DR. ZIMÁNYI TIBOR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõház! Két gondolat ragadott meg a Ház tegnapi ülésén. Az egyik az emberközpontú kormányprogram, amely jól ismeri fel, hogy igazából csak egyetlenegy tõkénk van, és ez az alkotó ember, és minden más csak ez után következik. Ez az emberi tõke emelt ki bennünket minden nagy válságunkból. Csak egyetlen példát említek: a lerombolt és két irányban kifosztott ország újjáépítése 1945-ben. Ugyanakkor azonban az elmúlt évtizedben semmivel sem gazdálkodtunk pazarlóbban, mint éppen az emberrel. Hiszen az embert, az egyént kellett megtömi, hogy az idegen érdekeket kiszolgáló hatalom hatalmon lehessen. Az elmúlt négy évtized hatalma, amely saját erejébõl egy percig sem maradhatott volna hatalmon, nagyon jól tudta, hogy az embert kell megtömi. Így jöttek létre az internálótáborok, a recski megsemmisítõ tábor, a kitelepítõ táborok, így teltek meg a börtönök a törvénysértõ módon elítéltekkel, de talán legelõször kellett volna említenem az elsõ lépéseket, mindjárt 1945 elején a Szovjetunióba elhurcolt kényszermunkásokat, valamint a szovjet bíróságok által elítélt magyar állampolgárokat, akiket késõbb jogilag rehabilitáltak. Ha szétnézek a Tisztelt Házban, minden mezõben, minden pártban látok sorstársat - s ha viszonylag keveset, annak csak az az oka, hogy nem érhették meg ezt a pillanatot, vagy már nincsenek erejük teljében, ami legalább olyan szomorú tény. Az elõbb említettek alól még a Fiatal Demokraták Szövetségének mezõje sem kivétel, mert legalább március 15-i ünnepek alkalmával ó is megkóstolhatták a gumibotozást, a rendõri intézkedés "gyönyöreit". Ezért szükségesnek tartom, hogy az immár szabadon választott Parlament tegyen valamit azokért az emberekért. Országszerte óriási várakozással tekintenek a mi Országgyûlésünkre, ami azt jelenti, hogy most már magukénak vallják. Az elõzõ Parlament és Kormány lelkiismerete mintha felébredt volna, amikor látták, hogy fogyatkozik az idejük. Az utolsó, március 14-i ülésükön tettek néhány lépést a politikai áldozatok ügyében. Lényegében megtörtént az áldozatok megkövetése, a fogságban töltött idõt elismerték a nyugdíj kiszámításánál. A rendelkezések azonban átgondolás nélkül, kapkodóan születtek. A fogvatartottak különbözõ kategóriái nem azonos értékû nyugdíjbeszámításban részesültek. Mindezeket az új Kormánynak kell összhangba hoznia. Az elõzõ Parlament az áldozatok anyagi kártérítési jogosultságát is elismert - hiszen erre az Alkotmány is kötelezte - és felszólította kormányát, hogy erre vonatkozó törvénytervezetét nyújtsa be. Ez sem történt meg, így ez a feladat is az új kormányra hárul. Az elsõ feladat az áldozatok számának pontos megállapítása, valamint a bent töltött idõé is - mert csak ezek birtokában állíthatjuk össze az anyagi igényeket. Az emberközpontú programnak arra is ki kell terjednie, hogy helyreállítsa mindazok anyagi igényét, helyzetét, akik szabadulásuk, illetve hazatérésük után is elnyomottak, megbízhatatlanok voltak, nem juthattak képességeiknek megfelelõ álláshoz, így nyugdíjuk ma ötezer forint körül van. Kérem az új kormányt, hogy az anyagi kártérítés rendezését tûzze napirendre még az elsõ százhúsz nap alatt. Alapelvként a kiesett keresetet kérjük figyelembe venni. Természetesen tudom, hogy tekintettel kell lenni az ország anyagi teljesítõképességére A viszonylagos sürgõsség azért indokolt, mert az áldozatok abban a körben vannak, hogy egyre kevesebben érik meg ezt, az általuk egy életen át várt pillanatot. Bizalommal tekintünk az elé az elgondolás elé, hogy ezeket a tárcákat és fõhatóságokat érintõ ügyeket egy kéz fogja össze: a miniszterelnök mellett dolgozó tárca nélküli miniszteré. Engedjék meg, hogy a második gondolatot is kifejtsem - az ellenzék egyik szónokától kölcsönözném. Azt hallottuk, hogy a múltat le kell zárni. Igen. Ezzel teljesen egyetértek. Mi is ezt szeretnénk, de ehhez legalább megközelítõleg be kell gyógyítani azokat a sebeket, amelyek évtizedeken át csak hegedtek, de begyógyulni nem tudtak. Mi nem kívánunk azokkal foglalkozni, akik a sebeket okozták. Nem akarunk újabb sebeket, még ha természetesen nem is lehetne egyenlõségjelet tenni kétfajta seb közé. Mi megnyugvást akarunk, ezért kérjük, hogy a Kormány tegye .magáévá ezeket az elgondolásokat, és mi is messzemenõ támogatásunkról biztosítjuk Antall József kormányát. (Taps a baloldalon.)