KÓSA LAJOS (Fidesz): Tisztelt Országgyûlés! "A nemzeti megújhodás programja" címû fogalmazvány komoly dilemma elé állít. Bírálatom elmondásakor a bõség zavarával küzdök. Csábító a lehetõség, hogy sorra kiemeljem a szöveg olyan különösen semmitmondó és megfoghatatlan megállapításait, mint például a következõ, önmagában álló mondat: "A tananyag kialakításában az állandóság és a változtatás, az adott és a választható rugalmas aránya legyen a vezérelv", 11. oldal ötödik bekezdés. Azonban az idõ rövidsége miatt errõl a lehetõségrõl le kell mondanom és néhány súlyos koncepcionális kifogásra szeretnék utalni. Elõször az aránytévesztésrõl. A koalíció a jövõrõl alkotott elképzelései és kívánalmai 17 oldalt kaptak, a jövõbe vezetõ út mindössze ötöt, holott pont ennek az útnak a kijelölése az igazi probléma. Félek, ez az aránytalanság nem véletlen, hanem jól tükrözi az egyes kérdésekben a mondanivaló súlyát. Érthetetlen, hogy míg a közgyûjtemények egyébként nagyon fontos kérdésével egész bekezdés foglalkozik, KGST kötõdésünk teljes rendszerét a következõ mondatrész intézi el: "Az európai együttmûködési rendszer része az átalakuló KGST". Vagy másik példa: a gyermeki önkifejezés hagyományos eszköztárának hangsúlyozása mellett 11. oldal utolsó bekezdés - nem volt mód kifejteni adósságválságunk kezelésének fõ irányvonalait. Másodszor: nem sikerült tisztázni, hogy melyek rövid távon, és melyek a hosszú távon megoldandó gazdasági feladatok, és mi a kapcsolat közöttük. Például: az infláció megfékezését és a vállalkozások élénkítését kitûzõ elképzelés-csomag elemei egymásnak ellentmondóak: 25. oldal B). Meg kell mondani, hogy mi a célkitûzések közötti fontossági sorrend. A korábbi utalások - sajnos - erre nem adnak semmilyen támpontot, sõt egyes elemek, például a 17. oldal negyedik bekezdése éles ellentétben áll a késõbb kifejtettekkel. Ez a jelenség nem egyedi megesik, hogy egymást követõ mondatok is ellentétben állnak egymással. Egy példa erre: nehezen érthetõ, hogy például a külföldi befektetéseket ösztönzõ programnak miként lehet eleme a vegyesvállalatok adókedvezményeinek egyébként helyeselhetõ leépítése. Harmadszor: erõsen megkérdõjelezhetõ a rövidtávú cselekvési program felépítése. Elmondom a vázát. Elsõ helyen: A kormányzati irányítás szervezeti és mûködési rendjének kialakítása. Második helyen: B). pont. Inflációellenes és vállalkozás-elénkítõ program. C). pont. Kiemelt területek vizsgálatra. És ezek után jön a D). pont. A társadalmi-gazdasági helyzet hiteles feltárása. Kérdezem én: helyes-e ez a sorrend? Sajnos, az ezután következõ E). pontban is vajmi keveset lehet megtudni a hároméves újjáépítési programról, azonban kárpótolhatja az olvasót nagy államférfiúnk, Deák Ferenc néhány bölcs mondása. Negyedszer: a fogalmazvány egyik legnagyobb hibája az hogy nem mondja meg egyértelmûen, kikre is fognak, nehezedni azok a súlyos és sokat emlegetett terhek. Egyáltalán nem elég annyit mondani, mint a 28. oldal harmadik bekezdésében található, hogy egyes lakossági csoportok önhibájukon kívül súlyos helyzetbe kerülnek. Kik ezek a csoportok, milyen az arány a társadalomban, melyek lehetnek ezek a terhek, és milyen csoportokat érintenek konkrétan? Tisztelt Országgyûlés! Elemzésem távolról sem lehet teljeskörû, az idõ sem enged erre teret. Tömegével maradtak megválaszolatlan kérdések. Csak ízelítõül néhány: hogyan, mit jelent a 25. oldal 4. pontjában az elõprivatizáció és mi a viszonya ennek a privatizációhoz? Mit kell érteni a 16. oldal hatodik bekezdésében szereplõ, rövidesen megnyíló nemzetközi forrásokon? Miért sorolódik a lízing - egyébként teljesen tévesen - a vállalkozási formák közé? Mit kell érteni azon, hogy a Kormány egyértelmûen elhatárolja az egészségügyi, társadalombiztosítási és szociálpolitikai feladatokat: 28. oldal második bekezdés. Nem sorolom tovább. Végezetül egyetlen komoly rejtély maradt számomra: hogyan sikerült a fogalmazvány által is hivatkozott, egyébként nagyon színvonalas háttértanulmányokból egy ilyen anyagot összeállítani. Köszönöm. (Taps.)