa újabb tavaszát éli. Az emberi méltóság százezres tömegtüntetései, a temesvári és bukaresti véráldozat, a népképviseleti parlamentekben megtestesülõ társadalmi igazságosság, az igaz értékek, eszmények és emberek rehabilitációja az erkölcs visszatérését jelzik a társadalmi és politikai életbe. Nincs és nem lehet létjogosultsága más politikának, mint amely a szó eredeti értelme szerint a köz javát szolgálja, a poliszét. Ez a politika per definitionem demokratikus, amennyiben lehetõség szerint és közmegegyezéses alapon mindenki javát, érdekét figyelembe veszi és érvényesíti, így a kisebbségekét is. Ez a politika ugyanakkor egyetemes, mert a lehetõ legszélesebb összefüggésben, országhatárok felett, térségenként, kontinensek méretében és globálisan igyekszik érvényesíteni a köz javát. Hitem szerint az erkölcsileg hiteles politika úgymond ökumenikus szolgálat. Úgy próbálja szolgálni a világot, ahogyan Krisztus szerette és szolgálta, hogy el ne vesszen, hanem örök élete legyen (János 3:16). Ez volna a hit többlete a célt szentesítõ kétes politikai spekulációkkal szemben. Egy olyan szemléletmód alkalmazása, mely nem csupán a konvencionálisan elfogadott gazdasági, társadalmi, geopolitikai, stratégiai, szociálpszichológiai stb., tehát pragmatikusan racionális szempontokat venné figyelembe, hanem vállalni merné autentikus erkölcsi meggondolások érvényesítését a közfelfogás által mocskosnak bélyegzett politikában. Leegyszerûsítve: a politika becsületérõl volna szó. Mert becstelenségét már épp eléggé megszenvedtük és megbûnhõdtük. Végül, egészen gyakorlatira fordítva a szót, e helyrõl, és talán mások helyett is hadd köszönjem meg a Magyar Köztársaságnak és Magyarország népének azt az önzetlen, magas erkölcsiségrõl tanúskodó politikai és emberbaráti segítséget és támogatást, melyben a forradalmi megújulás útjára lépett Romániát és megpróbált népét részesítették. Külön megköszönöm romániai magyarságunknak nyújtott erkölcsi és anyagi támogatásukat, mely többszörösen felértékelõdik, ha figyelembe vesszük a letûnt magyar rezsim korszakos mulasztásait, vétkes nemzetellenes magatartását a kisebbségbe jutott magyarsággal szemben. Szívbõl köszönöm, hogy szólnom adatik a magyar Országgyûlés tisztelt gyülekezetében. Úgy érzem, a személyemet ért megtiszteltetés egyúttal országomnak is szól, és romániai magyarságunkat is illeti. Mint a romániai református egyház és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselõje továbbra is felajánlom szolgálataimat a magyar-román megbékélés, illetve az országaink közötti jó viszony építésére. Úgy érzem, a mi nemzedékünkre vár a feladat, hogy végre ténylegesen rendezzük közös dolgainkat, s nemcsak magyar-román viszonylatban, de egész közel-kelet-európai térségünkben igazságosan és demokratikusan megoldjuk a történelmi átokként ránk nehezedõ nemzeti kérdést. Nemrég imádsággal nyitottam meg az Amerikai Egyesült Államok kongresszusának egyik ülésszakát. Az elmondottak szellemében megköszönve figyelmüket és gyümölcsözõ munkát kívánva a tisztelt Háznak, most hadd zárom áldással beszédemet, elmondva az ároni áldást (az országgyûlési képviselõk felállnak): "Istennek népe, az Úr áldjon meg és õrizzen meg téged. Világosítsa meg az Úr az õ orcáját terajtad és könyörüljön rajtad. Fordítsa az Úr az õ orcáját tereád és adjon néked békességet Krisztus által. Ámen." (Hosszantartó taps.)