HAJDU ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársak! Kedves Vendégeink! Minél késõbb jut szóhoz az ember, annál inkább érzi, hogy könnyebb betartani az 5 percet. A korábban szólók egyrõl s másról említést tettek, esetleg ugyanolyan gondolatkörben, ahogyan tettem volna magam is. Én tulajdonképpen az irányvonalak közül kettõre szerettem volna kicsit irányítani a figyelmünket, az egyik a kisebbségi, a másik pedig a vallási kérdés. A kisebbségi kérdésben Németh Zsolt, Fideszes barátunk elég alaposan tette meg megjegyzéseit, amelyekkel nagyjából-egészében azt hiszem nemcsak én, hanem valamennyien egyetértünk. Igazán nem a kormányprogramhoz tartozó dolog, de mégis kisebbségi kérdés, és élõ, valós kisebbségi kérdés jelenleg kicsiny hazánk határain belül a menekültek ügye, s ebben nagyon jó lenne, ha a most induló új Kormány olyan intézkedéseket hozna, amelyeket minden megyében ugyanúgy betartanának s ugyanúgy komolyan vennének, értem ezalatt a lakáshoz jutás, a munkahelyhez jutás lehetõségeit és feltételeit. Szükségesnek érzem - lehet, hogy ez sem a kormányprogram hiányossága, vagy az irányvonalak hiányossága - a kettõs állampolgárság lehetõségének- ' megteremtését nemcsak Romániával egy kényszerû helyzetben, hanem más országokkal is, ahol ez még nem rendezett dolog. Vallási kérdésben néhány gondolatot szeretnék megemlíteni, mert az írott és az elmondott anyagban egy mondat különbség volt, amit bizonyára mindenki helyesen értett, hogy tudniillik az egyházak ezeréves szerepüket kapják vissza Magyarországon - egészen bizonyos, hogy velem együtt mindenki, aki itt ül, s mindenki, aki ebben az országban él, a nemes, megtartó hagyományokat értette, és egyáltalán nem az államvallásra gondolt. (Taps.) Az ezeréves szerepben valóban ott van az egyházak pozitív hatása ennek az országnak az életében. Új, most induló, illetve újrainduló a hitoktatás kérdése hazánkban. A rendszerváltás vagy rendszerváltozás tényének jelzéseként nagyon könnyû feltüntetni, hogy íme, most az iskolai hitoktatás megkezdõdik, bizonyos mértékben jelzés is errõl. Az iskolákban szabad lehet és legyen is szabad a hitoktatás, de kétségeim vannak: hogyha szabadon választott tárgy, esetleg olyan formában is, hogy akik valamely felekezethez tartozó hitoktatásra nem jelentkeznek, azok vallástörténetet vagy etikai értékismeretet kapnak ugyanabban az órában, vajon nem lesz-e ugyanolyan "kötelezõ önkéntes" dolog, mint volt korábban akár az úttörõmozgalom tevékenysége'? Jó lenne, ha ebben a kérdésben világos, egyértelmû választ kapnánk, és ebben az egyházaknak a szerepe, esetleg önkéntes választás alapján, hogy iskolában-e vagy iskolán kívül az egyházi épületekben, mindenképpen a szülõknek és a gyermekeknek a döntése alapján jelentené a végleges megoldást. Ezzel kapcsolatosan a hitoktatók kérdésére szeretném felhívni a figyelmet. Ugyanis a hitoktatás megindulása olyan elvárást támaszt jelen pillanatban az egyházak iránt, amelynek nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak, nem tudunk eleget tenni. A hitoktatás vezetésében, hitoktató-képzésben, katetétaképzésben igyekeznek a különbözõ fokozatok lépéseket tenni, de meg kellene gondolni komolyan, hogy egyes tanítóképzõk, tanárképzõk vajon hogyan járulhatnának hozzá, felvehetõ egyik szakként a vallástanári képzéshez? És meg kellene gondolni, hogy vajon a más európai egyetemeken "teológiai kar" címen szereplõ karok létrehozása Magyarországon is menynyire lenne indokolt? Köszönöm szépen szíves figyelmüket. (Taps.)