DR.TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Messzemenõleg egyetértünk a Szabad Demokraták Szövetségének azzal az értékelésével, hogy hazánk a mai napon ünnepnapra virradt. Ünnepnapra virradt valóban - nem is akármilyenre: pirosbetûs ünnepre -, mert az a tény, hogy 40 év után végre Magyarországon egy többpártrendszerû szabad választások után olyan kormány terjesztheti elõ a programját, amely kormány és programja egy nép akaratát fejezi ki - ez minden magyar ember, de Európa számára is ünnep kell, hogy legyen. Ha viszont ünnepnapra virradt ez a nap, akkor semmiképpen sem engedhetjük meg, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége errõl a boldog napról, ünnepnapról szomorúan távozzék el azért (általános derültség), mert nem bennünk rejlõ ok miatt nem tudták megérteni a kormányprogramnak (nagy derültség) a földtulajdonnal kapcsolatos részét. (Nevetés.) Mirõl van ugyanis itt szó valójában? Arról, hogy a kormány felismerte: ennek az országnak nincsenek aranymezõi, gyémántmezõi sem, ellenben van nagy- nagy adóssága, amelyet ki kell fizetnie. Miután nincs pénze, nincs aranya, nincs gyémántja az országnak, mihez tud hozzányúlni? Ahhoz a kincshez, ami Európában és a világon is egyedülállóan csak Magyarországon van: a jó termõföldekhez és a páratlan tehetségû és szorgalmú parasztságunk munkájához (általános nagy taps), amely mint több mint ezeréves történelmünk során számos alkalommal, most is képes lesz kivezetni az országot abból a katasztrófahelyzetbõl, amelybe gazdaságilag belekerült. És ezt a földprogramot bárki vitatja, akkor tudomásul kell vennie azt a tényt, hogy Magyarországon ahhoz, hogy az élet úgy elindulhasson, úgy, ahogy ez a csodálatosan szép kormányprogram tartalmazza (derültség, taps) amely kormányprogram nemcsak Magyarország, hanem Európa bármely országa számára példamutatóan szép és jó lehet, akkor tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy ennek a kormányprogramnak a földtulajdonra vonatkozó része azért mindenekelõtt gazdasági téren racionális, mert hiszen hozzányúl ahhoz a vagyonhoz, amellyel Magyarország rendelkezik. A föld az a terület, ahol a legkisebb beruházással lehet csodálatos eredményeket elérni. És vegyük tekintetbe azt, hogy a magántermelõk állítják elõ a mezõgazdasági termelésnek igen jelentõs százalékát, és ezen a területen olyan fejlõdési lehetõség nyílik meg szinte minimális befektetéssel, ami az iparban vagy más területen nem található meg. Ugyanakkor van ennek a földprogramnak egy politikai racionalitása is, mégpedig az, hogy amíg az állami élet egészében a monolitikus államhatalom lebontásával egy többhatalmi struktúrát létesítünk, ezt a többhatalmi struktúrát létre kell hozni a mezõgazdaság területén is. Miért? A mezõgazdasági vonatkozásban történt az a példátlan dolog, hogy a harmadik évezred küszöbén a szabad magyar parasztságot a termelõszövekezetekbe bekényszerítve és földjeiket elvéve szolgasorba döntötték. Ebbõl a szolgasorból éppen a 47-es tulajdoni állapotokhoz való visszanyúlás fogja a parasztságot kiemelni, és azt a despotikus hatalmat, amelyet eddig a tszcs-elnök testesített meg vidéken, (Nagy taps.) most a magyar parasztság között fogja szétosztani. Ez a földprogram tehát amellett, hogy gazdaságilag az országot fel fogja emelni, politikailag pedig a parasztságot fel fogja szabadítani. Ezért tehát ezt a földprogramot nem helyeselni annyit jelent, mint az ország gazdasági felemelkedését, a parasztság felszabadítását ellenezni. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy akkor, amikor a kormányprogram felett dönt a tisztelt Parlament, akkor vegye tekintetbe azt a tényt, hogy tulajdonképpen ennek a kormányprogramnak nincs egyetlen egy olyan területe sem, amely az élet valamilyen vonatkozásában való minél gyorsabb fellendítéséhez ne szolgáltatna egy rendkívül jó receptet. Én azt hiszem, igen tisztelt Parlament, akkor, amikor ez a program összeállításra került, akkor ennek csak egyetlen egy hibáját észlelhetjük, nevezetesen azt, hogy ezt a programot nyilván nem tudjuk egyik napról a másikra megvalósítani, mert ehhez idõre van szüksége ennek az országnak. Mégis ilyen körülmények között, ha ennyire jónak tartjuk ezt a programot, miért szólunk? Azért, igen tisztelt Elnök Úr, azért, igen tisztelt Képviselõtársaim, hogy ennek a rövidített kormányprogramnak egyes olyan részeire rámutassunk, amelyek a mi szempontunkból kiemelkedõ fontossággal bírnak. Így mindenekelõtt hivatkozunk arra, hogy az új földtörvény a mi számunkra nem egyszerûen csak sürgõsségi kategóriába tartozó törvény. A parasztság rehabilitálása és az új földtörvény megalkotása ezért a kiemelkedõen sürgõs feladatok közé sorolandó. De legyen szabad rámutatnunk arra is, hogy igen nagy jelentõséget tulajdonítunk annak, hogy a munkásság helyzetével is kiemelkedõen foglalkoznia kell a kormánynak. A program ugyan nagyon helyesen rámutat arra, hogy a munkástanácsok engedélyezésével lényegében ebben a vonatkozásban meg kívánja tenni a szükséges lépéseket, de legyen szabad felhívnom a kormány figyelmét arra a körülményre, hogy a munkástanácsok már léteznek, sõt létezik a Központi Munkástanács, és mindinkább jelentkezik egy olyan igény, amely azt igyekszik kifejezni, hogy az új hatalmi osztódásból ia munkásosztály kimaradt. Ezért tehát a munkásság ide vonatkozó gényeinek a kielégítése kapcsán fokozott intézkedésekre és soronkívüli intézkedésekre van szükség. Legyen szabad továbbá rámutatnunk arra, hogy a kormányprogramnak az a része, amely a gazdaságilag elmaradott területek felemelkedésére vonatkozik, a mi számunkra úgy lenne igazán ideálisan jó és helyes, hogy ha az elmaradott térségek erõltetett ütemben történõ felfejlesztése érdekében történnének meg a szükséges lépések, mert hiszen elfogadhatatlan a számunkra az, hogy ez az ország csak Budapestbõl álljon. A vidéknek számos olyan területe van ma hazánk területén, amelyek teljesen elmaradottak infrastrukturális vonatkozásban, munkahelyek nincsenek, szegénység van, az utak porosak, sárosak. Mindenféleképpen fokozott, erõltetett ütemû lépésekre van ahhoz szükség, hogy a vidéknek ezt az elmaradottságát fel lehessen számolni. Hasonlóképpen kiemeljük a programból azt a részt is, hogy nem tartjuk elegendõnek azt, hogy a legszegényebb néprétegeknek a felemelkedését elodázzuk. Nem lehet ezt a kérdést most már olyan módon kezelni, mint eddig, Magyarországon a kiemelkedõen kis jövedelmû és a kiemelkedõen magas jövedelmû emberek helyzetének a megoldását napirendre kell tûzni. A kettõt közelíteni kell egymáshoz. Igaz, hogy a kormányprogram, a rövidített kormányprogram erre nézve is tartalmaz utalásokat. De a mi megítélésünk szerint ezt fokozottabb ütemben kell megvalósítani, mert ez Magyarország fejlõdésének az elengedhetetlen záloga. Legyen szabad rámutatnunk arra is, hogy akkor, amikor a kormányprogramról szót ejtünk, akkor kell néhány szót arról is szólnunk, hogy óvjuk a kormányt attól, hogy amikor az államigazgatás átszervezése során ezt a százhúsz napos türelmi idõszakot megjelöli, akkor nehogy az államigazgatás átszervezése fennakadásokat okozzon az állami gépezetben. Utalunk itt arra, hogy a minisztériumokban lényegében hetek, sõt hónapok óta alig-alig, vagy egyáltalán nem folyik munka. Hasonlóképpen a tanácsok területén is igen nagy a munkalemaradás. Ha most az államigazgatás átszervezése során egyszerre fog jelentkezni a minisztériumokban lévõ állapotoknak a tanácsi szinten lévõ állapotokkal való felfokozott megjelenítése, akkor ez igen komoly gondokat jelenthet a kormányprogram megvalósulása szempontjából. Legyen szabad külön is kiemelnem, hogy nem a kormányprogram hibájaként kívánjuk mi ezt felemlíteni, mert hiszen a kormányprogram ezekre nyilvánvalóan odafigyel, hisz ez magából a rövidített kormányprogramból kitûnik. Arról van szó itt mindössze, hogy akkor, amikor ez a kormány megalakul, amikor ennek a programját elfogadják, akkor a Független Kisgazdapárt abból indul ki, hogy a kormányt, mint az egyik koalíciós partnert, a saját gyerekének tekinti. Saját gyerekét pedig úgy kell útnak indítania, hogy ez a gyerek felnõjön, megizmosodjon, és egy gyõzelmes felnõtté váljék. (Derültség.) És ehhez az úthoz, amikor elindítja a Független Kisgazdapárt a kormányt, akkor jó tanácsokat kell adnia. És ezek között a jó tanácsok között említi meg a buktatókat, amelyek az álláspontja szerint így kerülhetõk el. Mivel fejezze be tehát a Független Kisgazdapárt frakcióvezetõje a felszólalását? Azzal, hogy ehhez a csodálatos kormányprogramhoz kéri Isten áldását, hogy az megvalósulhasson, kéri a magyar nép egészének odaadó segítségét, a Parlamenttõl pedig kéri azt, hogy ezt a kormányprogramot hagyja jóvá. - Köszönöm szépen. (Általános nagy taps.)