POZSGAY IMRE (MSZP): Tisztelt Országgyûlés! Elnök Úr! A pillanat - valóban ünnep. Ám ezen ünnepélyespillanat tárgyszerûségre és tárgyilagosságra kötelez mindannyiunkat. Figyelemmel meghallgattuk a kijelölt miniszterelnök által elõterjesztett programot, s e programban a legfõbb jószándékot felismerve azt tapasztaltuk: benne van egy alapvetõ nemzeti konszenzus, közmegegyezés lehetõsége. Ez az, amit nagyra értékelünk, a Szocialista Párt nevében is támogatunk. Hiszen az az értékválasztás, amely kifejezõdött e program alapgondolataiban, azt hiszem, nem idegen itt egyetlen képviselõtõl sem. Akarjuk, valamennyien azért küzdöttünk, hogy egy szabad parlament olyan kormányt válasszon, amely a szabadság kormánya, bízzon meg hatalommal olyan pártokat, amelyek a nép kormányát hozzák létre, s e megbizatás jegyében elõkészítik a gazdasági fordulatot, s a méltó belépést Európába. Ezek vállalhatók - mondhatnám azt is -, hogy valóban közmegegyezést szorgalmazó, buzdító, és kormányzati alapvetést teremtõ, értékes gondolatok. Ugyanakkor, s mindehhez kapcsolódva még vállalhatók azok a további értékek is, amelyek ebbõl a kiindulópontból, ezekbõl az alapokból kerültek itt felmutatásra, miközben elõre is sejtettük, sejthette itt mindenki, hogy a parlamenti munka mûködésének, a kormány megalakulásának elsõ szakaszában éppen hogy nem a program lesz az a tárgy, amely körül az ellentétek kiélezõdnek, amely körül identitását minden párt elnyerheti, de különösképpen a koalíció és az ellenzék a maga szerepét kialakíthatja. Fatális hasonlóság van mindannyiunk gondolatában, gondolkodásmódjában, és ez nem lehet véletlen. Az ország ugyanazon gondjaira, ugyanazon nyomorúságára keressük a választ, a megoldási lehetõségeket, s ezért ez a közelség, nem pedig identitási zavarok miatt! Ezt tartoztam elmondani azért is, mert magatartásunk, az ellenzéki szereprõl elhangzott gondolatok mindenképpen kihívják ezt a fajta megítélést is. Ami a program jövendõre vonatkozó elgondolásait s ígéreteit illeti: ezzel kapcsolatban két megjegyzést szeretnék a szocialista képviselõcsoport és a magam nevében is tenni. Az egyik: a bizalom annak a politikai szándéknak, közmegegyezési törekvésnek szól, amelyet Antall József fogalmazott meg elõadói beszédében. A fenntartás a program illuzórikus aspektusainak, itt-ott a realitásoktól elrugaszkodó törekvéseinek, annak a szándéknak szól, amely már a kormányzás eme pillanatában úgy hiszi, úgy véli, hogy a társadalom számára, annak minden csoportja számára kivezetõ utat kell itt és most azonnal mutatni, miközben erre nincs meg a megfelelõ adottságunk, s nincsenek meg hozzá lehetõségeink. Ezért én magam jobb szerettem volna, ha a bizalomnak egy viszonosan közlekedõ pályáját is megrajzolják ebben a programban, azt a feltételezést belekalkulálva éppen a közmegegyezéses alapgondolatokhoz kapcsolódva, hogy tudniillik ebben a Házban valóban kormánypárti oldalon és az ellenzék oldalán egyaránt olyan képviselõk ülnek, akik a rendszerváltozás elõmozdításában részt vettek, érdekeltek abban, s érdekeltek megszabadulni attól az oly gyakran, néha propagandisztikusan hivatkozott múlttól, amely kolonc volt még az elmúlt napokban is a lábunkon. Vagyis a viszonos közlekedés a bizalomban azt jelenti: tudjuk, a most következõ felelõs kormánynak nincs lehetõsége a közeli napokban, hetekben, még hónapokban sem mindenkit kielégítõ, sõt kedvezõ és kedvet csináló döntéseket hoznia, mert ismerjük közösen, valamennyien az ország állapotát. Feltételezniök tehát azt kell a kormánypárt oldalán ülõknek, hogy ennek a belátásával is megvan a felelõs közmegegyezés lehetõsége. Mindezt elõre bocsátva, s ezekre utalva mondom, hogy akik ebben egyetértésre tudnak jutni, és a kormány is buzgólkodik azon, hogy ez a kétoldalú közlekedés meglegyen, azok - úgy hiszem - valóban törvényes jogot nyertek választóiktól arra is, hogy majd amikor a kormány tervekké formálja és konkrét programokká a most bemutatott programját, nagyon is kritikusan - ahol kell, elutasító módon - viselkedjünk az ilyen tervekkel szemben, mert ez legalább annyira értéke ennek a csarnoknak és a demokráciának, mint az, hogy most alkalmat adtak nekünk arra, hogy némely dologban az egyetértésünket is kifejezzük. Én úgy hiszen, ez az a gondolkodásmód, amely parlamentet csinálhat abból a Házból, amely valóban hosszú idõn át méltatlanul viselte a Parlament nevet. Ha ezt ilymódon valóban közös megegyezéssé tudjuk változtatni, akkor akár most elkezdhetnénk, és gondolom képviselõtársaim a szocialisták soraiból majd folytatják is azokat a kritikai észrevételeket, amelyek közvetlenül a már ma elõterjesztett programhoz kapcsolódnak. De e tekintetben én elõbb bizonyos programon kívüli ügyekre, dolgokra szeretnék utalni. Nem véletlen, hogy némely kormányzástechnikainak tûnõ, ámde vaskos politikai tárgyú kérdésben nagyon is összecsengtek Tölgyessy Péter és Kónya Imre szavai. Az õ dolguk. (Szórványos taps a baloldalon.) Természetes, a paktum dolgából ez közvetlenül is következik. De én gyanítom, hogy a kormányra vállalkozó és annak megalakítását többségi arányuk miatt joggal aspiráló pártok vagy éppen a legnagyobb párt talán a kényelmesebb parlamentáris - nem tagadom, hogy ez is parlamentáris út - utat választotta egy közjogi ellentmondás feloldásához, s ezzel - ahelyett, hogy egynémely közjogi probléma közös tárgyalásos megoldásával átsegítettük volna magunkat azokon az akadályokon, amelyek a kormányalakítás elõtt a jövendõ kormányzás elõtt állnak - akaratlanul is egy nagy ellenzéki pártot olyan helyzetbe hoztak, hogy könnyedén résztvevõje a döntéseknek és a döntési hatalomnak anélkül, hogy a kormányzatért való felelõsséget viselné. Ez pedig nem biztos, hogy megfelelõ hozadékkal jár majd a kormánypártok számára - erre szeretném felhívni a figyelmet. E nélkül a gondolkodásmód nélkül, az így megtakarított erõfeszítések nélkül persze még lehet parlamentáris a mi házunk, lehetnek parlamentárisak a kapcsolataink és tiszta, kétségbevonhatatlan a kormányzati szerep éppúgy, mint az ellenzéki szerep, de nem biztos, hogy hosszabb távra ehhez a nagyigényû programhoz erre lett volna szükség. De majd mûködés közben meglátjuk ennek az elõnyeit és hátrányait is egyaránt. Végül, éppen megelõlegezve további felszólalásainkban kollegáim, képviselõtársaim, szocialista képviselõtársaim szavait, gondolatait, az elõbbi tanulság alapján szeretném mégegyszer hangoztatni és hangsúlyozni, hogy bizalmunk a leendõ kormánynak szól, fenntartásaink az elõbb említett, belsõleg is ellentmondásos programnak. Ennek megfelelõen alakítjuk majd a vita során a programhoz való viszonyunkat, magatartásunkat. Támogatni pedig következetesen, egymást segítve egy olyan Ház, olyan törvényhozás létrehozásán mûködünk majd együtt - azt remélem, konstruktív ellenzékként -, amelyik a demokráciát, itt embercentrikus politikáról volt szó, az állampolgárra tekintõ, emberközpontú, demokráciát a lehetséges határig elviszi, a demokráciának csak egyetlen egy lehetõségével nem él, ami benne van a demokratikus intézményekben - és ez legfõbb gyengeségük -, hogy eljusson odáig, hogy a demokráciát is le lehessen váltani. Ha ebben együttmûködünk, akkor azt hiszem, hogy jó parlament és eredményes kormányzás lesz Magyarországon. Köszönöm szépem a figyelmet. (Általános taps.)