FRAJNA IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Ház! A frakciónak azt a véleményét szeretném bejelenteni, hogy nem értünk egyet a hozzászólások idõtartambeli korlátozásával. (Szétszórt taps.) Mi abban reménykedünk, hogy egy kormányprogramot általában négyévente csak egyszer vitatnak meg. Ilyenkor elég aggályosnak tartjuk az idõtartam korlátozását, hiszen négy évbõl talán egy hét is feláldozható lenne egy ekkora jelentõségû kérdésre. Bár egy ilyen szûk terjedelmû fogalmazványnál lehetséges, hogy elegendõ 5 perc kifejteni egy-egy álláspontot. (Derültség, taps a bal oldalon.) Mindjárt az elején mentegetõzéssel kell kezdenem a beszédemet; sajnos a rendelkezésemre álló idõ szûkössége miatt - mint tudják, alig két nappal ezelõtt kaptuk meg ezt a fogalmazványt -, csak a felületes kritikáját tudom adni Önöknek. A fogalmazvány egészségüggyel foglalkozó részéhez kevés dolgot tudok hozzáfûzni. Egyrészt azért, mert a reformot sürgetõ válságjelek felsorolásai nem kívánom bõvíteni, hiszen azok évek óta közismertek, s ismertetésük így talán nem egy kormányprogram feladata lenne. Másrészt azért, mert teljes mértékben egyetértek azzal, hogy valóban szükség van egy átfogó koncepcióra az egészségügy válságának kezelésére. Csalódás csupán az okoz számomra, hogy ezt a koncepciót szerettem volna itt látni. Így a szociálpolitikával szeretnék a továbbiakban foglalkozni. Elsõ olvasatban azt hittem, egy banális baleset áldozatai lettek a fogalmazvány szerkesztõi, a nagy sietségben elfelejtettek egy társadalmi réteget! A figyelmesebb áttanulmányozás, valamint a miniszterjelölt meghallgatása azonban arról gyõzött meg, hogy ez a réteg nem véletlenül maradt ki, hanem egyszerûen nem szerepel a kormányzat szociálpolitikai tervezetében! Nevezetesen arról van szó, hogy semmiféle iránymutatást nem tartalmaz arra nézve, mi történik azokkal, akik nem gyerekek, nem öregek, nem betegek, de ennek ellenére szegények! (Derültség a bal oldalon.) Illetve ami általános utalás található a szövegben, az mind a társadalmi szolidaritás felé tereli a problémát. Ez a megoldás jelenleg akkor sem tûnik megnyugtatónak, ha ez a Kormány valóban a nép kormánya lesz. Hasonló csõlátás észlelhetõ a családokról szóló részben, ahol csak az egészséges családról esik szó, és még csak utalás sem történik az igen jelentõs számú csonka családok kérdésérõl. Eltekintve ezektõl az elvi megközelítésektõl, a szociálpolitikai koncepció gazdasági megalapozottsága erõsen kétséges. Ebben a megközelítésben akár elõnyként is fel lehetne fogni, hogy bizonyos rétegeket preferál a szöveg, számot vetve azzal, hogy lehetõségei szûkösek s így nem áll módjában mindenkit egyformán támogatni. De sajnos, ennek a számvetésnek nem sok nyomát lehet felfedezni. A fogalmazvány gumifogalomként használ két fogalmat. Az egyik a szociális piacgazdaság, a másik a szociális védõháló. A szociális piacgazdaság, mint tudjuk a jóléti államokra jellemzõ forma, s a jelen helyzetünket ;ismerve ez csak egy szép új világ felvázolásánál használható fogalomnak tûnik. Még aggályosabb a szociális védõháló fogalmának használata. Ez ugyanis csak akkor használható, ha a társadalomnak egy viszonylag szûk rétege kerül szociálisan ellehetetlenülõ helyzetbe, és nem alkalmazható a jelen esetben, amikor ez a társadalomnak körülbelül egynegyedét érinti! Ebben az esetben a hálón levõ lyukak nagyságát figyelembevéve - inkább a "szociális madzag" kifejezés használható. (Általános derültség.) Számunkra ugyanis szinte axiómaszerûnek tûnik, hogy a szociálpolitikai célokra fordítható összegek összvolumenükben rövid távon nem növelhetõek. Éppen ezért megpróbáltam megkeresni, hol próbáltak meg a tervezet készítõi bevétel-növekedést elérni a költségvetés számára? A tervezet adócsökkentést helyez kilátásba, mind a személyi, mind a vállalkozási nyereségadó területén. Valamint a következõket mondja: "A Kormány megvizsgálja a forgalmi adónak és a vámtételeknek olyan módosítását, amely a jelenleginél jobban tükrözi a társadalmi érdekeket." Meg kell vallanom, ennek a mondatnak a jelentése számomra mostanáig ismeretlen maradt... Elkötelezi magát viszont a kiadási oldal szinte minden területén. Különösen aggasztónak tartom a forintbetétekre adandó pozitív reálkamat ígéretét akkor, amikor a fogalmazványban még csak említés sem történik arról, hogy mit akar kezdeni a Kormány a lakásépítési hitelek kamataival. Ez a kiadás már jelen állapotában is igen súlyos terhet ró az államháztartásra. A tervezett reálkamat bevezetése olyan mértékben megnövelheti a lakásalap kiadásait, hogy ez a költségvetés ellehetetlenüléséhez vezethet. Hiányzik még a programból annak kifejtése, hogy ki fogja viselni az átalakulás terheit. Ugyanis az "egyes lakosságcsoportok" megnevezés nem tûnik kielégítõnek. Tisztelt Képviselõtársaim! Az imént vázolt súlyos aggályaim miatt ezt a fogalmazványt kormányprogramként elfogadni nem áll módomban. (Taps a bal oldalon.)