DR. JÓZSA FÁBIÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy magam is mint az önkormányzati bizottság tagjaként reflektáljak az elhangzott észrevételekre, és védelmembe vegyem a bizottság által a már említettekkel kiegészített törvényjavaslatot. Miért van szükség erre a törvényjavaslatra? Miért kell meghosszabbítani a tanácsok, a volt állampárti szervek és azok kisebb testületeinek - elsõsorban a végrehajtó bizottságoknak - a hatáskörét és mûködését? Tudjuk, hogy jövõ hónap nyolcadikán az õ határidejük lejár; mindannyian készültek és készülnek - errõl tudomásunk van - a feladatok átadására. Tulajdonképpen azt kell mondanunk, hogy már most sem sok kedvvel végzik a tevékenységüket, és nem sok kedvvel fogják azt folytatni sem. Az is nyilvánvaló, hogy a jelenleg hatályos jogi szabályozás, tehát a még hatályban lévõ, a pártállam viszonyait tükrözõ tanácstörvény, illetve az 1983- ban megalkotott választójogi törvény alapján ezeket a választásokat kiírni, lebonyolítani és ilyen szellemû testületeket létrehozni nem lehet. Miután az új szabályozás még csak koncepciók és tervezetek formájában létezik, a parlamenti képviselõk túlnyomó többségéhez és a bizottság tagjaihoz sem jutott el, ezért nem engedhetõ meg a határidõ meghosszabbítása nélkül, június 8-ától számított 90 napon belüli idõtartam az új választások lebonyolítására. Ezért kellett a mandátumot meghosszabbítani, hogy az Országgyûlés kapjon idõt az új törvények megalkotására. Miért szükséges ezt az idõpontot egy naptári naphoz, egy határnaphoz kötni? Miért nem fogadható el az, hogy egy bizonytalan idõre, az új törvények hatályba lépésének idõpontjára vagy az újonnan megválasztott testületek alakuló ülésének idõpontjáig toljuk ki a jelenleg még mûködõ testületek mandátumát. Ezek a kérdések fölvetõdtek a bizottsági ülésen is, és alapos vita után vetettük el. A többségi álláspont végül is a határnapot támogatja. Alapvetõen azért van erre szükség, mert egy választást akkor kell kiírni, ha a mûködõ testület mandátuma lejár. Ha még mûködik egy testület, ha még van mandátuma, akkor alapvetõen okot kell keresni arra, hogy kiírhassuk a választásokat - erre önmagában egy törvény hatályba lépése nem elegendõ. Éppen ezért én úgy gondolom, szükséges, hogy naptári naphoz - egy elfogadható, kalkulálható, a Parlament számára is alkalmas idõponthoz -, nevezetesen szeptember 23-hoz kössük a mandátumok lejártát. Ezáltal tulajdonképpen megnyílik a lehetõség a köztársaság ideiglenes elnöke elõtt, hogy már erre a napra, illetve a szeptember 23-ától számított kilencven nap bármelyikére kitûzheti az önkormányzati, helyhatósági választást. Annyi a fenntartás pusztán, hogy a választás lebonyolításához a politikai pártoknak, illetve az állami szervezeteknek biztosítani kell a kampány- és felkészülési idõt. Ezek után Szájer József képviselõtársunk módosító indítványához szólnék néhány szót. Az indítványt az önkormányzati bizottság természetesen megtárgyalta, és - mint kollegám elmondta - elvetette. Kövér László talán megbocsátja nekem, ha nem a bizottság elõadójaként, de a bizottság tagjaként reflektálok a Szájer-féle módosító javaslatra. Ez a javaslat a következõt tartalmazza: a jelenlegi tanácsok az új önkormányzati testületek alakuló üléséig tovább mûködnének. Ez nem ugyanaz, mint amit ebbõl Nagy Attila képviselõtársunk kihallott. A mandátum Szájer József indítványa szerint is lejárna szeptember 23-án, de a tanácsok lehetõséget kapnának arra, hogy tovább mûködve, a saját szervezetük mûködéséhez és elsõsorban a törvényesség biztosításához szükséges intézkedéseket megtegyék. A jelenleg hatályos tanácstörvény - több képviselõtársam által hivatkozott paragrafusában - a végrehajtó bizottságokat feljogosítja erre, és éppen ebben a törvényjavaslatban a végrehajtó bizottságok üléseit teljes nyilvánosság, illetve a politikai pártok intézményesen biztosított részvétele mellett alapos társadalmi kontrollnak vetnénk alá. A legalapvetõbb kifogásom Szájer képviselõtársunk módosító indítványával kapcsolatban, hogy ezek a tanácsok nagy létszámú, laikus testületek, amelyeket nagyon nehéz összeverbuválni, összehívni, nagyon nehéz a mûködésüket biztosítani - szemben a létszámukban sokkal kisebb, sokkal rugalmasabb, a törvények értelmében lényegesen szélesebb végrehajtási hatáskörökkel rendelkezõ és immár társadalmi nyilvánosság és kontroll mellett mûködõ bizottságokkal. A magam részérõl szükségtelennek tartom az ilyen típusú módosítást. Azt a nyilvánosságot, ami a végrehajtó bizottságokkal kapcsolatosan eleddig nem élt, és ami miatt a közvélemény okkal-joggal bizalmatlanságot táplált ezek iránt a testületek iránt, megteremtettük. Mik azok a garanciák? Több képviselõtársam beszélt arról, hogy sok probléma van a garanciák hiányával. Melyek azok a garanciák, amelyek a törvényes mûködése feltételeit biztosítják, amelyek megakadályozhatják a vagyonátmentéseket, az önkormányzatok majdani vagyonának a lehetséges eltékozlását. Azt hiszem, a legfontosabb, amirõl nagyon sokan szóltunk már, a nyilvánosság, a politikai pártok intézményes részvétele a végrehajtó bizottsági üléseken. Ez a legfontosabb garancia. Szóba kell hoznom a következõ törvényjavaslatot, ami a földtörvény módosítására vonatkozna, és amely az állami tulajdonok elidegenítését állami kontroll alá helyezné. Magyarán: megakadályozná, hogy a még mûködõ tanácsok, illetõleg ezek testületei az állami tulajdont, annak kezelõi jogát átruházhassák vagy megterhelhessék. Azt hiszem, hogy ezek mellett a garanciák mellett a bizottság által elõterjesztett törvényjavaslat erre a nagyon rövid, reményeink szerint két-három hónapos átmeneti idõre minden kívánalomnak meg fog felelni, és eredményesen fogja szolgálni a hatékony törvényalkotó munkát. Köszönöm szépen. (Taps a jobboldalon.)