HEGEDÛS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Több felszólalásból is visszaköszönt az a megállapítás, hogy a parlamenti pártok nézetei külpolitikai koncepciójukat tekintve igencsak közel állnak egy máshoz. Igaz, a nyugati orientáció, a nemzeti szuverenitás teljes kivívása, illetve a magyar kisebbségek jogaiért való fellépés, mindezek az alapértékek alapvetõen egybecsengenek a különbözõ pártok pontjaiban. De mégis a létezõ és lényeges különbségek éppen a részletekben bújnak meg. Én például aligha adtam volna a kormányprogram külpolitikai fejezetének azt az alcímet, amely általános iskolai olvasókönyvre emlékeztet, hogy "ember - haza - nagyvilág". De komolyabban folytatva a kormányprogram nagyon is általánosságban megfogalmazott tézisei, a nemzeti érdekeken alapuló külpolitikai fejtegetések igenis megkérdõjelezhetõk. Két kérdéskört emelnék ki: az egyik a határainkon túlélõ magyarság ügye, a másik a Varsói Szerzõdés jövõje. Kezdjük az elsõvel, és igencsak röviden beszélnék errõl. Miközben a Fidesz is rendkívül fontosnak tartja a magyar kisebbségek helyzetét határainkon túl, nem tehetõ kizárólagos szempontnak a szomszédos országok megítélésekor, hogy a külföldi kormányok milyen politikát folytatnak a magyar kisebbségekkel szemben. Hiányolom ugyanis a kollektív kisebbségi jogok érvényesítéséért síkraszálló szemszög mellett az általános emberi jogi irányultságot. ErrõI részletesebben most nincs idõ beszélni. Amíg a határainkon túl élõ magyarok helyzeténél inkább öngerjesztõ, nemkívánatos veszélyt érzékelünk, addig a Varsói Szerzõdés ügyében inkább a túlzott óvatosság, a történelmi változások mértékének alábecsülése és a kedvezõ pillanat megragadásának elmulasztása okozhat károkat. A hamarosan induló kétoldalú politikai tárgyalások, külföldi országokkal, megkívánják, hogy a kormányzat egyértelmû elképzelésekkel vágjon ezeknek a tárgyalásoknak. Pontosan milyen célok elérése érdekében kíván majd a kormányzat fellépni? Mennyire gyorsan akarja a magyar kormányzat a Varsói Szerzõdés elhalását, avagy esetleg Magyarország kilépését kívánja végrehajtani? Ez nem mindegy. Mindez óhatatlanul felvetõdik azok után, hogy Antall József a leírt és kiosztott kormányprogramhoz képest beszédében tovább finomított a szövegen, és a szerzõdés szükségtelen voltához hozzátette: hosszabb távon. Ez a bizonytalanság érzõdött véleményem szerint Jeszenszky Géza miniszterjelölt némely televíziós interjújában is, amikor - szerintem - túlzottan a gorbacsovi irányvonal tartós felülkerekedéséhez kötötte a magyar függetlenség sorsát. S akkor is, amikor a bizottsági meghallgatáson kizárólag egyértelmûen pozitívan hivatkozott a háború utáni finn példára. Pedig a finnesítés a mai nemzetközi és belpolitikai helyzetben már minimális programnak is kevés. Csakis a teljes nemzeti függetlenség kivívása lehet a rendszerváltás utáni elsõ szabad Kormány elsõ számú külpolitikai törekvése. A Fidesz a nemzeti önállóság megteremtése érdekében a jövõben is hasonlóképpen kívánja a kormányt ösztökélni arra, hogy bátor átgondolt, de határozott lépéseket tegyen, ne úgy, ahogyan azt az Országgyûlés - idézem - a Litvánia körül kialakult súlyos helyzetben tette, hanem olyan állásfoglalásokat várunk, amelyek egyértelmûen különbséget tesznek a nagyhatalmi politika és egy kis nép jogos önrendelkezési törekvései között. Még egy gondolatot hadd emeljek ki. A külképviseletek élén bekövetkezõ személyi változásokról, hogy régi kifejezéssel éljek - is beszélt Jeszenszky úr. Röviden, befejezném. Véletlenül sem lenne szerencsés ha korábbi MDF- érdemek jutalmazására, vagy netalántán kereszténydemokraták pozícióéhségének kielégítésére kellene ezeket a posztokat felhasználni. (Mozgás és zaj.) Merthogy a külpolitika valóban össznemzeti ügy (Figyelmeztetõ taps.), s amennyiben az új magyar Kormány ebben a szellemben folytatja tevékenységét akkor - de csakis akkor - fogja a Fidesz parlamenti frakciója az új Kormány külpolitikáját támogatni. Köszönöm. (Taps.)