VITÁNYI IVÁN (MSZP): Tisztelt Országgyûlés! A program vagy hogy én is képviselõtársam kifejezését használjam, az irányelvek mûvelõdési részéhez kívánok hozzászólni. A kultúra helyzete különbözik a politikáétól. A politikában szükségképpen van kormánypárt és ellenzék. A kultúrában másképpen tagolódunk. Egyrészt valamennyien ellenzék vagyunk, ellenzék a mûveletlenséggel, a tájékozatlansággal, az autarktikus gondolkodással, a maradisággal szemben, másrészt pedig valamennyiünknek törekedni kell minden kulturális erõ összefogására egy valódi, nem politikai értelemben vett kulturális-eszmei nagykoalíció kialakítására. Az irányelvek kulturális része ezt nagyon jól tükrözi. Ezért elsõ szavam az elismerésé. Már az is méltánylandó, sõt történelmi, hogy emberemlékezet óta ez az elsõ kormánydokumentum, amely nemcsak a "futottak még" sorában foglalkozik a kultúrával, hanem központi helyen. Adja meg az én Istenem, hogy ez az új kormányzati magatartás kezdete legyen! (Taps.) Egyet kell érteni a szándékkal és az irányultsággal is amelyet az irányelvek tükröznek. Vezérszavai: a szabadság és a közösség! A szabadság minden változatban: tan-, mûvészeti, tudományos, kommunikációs-, és a közösség az egész nép, a 10 millió ember, akinek kultúrájáról itt szó van. Andrásfalvy Bertalan kijelölt miniszter ezeket az eszméket a meghallgatáson is rokonszenvesen és hitelesen képviselte. Mindazonáltal nem hallgathatom el aggályaimat. Az irányelvek kiváló a szabadság deklarálásában, de erõtlen annak biztosításában méginkább a mûvelõdési feltételek biztosításában. Kimondja, hogy tanszabadság, de nem beszél arról, hogy a mûködõ iskolák jelentõs része felszereltebb technikai állapot, tanerõkkel való ellátása szempontjából milyen súlyos helyzetben van. Kimondja hogy a pedagógusok ne legyenek kiszolgáltatottak de nem beszél arról, hogy ehhez elõször is fizetésükben kellene kifejezni a nemzet megbecsülését, és az alapvetõ kérdés, mert nem lehet addig beszélni a kultúráról, illetve csak beszélni lehet, amíg napszámosait nem becsüljük meg! Kimondja azt, illetve szóban nem mondja, de érti a közmûvelõdés fontosságát de nem szól arról, hogy a közmûvelõdési intézmények sorút zárják be nem a nép érdeklõdésének hiánya, hanem pénzügyi okok folytán. Kimondja hogy a mûvészi tevékenységet nem kell :kiszolgáltatni a piacnak, de itt már rögtön hozzáteszi, hogy nem teljesen, vagyis hát tulajdonképpen ki kell szolgáltatnunk. Folytathatnám a példákat, de már elég példa volt ma. Összefoglalva: belátom, hogy a kijelölt Kormány nehéz helyzetben van, félúton jár ellenzékiség és kormányzat között, de nem tette meg a döntõ lépést a felelõs kormányzati magatartás felé. Mint ellenzék, még vallja azokat a szép elveket, amelyeket Tóth Sándor képviselõtársunk a humanizmus filozófiai programjaként magasztalt, de mint kormányzó koalíció, azt is tudja, hogy így nem lehet megvalósítani. A baj az, hogy ezt nem akarja kimondani - azt hívén, hogy akkor nem veszik észre. Mint a választási propagandaharcban, mindenkinek eleget akar tenni, a nemzetközi pénzvilágnak csak úgy, mint a 47-es jussára váró egykori kisparasztnak, és ebben a helyzetben a kultúra nem kaphat többet ígéretnél. Tisztelt Országgyûlés! Azt mondják, hogy a demokráciához két dolog kell: kormánypárt és ellenzék. Nagyon nagy érdeme és örök dicsõsége az elõterjesztett kormányprogramnak, hogy ellenzék-címe már van. Most már csak arra volna szükség, hogy ne az országgyûlési szavazatok arányában, hanem szellemében, hitében, magatartásában alakuljon ki az a kormányzati program, amelyre az országnak szüksége van. Én tegnap reggel úgy jöttem ide, hogy mint volt MSZMP-tag, jelenleg MSZP- tag nem tehetem azt, hogy akadékoskodok, nem állhatok útjában semmi jónak - meg kell szavazni a kormányprogramot. Sajnálattal kell közölnöm, hogy ezt nem tehetem. (Baloldalon taps.)