DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Országgyûlés! Elnök Úr! A Kisgazdapárt tisztelt képviselõjének örömmel jelenthetem, hogy a Fidesz frakciója eddig is igyekezett hazafiúi kötelességének eleget tenni, a 22 tagú frakciónak 13 gyermeke van (Taps a jobboldalon.), és a parlamenti ülésszak során a várhatóan megszületendõ gyermekekrõl folyamatosan tájékoztatjuk majd önöket. (Derültség.) Felszólalásomban azonban nem errõl a kérdésrõl szeretnék beszélni, hanem másról. Orbán Viktor tegnap az elõterjesztés általános kritikáját adta, úgy gondolom, hogy a Fidesz álláspontjának jobb megértése érdekében néhány kérdést közelebbrõl is meg kell vizsgálni, mint ahogyan ezt már elõttem többen is megtették, rámutatva az elõterjesztés belsõ ellentmondásaira és hiányosságaira. A magam részérõl csupán két kérdéssel szeretnék röviden foglalkozni. Az egyik, hogy az anyagból nem derül ki a jelenlegi Kormány hatalommegosztási koncepciója. A másik a jogalkotási terv néhány hiányossága. Az elsõ kérdés, úgy gondolom, nem csupán elméleti jelentõségû, nagyon is gyakorlati, jogalkotási és kormányzati következményei vannak. Az egyik legfontosabb koncepcionális kérdés, hogy mi az elgondolása az új kormánynak a hatalmi ágakról, relevánsnak fogadja el a hatalmi ágak megosztásának klasszikus elvét, vagy osztja-e azt a véleményt, hogy új hatalmi ágak épültek ki Montesquieu óta, például itt a sajtó, illetve a nyilvánosság hatalmi ági szerepére utalhatnék, aminek azután jogalkotási következményei is vannak. Ha a klasszikus hármas felosztásnál maradunk is és a törvényhozó hatalom vizsgálatától ezúttal eltekintünk, vajon miért nem található koncepcionális kifejtés a végrehajtó hatalom és a bírói vagy tágabban az igazságszolgáltatási hatalom terén`? A végrehajtó hatalomról, kormányról és kormányzati szervekrõl csupán a rövid távú programban esik szó, ott is csupán három mondat foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az egyik probléma, hogy egyáltalán nem szerzünk tudomást arról, hogy a minisztériumi átszervezés 120 napja alatt a kormányzati mûködés folyamatosságát miként kívánja az új Kormány biztosítani. Különösen fontos kérdés ez a gazdasági tárcák esetében, ahol a legnagyobb arányú átszervezés várható, miközben a legsúlyosabb napi gondokkal is e tárcáknak kell megbírkózniuk. A másik probléma, hogy a tervezet állításai között súlyos belsõ ellentmondás feszül: 25. oldal A. pont. Szociológiailag ugyanis nehezen igazolható, hogy egy új minisztériumi struktúra azonnal ütõképes is lesz. A várható hatáskörátfedések és hatáskörhiányok, az új szervezetek tanulási ideje mind-mind ezt valószínûsíti. Az irányelvek két ellentétes követelményt fogalmaznak meg egyszerre. A kisebb, ám de nagyobb anyagi megbecsülést élvezõ korszerû államigazgatás, valamint az államigazgatási költségek csökkentésének követelményét. Egy korszerûen felszerelt államigazgatás kiépítési költsége egészen biztosan több lesz, mint a jelenlegi államigazgatás mûködtetéséé. A másik rendkívül fontos területrõl, az igazságszolgáltatásról már néhány mondattal több olvasható. Ha az igazságszolgáltatás átfogó reformja valóban az igazságügyi Kormány kiemelkedõ jelentõségû feladatai közé tartozik, miként ez a 14. oldalon olvasható, és amivel én messzemenõen egyetértek, akkor azt gondolom, már csak alkotmányos jelentõségénél fogva is, hogy ez a kérdés részletesebb ismertetést igényelt volna. A hiányérzet egyik oka az, hogy az igazságszolgáltatás a bírósággal szinonim fogalomként szerepel, így sem az ügyészi munka korszerûsítésérõl, sem az ügyvédi jogállás új szabályozásáról nem esik szó. Tényleges bírói függetlenség, a bíróságok autonómiája, az alulról szervezõdõ bírói önkormányzatok szerepelnek vezényszóként az elképzelések között De mi ezek tartalma? Ma már a bíróságok pártirányításától, illetve pártbefolyásolásától szerencsére nem kell tartani, de mi lesz a minisztériumok és a bíróságok viszonyával`? Továbbra is kerettörvények és széles körû minisztériumi végrehajtási jogosítványok szerepelnek-e a Kormány elképzelései között, vagy a kérdések túlnyomó részét törvény szabályozza majd; hogyan történik a bírák jelölése és választása, hogyan alakul át az Igazságügyi Minisztérium és a bíróságok eddigi hierarchikus, a bírói függetlenséget sértõ és tipikusan egy felettes szerv jogállását tükrözõ kapcsolata. A bíróságok belsõ irányítása miként változik, mit jelent az elõterjesztésben olvasható alulról szervezõdõ bírói önkormányzat? Milyen lépéseket tervez a Kormány a bíróságok anyagi, személyi, infrastrukturális feltételeinek javítására; mi lesz a rendkívüli bíróságok sorsa? Olyan koncepcionális, sok országban alkotmányban szabályozott kérdések azok, amelyeknek ha csak vázlatszerûen is, de azért az elõterjesztésnél részletesebben kifejtve kellene szerepelniük egy Kormány programjában. Az ilyen és hasonló koncepcionális kérdések alapján lehet csak egy program támogatásáról vagy elvetésérõl nyilatkozni. Sajnos az idõt túlléptem, és így a másik kérdésrõl, az alkotmányos szabályozás problémájáról már nem esik szó, hacsak az Országgyûlés nem szavaz meg nekem újabb idõt, néhány percet, de azt gondolom, ha nem, akkor - ezt nem fenyegetésnek szánom - egy másik képviselõtársam majd el fogja mondani ezzel kapcsolatos véleményünket, úgyhogy kérdezem az elnök urat - ügyrendi javaslat -, hogy elmondhatom-e ezt még körülbelül másfél percben, vagy pedig majd egy következõ felszólaló fogja elmondani. (Közbeszólások: mondja el!)