DR. KERESZTES SÁNDOR (KDNP): Tisztelt Országgyûlés! Elnök Úr! Képviselõtársaim! A kijelölt miniszterelnök mai ülésünket olyannak minõsítette, amelyet végtelennek tûnõ várakozás elõzött meg, s melyrõl gyakran hittük, hogy talán soha sem fog eljönni. De ha el is jön - mondta - valaha, azt közülünk kevesen érik meg. Én most megilletõdötten állok Önök elõtt, mert megértem ennek a napnak az eljöttét, s a Kereszténydemokrata Néppárt nevében szólhatok röviden a miniszterelnök által ismertetett kormányprogramhoz. Negyvenhárom évvel ezelõtt, az 1947. évi utolsó többpártrendszerû választást követõen, jogelõdünk, a Demokrata Néppárt listáján nyertem képviselõi mandátumot. Nem sokáig birtokolhattam mandátumomat, mert attól, mint klerikó-fasisztát, egy év múlva megfosztottak és egy fél év múlva, 1949- ben pártunkat is felmorzsolták. Ennek oka az volt, hogy nem voltunk hajlandók csatlakozni társutas pártként a kommunista párt által vezetett kormánykoalícióhoz. A keresztény világnézeten alapuló eszmerendszer, amelyet a Demokrata Néppárt - amelyet Barankovics-pártnak is neveztek - magáénak vallott, kiállta az idõ próbáját és ma a Kereszténydemokrata Néppárt azt vállalva, a választópolgárok bizalmából most koalíciós partnerként kíván részt venni a parlamenti és a kormányzási munkában. Tisztelt Képviselõtársaim! A politika a lehetõségek mûvészete, ahogyan szokták mondani, melyet kompromisszumok útján lehet megvalósítani. Egy koalíciós kormány, mely létrejön és a pártok, amikor koalícióra szövetkeznek, szükségképpen kompromisszumot kötnek egymással; és pedig nemcsak a pozíciókat illetõen, hanem szükségképpen a programjukat illetõen is. A Kereszténydemokrata Néppárt nem vett részt az itt már többször emlegetett szabad demokraták és a Demokrata Fórum egyezségének a megkötésében. Tudomásul veszi azonban, hogy ezt szükségszerûen meg kellett tenni, hiszen az új kormánynak meg kellett alakulnia, és mûködésének stabilitását és biztosítani kellett. Éppen ezért a magunk részérõl, amikor megkötöttük ezt a koalíciós megállapodást, elfgadtuk ezt a megállapodást, még akkor is, ha nem értünk minden pontjával egyet. Ezt azért jelentem ki, mert például programunk nyíltan állást foglalt a választások alatt a köztársasági elnöknek a népszavazás útján történõ megválasztása mellett. Ez a megállapodás mást tartalmaz és mi ezt elfogadtuk; elfogadtuk az eljárás módjára, hogy ez alkalommal a parlament válassza meg a köztársasági elnököt és elfogadtuk természetesen tisztelettel a köztársasági elnöknek tervezett személyt is. Tisztelt Országgyûlés! A félreértések és félremagyarázások elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy nem vagyunk vallási vagy felekezeti párt, hanem világnézeti párt vagyunk. Politikai doktrinánk a tízparancsolat és a keresztény tanításokból fakadó erkölcsi és etikai eszméken nyugszik. Erre épül az a közjó megvalósítására hivatott gazdasági, társadalmi és államberendezkedési struktúra, mely az Isten képmására teremtett szabad akaratú ember számára az önkibontakozáshoz szükséges jólétet és szabadságot együttesen tudja biztosítani. Ez a keresztény állameszme lényege, ezt a maga számára elfogadhatja keresztény és nem keresztény, hívõ és nem hívõ egyaránt. Ezen állameszme tanítása szerint az emberi személyiséget kell szolgálnia a társadalomnak, az államnak és a gazdasági életnek egyaránt. Remélem, ez a néhány mondat megnyugatja Tölgyessy Péter barátunkat, hogy ez a koalíció, illetve a koalícióban résztvevõ pártok politikája semmiképpen sem hasonlítható össze az úgynevezett keresztény kurzus politikájával. Ezért szerettem volna ezt a néhány mondatot elmondani, mert többször felmerült kérdés vagy kijelentés formájában, hogy ez a választási koalíció már valami ilyesfélére törekszik, még a választások második fordulója elõtt. Engedjék meg hölgyeim és uraim, hogy e helyen mondjak köszönetet Schöner Alfréd fõrabbi úrnak, a Rabbi Tanács elnökének, aki egy legutóbbi megnyilatkozásában pártunkat illetõen világosan leszögezte azt, hogy bennünket nem tekint ilyen pártnak és a programunkat sem tekinti olyannak, amelynek bármi köze lenne a keresztény kurzushoz. Köszönöm ezt a megnyilatkozását. Tisztelt Képviselõtársaim! Az Antall József kijelölt miniszterelnök által ismertetett kormányprogram, mely a három koalíciós párt programján nyugszik, az embert állítja középpontjába: az embert, aki csak teljes testi és lelki és szociális jólét állapotában tudja képességeit szabadon kibontakoztatni. Hivatkozik a szociális és egészségügyi ellátási rendszer megújításának szükségességére és arra, hogy a társadalmi szolidaritásnak gondoskodnia kell arról, hogy a létminimum alatt élõk kiemelkedhessenek a szegénységbõl. Ez a program teljesen megfelel a keresztény világnézeti programnak. Hiányoljuk, hogy a program mûvelõdéssel foglalkozó részében nincs kiemelve a hitoktatás és az erkölcsi nevelés kérdése. Ezt szorgalmazni fogjuk. Az állam és az egyház teljes és valóságos szétválasztása elvének hangsúlyozása helyett inkább a szabad egyház a szabad államban eszméjét szeretnénk érvényre juttatni, hiszen az egyházak tevékenységükkel erkölcsös, etikus embert formálnak és ezzel a közjót szolgálják. Indokolt a részükre kilátásba helyezett jóvátétel ígérete. Eszmei programunkhoz tartozik - mármint keresztény világnézeti programunkhoz - a subsidialitás, a kisegítés elve, mely a közösségek jogait alapozza meg. Az önkormányzatok jogait. Ez az elv jut érvényre a területi önkormányzati programokban kifejtett vonatkozásában, bizonyára csak tévedésbõl nincsenek megemlítve a testületi önkormányzatok. A kormányprogram külpolitikai célkitûzései átgondoltak és megfontoltak. Azt hiszem, el kell ismernünk, hogy e téren az elõzõ kormányunk is eredményesen dolgozott. Úgy véljük, hogy szomszédainknál várható további fejlõdés új lehetõséget nyit majd diplomatáink számára. Szeretnénk remélni, hogy pártunk a térségben megalakuló kereszténydemokrata pártokkal kapcsolatosan hasznos segítséget nyújthat majd a határainkon túl élõ magyar testvéreinknek is. Természetesen ezt a kapcsolatot, különleges hivatásnak tekintjük a térségben egy új közgondolkodás kialakítására, mely alkalmas lesz arra, hogy felszámolja a nacionalizmust és a történelem által lerakódott azon elõítéleteket, amelyek nehezítik a térségben együtt élõ népek igazi barátságának a kialakulását. Reméljük, hogy e téren hasznos szolgálatot tudunk tenni. Ugyanúgy reméljük azt is, hogy nyugati testvérpártjainkkal, akikkel eddig is jó kapcsolataink voltak, további szolgálatokat tehetünk majd népünknek és hazánknak Mindíg tartózkodni fogunk attól, hogy e kapcsolatokban a pártérdekeket a nemzeti érdek elé helyezzük. Legyen szabad két mondatot idéznem Barankovics Istvánnak negyvenhárom évvel ezelõtti beszédébõl, melyet az akkori kormányprogram vitájában mondott. "Világméretekben kell gondolkodnunk, de erõink arányában, a lehetõségek szigorú szem elõtt tartásával szabad cselekednünk." A másik mondat pedig így szól: "Fontosság szerinti sorrendet kell tartanunk a külpolitikai célok hierarchiájának megállapításánál." Az elmúlt üléseken tett némely külpolitikai kezdeményezések késztettek e mondatok idézésére. Még azt szeretném leszögezni a jövõre nézve, hogy pártunk a parlamentet nem tekinti a propaganda helyének, hanem olyan mûhelynek, melyben népünk sorskérdései megoldásán együtt kell munkálkodnunk. Tiszteljük egymás meggyõzõdését - feltételezve egymásban a jó szándékot és a felelõsséget! Hölgyeim és Uraim! Ha itt szétnézek, akkor majdnem minden személlyel találkozik a tekintetem, akik az elmúlt hónapokban ebben a békés forradalomban részt vettek, és akiknek munkája, magatartása benne van abban, hogy idáig eljutottunk. Egy korszak valóban lezárult, egy olyan korszak, amikor talán szemben álltunk egymással, hiszen akkor struktúrájában még létezett egy darabig egy közös ellenzék. Akik azonban most itt vagyunk, mindenkirõl, egymásról el kell ismernünk azt, hogy szerepünk volt. Kérem, így ítéljük meg egymást, és így dolgozzunk hazánk jövõjéért! Tisztelettel kérem Képviselõtársaimat; a kormányprogramot fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps.)