DR. MIZSEI BÉLA (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én - aki már 1945-ben a Parlamentben mint fiatal jogász 23 éves fejjel képviselõ lehettem - nagyon jólesõ érzéssel hallgattam miniszterelnök-jelölt úr szavait. Különösen jólesett hallani, hogy 40 év után megemlékezett azokról is, akik nem érhették meg ezt a szép ünnepet. Nyilván az 1956-os hõsökre is gondolt, akiktõl sajnos nekem is sikerült a halálzárkán elbúcsúzni, mert õket nem az életre ítélték. Nagyon szerettek volna õk is élni, el kell mondanom azt, hogy hittek abban, hogy ez a szép nap elérkezik, mert keményen vágták oda az utolsó szó jogán a halálbíróknak: fagyasszanak, ne akasszanak! Térjünk a jelenre! Az elõttem szóló kisgazda képviselõtársaim a földprogrammal kapcsolatban sok mindent elmondtak, én most azokhoz szeretnék szólni, akik állandóan azzal ostromolnak bennünket azoknak a kétkedõknek válaszolnék -, hogy honnan vesznek majd a kisgazdák pénzt gépekre. Szeretném elmondani nekik, hogy kerületemben, Jászapátiban, de a községekben, nagyvárosokban is a magánszektor kezében igen sok gép van, olyan, amely mûvelésre alkalmas. Jászapátiban számbavették, ha minden kisgazda, aki a földjét igényli, visszakapja, akkor azok számára, akik azért vásároltak munkagépet, hogy mások számára bérmunkát, bérszállítást végezzenek, nem marad munka. Megnyugtatásul közlöm továbbá a kétkedõknek, hogy Jászapátiban két kisiparos birtokában, tulajdonában egy-egy arató-cséplõ kombájn is van. (Baloldalon taps.) Alig várják, hogy a magángazdák földjein termett gabonát - fõleg kenyérgabonát - le tudják aratni. Nem volt semmi baj a Horthy- rendszerben a bércséplõsök és a kisgazdák között. A munkát elvégezték, nem volt semmi vita. Azt mondom, hogy nyugodtan lehet bízni abban, hogy az önálló kisgazdák eleget fognak tenni a kötelezettségüknek, ki fogják húzni az országot a bajból, mint ahogy 1945-ben is kihúzták. (Taps.) Az infláció megfékezésével kapcsolatban a program nagyon szépen mondja, hogy túlkínálatra van szükség. Már most is vannak kézzelfogható eredmények. A Jászapátin nemrégen tartott országos vásáron hízónak való sertésbõl már túlkínálat volt. Természetesen ez annak köszönhetõ, hogy a tenyésztõknek nem jött be az a vágyuk, hogy a hízlalni akaró kisgazdák földjükhöz jussanak, és takarmányt tudjanak rajta termelni. Bízunk abban, és ígérjük, hogy pár éven belül olyan élelmiszerbõséget teremtünk az országban, ha a tisztelt Ház a kisgazdapárt koncepcióját elfogadja -, amire a közelmúltban nem volt példa, és utána majd csak arra lesz szükség, hogy a feldolgozó üzemeket is vegye kezébe a termelõréteg. Erre a népfõiskolákon keresztül kerül sor. Örömmel üdvözlöm a programban azt, hogy a népfõiskolás mozgalmat magáévá tette. Az 1940-es években, amikor olyan fiatal voltam, mint Önök ott (A Fidesz képviselõkre mutat.), mi a népfõiskolás programot tartottuk az egyik legfontosabb kérdésnek, és sajnálattal állapítom meg, hogy az utóbbi idõben errõl alig esik szó, pedig a népfõiskolák emberei ma is dolgoznak. Ha olyan összeget biztosítanának erre a célra, mint amilyent az MSZMP fordított a marxista egyetemekre, akkor olyan komoly eredményt érünk el az országban, amire még nem volt példa. Annak idején Finnországot is ez emelte fel. Köszönöm a figyelmüket. A Kormány a mi kormányunk, bízunk benne. (Általános taps.)