DR. KAPRONCZAY JÓZSEF (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Rövid felszólalásomban békésebb témával szeretnék nagyon röviden foglalkozni. Annál is inkább röviden, mert a mûvelõdéspolitikával, oktatáspolitikával kapcsolatosan elhangzott vélemények között több olyan is volt, amellyel magam is egyetértek - ezt nem akarom ismételni. Azt szeretném még elõrebocsátani, hogy mondandómban - érthetõ ok miatt, nyilvánvalóan - nem a kritika hangja fog dominálni, hanem a figyelemfelkeltés szándéka. Ami a kormányprogram oktatáspolitikáját illeti, nagyon dicséretesnek érzem és tartom, hogy az új program a tudásközvetítéssel kapcsolatosan milyen célokat tûz maga elé - nevezetesen, hogy ennek megvalósulásának eredményeképpen olyan ifjú generációk kerüljenek ki az iskolákból, amelyek biztos, több értelemben is konvertálható tudással rendelkeznek. Itt következne az én figyelemfelhívásom. Nagyon fontos a tudásszint közvetítése egy oktatási intézményben, de nem kevésbé fontos, azt hiszem különösen napjainkban hogy az oktatási intézmények milyen erkölcsi alapvetéssel bocsátják útjukra a fiatal nemzedékeket. Én a magam részérõl erre szerettem volna felhívni a figyelmet. Köztudott, hogy napjainkban erkölcsi válság korát éljük, a mindennapi életben rengeteg jelét tapasztaljuk a leértékelõdött. tudás a leértékelõdött erkölcsi normák megnyilvánulásainak. Gondoljunk akár a tömeges válásokra akár a munkaerkölcs olyan szintjére, amilyen az most, akár a napjainkban már tulajdonképpen komoly társadalmi gondokat jelentõ fiatalkori, sõt gyerekkori bûnözésre. Én úgy gondolom - a felsorolás természetesen nem teljes, de elégséges ahhoz, hogy nagyon hangsúlyozottan hívjuk fel a figyelmet: fedezzük fel azokat az évezredek során kikovácsolódott, szilárd erkölcsi értékeket, amelyek tulajdonképpen a zsidó- keresztény kultúrkörhöz kapcsolhatók - ennek folyományaképpen találjuk meg azokat a lehetõségeket, amelyek révén ezeket át tudjuk ültetni az intézményes oktatási gyakorlatba. Ezt alapvetõen fontosnak tartom. Köszönöm. (Taps.)