DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem azért térek vissza Dénes János felszólalására, s nem azért térek vissza most e felszólalásra, mert ennyi idõ eltelte után is sebeinket kívánjuk nyalogatni, hanem azért, mert egyrészt én kivártam, amíg sorra kerülök, másrésit pedig azért, mert t az idézett felszólalás a magyar demokrácia jövõjét tekintve elvi jellegû kérdéseket érint, s talán nem érdektelen a felszólalás kapcsán ezekre rámutatni Egyébiránt egyetértek Dénes János képviselõtársunkkal amikor Orbán Viktor felszólalásával kapcsolatban a rosszemlékû kép korszakát idézte fel, legalábbis annyiban, hogy akkoriban terjedt el az a szokás amely elvárja az ellenvélemények elhallgatását, becsomagolását vagy netán egyetértõ véleményként való tálalását. Persze akkor ez más konzekvenciákkal is járhatott az ellenvéleményt elõterjesztõ számára, remélem azonban, hogy nekünk hosszú távon sem kell ilyenfajta következményektõl tartanunk. Egy demokratikus parlamentben - véleményem szerint - tûrni illik, illetve illenék az ellenzék bármennyire is kendõzetlen véleményének elõadását is, esetleg érdemben vitatni, de semmiképpen nem sommásan bélyegezni, minõsítgetni. Különösen tanácsos lenne ez itt és most az MDF részérõl, hogy megkönnyítse azon tagjain erõfeszítését, akik igyekeznek meggyõzni a kétkedõket - s itt jegyzem meg, hogy mi "fineszes" képviselõk még nem tartozunk ezen képviselõk sorába -, hogy az MDF valóban demokratikus, európai pán. Nem egyszerû ez - azt gondolom - a Dénes Jánoséhoz hasonló felszólalások mellett, vagy például olyan megnyilvánulások mellett, ami Németh Zsolt felszólalása közben történt, a magát nemzeti, keresztény koalíciónak nevezõ pártok türelmetlen tapssal szakították félbe Németh Zsoltot, fojtották bele a költõi kérdést, amelyet én itt helyette megismétlek: Mi lesz a nemzettel mi lesz a kereszténységgel? Nem merem másként értékelni ezt a gesztusukat mint úgy hogy nem tartották érdemesnek a felszólalót arra, hogy ezeket a kérdéseket szóba hozza, és nem merem akként értékelni, hogy egyáltalán érdektelennek tartották a kérdés felvetését. Mindazonáltal szeretném, ha e gesztusuk nem azt jelentené, hogy kizárólag magukat tekintik kompetensnek nemzetrõl és vallásról megnyilatkozni ebben a házban. Ha már itt tartunk, egy zárójeles megjegyzést tennem kell, szemben Soós Károly Attila képviselõtársunkkal, én nem tartom teljesen indokolatlannak István József képviselõtársunknak a Bibliát és a vita tárgyát képezõ fogalmazvány összevetõ hasonlatát, feltéve persze, hogy tisztelt képviselõtársunk az Apokalipszis jeleire gondolt amikor ezt a hasonlatot megtette. (Derültség és taps) Tájékoztatnunk kell továbbá Dénes János képviselõtársunkat arról hogy a demokratikus parlamentekben az a szokás, hogy a kormánypárt programot, nem pedig a program irányelveit terjeszti a Parlament elé, ezt a kormánypárti képviselõknek védeni illik, vagy illenék, az ellenzéknek pedig az a dolga, azzal használ magának a kormányzópártoknak s az országiak is a legtöbbet - amennyiben képességeitõl telik -, az elõterjesztett kormányprogramot miszlikbe aprítsa. Még ha e szokások néhány párt és képviselõlõnek idegenek is ma még, engedtessék meg azért nekünk, hogy megdolgozzunk az adófizetõk pénzéért. Végezetül pedig annyit mondanék arra a megjegyzésére Dénes Jánosnak, hogy Orbán Viktor kijelentése és beszéde magát Orbán Viktort minõsíti, természetesen igaza van, én is így gondolom. Én azonban más következtetést vonok le ebbõl, mégpedig azt a következtetést, hogy Orbán Viktor úgy viselkedett, ahogy az ellenzéki párt frakcióvezetõjéhez illik, s a tegnapi nap folyamán egyedül õ viselkedett így. (Taps.)