TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A nemzeti vagyon ügyérõl akarok szólni. Szívem vágya volt, hogy konstruktív ellenzékiként szólhassak ehhez a kérdéshez, és nemcsak felelõs ellenzékként. Ennek ellenére nem tudok konstruktív lenni, hogy elfogadjam a program lényeges megállapításait, hogy az erre vonatkozó megállapítások két legfontosabb kiindulópontjával teljesen egyetértek. Az állam dominanciáját meg kell szüntetni, s magántulajdont kell a helyébe léptetni - mondja a program -, s mondja azt is, hogy ez a nagyon lényeges , a történelemben ily módon még soha meg nem valósított átalakulás ne okozzon a szükségesnél nagyobb megrázkódtatást a társadalomnak. Ha ezzel egyetértek - s szívem mélyébõl egyetértek -, miért nem tudom ugyanilyen lelkesedéssel támogatni a programot? Három ok miatt: Elégedetlen vagyok azzal, hogy a program nem szembesíti az állampolgárt a megörökölt helyzet tragikusságával a tragikusság mértékének megfelelõen. Nem konkretizálja az átalakulás útját, nem operacionalizálja, hogy hogyan fogja ezt a Kormány megvalósítani. Nem hívja fel végül az állampolgárok figyelmét arra hogy ez a hároméves program, amit a Kormány meghirdet, milyen keserveket fog jelenteni a három év alatt. Engedjék meg, hogy errõl kicsit részletesebben beszéljek. A gazdaság helyzete azért rossz, mert a kialakult tõkestruktúra a gazdaság üzleti részében éppenúgy, mint a gazdaság infrastrukturális részében nem alkalmas arra, hogy a fizetõképes keresletnek, az állampolgárok igényeinek megfeleljen. Nem alkalmas azért sem, mert az a szervezeti rend, amelyben mûködik, nem reagál a kereslet változására, a keresletre magára. Tragikus a helyzet azért, mert a külsõ adósság magas, ezt mindnyájan tudjuk. Tragikus a helyzet, s ezt szeretném aláhúzni, azért is, mert az utolsó két évtizedben, de legalábbis az utolsó évtizedben a gazdaság rossz teljesítõképessége nem az életszínvonal csökkenésében, nem az állampolgárokat közvetlenül érintõ módon alakult ki, hanem a termelõeszközök, a tõke állagának rombolásában. Ennek az a következménye, hogy az állampolgár a kommunista idõszak utolsó évtizedében nem érezte megfelelõen, nem érezte adekvát módon, hogy mi is történik az országban, hogyan romlik az ország helyzete, s ezzel a nagyon nehéz helyzettel a demokratikusan megválasztott Parlament, a demokratikusan kijelölt Kormány idejében fog szembesülni. Az utolsó években a magánszektor ugyan erõsödött, de nem erõsödött olyan módon, hogy magánberuházók kockázatot is vállaltak volna. Ilyen környezetben és helyzetben, vágyaink és lehetõségeink között, egy nagyon erõs feszültség alakult ki, amely lehetetlenné teszi, hogy megrázkódtatások nélkül meg tudjuk oldani problémáinkat. Azt gondolom, hogy a program legjobban kidolgozott része a csõdök kezelésének az ügye a 25. oldalon, itt megpróbál valamit operacionalizálni a feladatok közül, de itt sem mondja meg azt, hogyan lehet a csõdöket úgy megvalósítani a kijelölt környezetben, hogy ne okozzon társadalmi bajokat, hanem elsõsorban a megújulást szolgálja. Ehhez új intézményekre, új pénzre is szükség van, s ennek megvalósítása be kellett volna, hogy kerüljön a programba. Az idõ nem engedi meg, hogy hosszabban beszéljek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)