KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Országgyûlés Az "Ember, haza, nagyvilág" címû fejezete az irányelveknek, úgy gondolom, a legjobban kidolgozott rész, aminek egyik oka talán az, volt mire alapozni a kormányprogram e fejezetének megfogalmazásakor - a magyar külpolitika elmúlt évi sikereire. Én nem mondom azt, ami idõnként elhangzik, hogy a korábbi Kormány magáévá tette az ellenzék követeléseit, most nem mondom, hogy a mostani kormánypártok magukévá tették az elõzõ külpolitika irányvonalát, inkább azt mondom: egybeesik a gondolkodás, ahogy egybeesik itt a hat párt gondolkodása a legalapvetõbb külpolitikai kérdésekben. Miket tartok a program legfontosabb érdemeinek? Mindenekelõtt azt, hogy együtt szól a külpolitika, a külgazdaság-politika és a katonapolitika összefüggéseirõl. A másik, hogy figyelemmel van a realitásokra: kicsiségünkre, amely arra késztet bennünket, hogy figyeljünk a külvilágra és alkalmazkodjunk hozzá, földrajzi helyzetünkre, amelybõl tanulság a szomszédokhoz való kiegyensúlyozott viszony és a regionális együttmûködés fontossága, valamint a kettõre együtt - hiszen a kicsi Magyarország szomszédja a nagy Szovjetunió, amely világhatalom. Nyilvánvaló, hogy a Szovjetunióhoz fûzõdõ viszonyunkat új alapokra kell helyezni - és itt szeretnék egy kiegészítést tenni a kormányprogramhoz, az irányelvekhez. Mindig figyelemmel kell lennünk lépéseink, megnyilatkozásaink szovjetunióbeli belsõ hatásaira, belpolitikai összefüggéseire. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, hogy milyen típusú folyamatokban vagyunk és milyenekben nem vagyunk érdekeltek a Szovjetunióban. Itt elõfordulhat, hogy rövidtávú és hosszútávú nemzeti érdekeink összeütközésbe kerülnek egymással - ilyenkor nyilvánvalóan a hosszútávú nemzeti érdekeknek kell prioritást adnunk. Az irányelvek harmadik érdemének azt tartom, hogy figyelemmel van a legutóbbi idõszakban bekövetkezett változásokra a közép- és kelet-európai változásokra, amelyek jobb feltételeket teremtenek a szomszédokkal való viszony újrarendezésére. Itt szeretnék egy másik kiegészítést tenni. Érdemes lenne nagyobb figyelmet fordítani az európai egységesülési folyamatra - csak utalok Gorbacsov, Mitterand, Delors és mások elképzeléseire -, ebben is részt kell venni Magyarországnak, a magyar Kormánynak. Ez több, mint az összeurópai biztonsági rendszerben való részvétel, több, mint a gazdasági integrációba való bekapcsolódás: ez egy olyan összeurópai folyamat lesz reményeink szerint, amely segíti a további hazai változásokat, a további demokratizálódási folyamatokat, a piacgazdaság megerõsödését; amely segíti, hogy európai módon tudjunk gondolkodni. A hatékony külpolitika csakis a többpárti külpolitika lehet. Ezért tartom nagyon fontosnak, mások is utaltak rá, hogy a külpolitikai kérdések ne változzanak a pártok közötti versengés színterévé. Tisztelt Országgyûlés! Tegnap egy igen hatásos - bár konstruktívnak éppen nem nevezhetõ - beszédben történt egy sértõ utalás az MSZP-re, illetve a szocialista párti frakcióra. Ezzel összefüggésben szeretném föltenni azt a jól ismert kérdést vajon mi tette lehetõvé, hogy így menjen végbe nálunk a rendszerváltás - másként, mint a szomszédoknál. Hogy elõnyünk van a térségben, ahogy erre az irányelvek is utalnak. Az egyik oka nyilvánvalóan az lehet, hogy az ellenzék koncepciózusabb, szervezettebb és elszántabb volt, mint a szomszédos országokban. Ezt én nem tudom, és nem is vagyok hivatva megítélni. A másik oka azonban nyilvánvalóan az, hogy a hatalom másként viselkedett, mint Ceausescu, Honecker vagy Jakes rendszere. A magyarországi reformerõk igenis akarták a rendszerváltást, bár pontosan tisztában voltak azzal, hogy a rendszerváltás saját személyes sorsukra milyen következményekkel fog járni, és ebben nem is kellett csalódnunk. Nem számoltam össze, de a frakciónkban jó néhányan vagyunk, akik eltávoztunk arról a helyrõl, amelyet szerettünk, ahol szívesen dolgoztunk, és talán úgy gondolom, hogy nem is feltétlenül rosszul. De újra megtennénk, ha újra meg kellene tennünk, mert a rendszerváltást az ország, a nemzet érdekeit fontosabbnak tartjuk, mint a saját személyes sorsunkat. És úgy gondolom, az 530 ezer szavazat mellett ez is ad erkölcsi alapot arra, hogy emelt fõvel üljünk, a szocialista párti frakció, ebben a parlamentben, ebben a teremben. Én azt remélem - tisztelt Országgyûlés -, hogy idõvel nemcsak azok lesznek egyre többen, akik emlékezetek szerint már kisgyerekkorukban ellenálltak __ pártállamnak, hanem azok is egyre többen lesznek akik reálisan fogják megítélni a régi párt reformerõinek, az általuk alakított Szocialista Pártnak a szerepét, a Kormány szerepét, és a korábbi Parlament utolsó idõszakban játszott szerepét a rendszerváltás békés lebonyolításában. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)