DR. KÓNYA IMRE (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! Koalíciós kormány vázlatos programját ismertette a kijelölt miniszterelnök. Megtudhattuk, melyek azok az alapelvek, alapvetõ kérdések, amelyekhez a kormányzat mindenképpen tartani kívánja magát. Hallottuk a kormány hosszú tárvú mûködésének az irányelveit, és megismertük a haladéktalanul elvégzendõ, konkrét feladatokat; köztük olyanokat, amelyeket a korábbi kormányok nem száz nap alatt, de hosszú évek során sem voltak képesek végrehajtani. Ez a kormány vállalja, hogy néhány hónap leforgása alatt kialakít egy ütõképes és korszerû közigazgatási, szervezeti és mûködési rendet, inflációellenes és vállalkozásélénkítõ programot indít be, felülvizsgálja a kiemelkedõen fontos és sürgõs kérdések megvalósítási lehetõségét. Ilyen például a budapest-bécsi világkiállítás, a dunai vízlépcsõ, a létminimum alatt élõ nyugdíjasok helyzete, a kornyezetvédelem jogi szabályozása, valamint a szovjet csapatok kivonásának optimális lebonyolítása. Eközben hitelesen feltárja az ország valódi helyzetét, és ennek, valamint a gyors program tapasztalatainak a figyelembevételével kidolgozza és nyilvánosságra hozza az ország újjáépítésének részletes hároméves programját. Nem hiszem, hogy jogos lenne bármely olyan kritika, amely túl kevésnek tartja a konkrét cselekvési programot ahhoz képest, hogy egy most alakuló testületrõl van szó, amely még nincs is információknak a birtokában. Koalíciós kormány vázlatos programját ismertette a kijelölt miniszerterelnök, és én azt hiszem, hogy ezt a programot mindegyik koalíciós partner magáénak érezheti. Ez pedig nagyon fontos körülmény. Úgy gondolom, hogy a koalíció egységének, a kormány sikeres, összehangolt mûködésének ez az egyik legfõbb biztosítéka. Ráadásul ez az örvendetes eredmény - a földkérdésen kívül - alig igényelt jelentõsebb politikai egyeztetést a partnerpártok között. Ennek az oka egyszerû. Azt gondolom, eszmeileg, politikailag egymással közeli rokonságban álló pártok léptek szövetségre, amelyek erõiket egyesítve vállalják azt a szolgálatot, amelyet történelmünknek a sorsdöntõ órájában az ország kormányzása jelent. Az ilyen szoros eszmei közelségben álló pártok koalíciója valóban az erõk egyesítését jelenti, a kormányzás irányvonalának a határozottságát nem gyengíti, hanem éppen erõsíti, szemben az egymástól távolabb álló pártok kényszerházasságával, ahol az energiák jó részét törvényszerûen a belsõ egyeztetések emésztik fel, ami ráadásul következetlen döntésekhez vezethet. Ilyen érdekházasság lett volna a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Demokrata Fórum között létrejövõ esetleges nagykoalíció, amelyrõl a Magyar Demokrata Fórum elnöke, az azóta kijelölt miniszterelnök következetesen úgy nyilatkozott, hogy az csak szükséghelyzetben elfogadható megoldás. Ilyen szükséghelyzetnek vélték sokan azt a közjogi csapdát, amelyet a kormányzati kérdésekre is kiterjesztett kétharmados szabály jelentett. Ebbõl a csapdából azonban - mint ismeretes - a legnagyobb ellenzéki párt felelõsségteljes közremûködésével sikerült kijutnunk. Ez a megállapodás alapozta meg egy modern parlamentáris rendszer mûködésének a feltételeit, de ez teremtett lehetõséget egy ütõképes, erõs és egységes koalíciós kormány felállítására is, amely remélhetõleg elég határozott lesz a szükséges és elkerülhetetlen döntések meghozatalához; olyanokéhoz, amelyek képesek a káros folyamatokat megállítani, és az országot elindítani a gazdasági felemelkedés útján. Ezeket a döntéseket a kormány csak akkor képes megtenni, ha élvezi a szabadon választott parlament és a magyar nép bizalmát; akkor, ha ezeknek nemcsak a közvetlen, sokszor kellemetlen hatását érezzük, hanem elhisszük a kormánynak, hogy intézkedései megalapozottak, és belátható idõn belül meghozza azokat a pozitív változásokat, amelyeket mindannyian saját életkörülményeinkben érezni fogunk. Jól tudom, hogy a korábbi kormányok is változást ígértek, és azok, akik bíztak az ígéretekben, mindannyiszor keservesen csalódni voltak kénytelenek. Mi a biztosítéka, hogy nem járunk most is ugyanúgy, mint korábban? Miért más ez a kormány, mint elõdei? Úgy gondolom, sok különbséget lehetne felhozni. A legfontosabb azonban az, hogy ez a kormány egy alapvetõen más rendszer kormánya. A pártállam kormányát vezérelhette a legjobb szándék, segíthették a legkiválóbb szakemberek, a mûködésképtelen rendszerben törvényszerûen mûködésképtelen a kormány is. A demokratikus társadalmi berendezkedés a legfõbb biztosíték arra, hogy ez a kormány képes megvalósítani szándékait, és be fogja váltani ígéreteit. Az a társadalmi rendszer, ahol a hatalom ellenõrizhetõ, és ha nem jól mûködik, leváltható, ahol a hatalom forrása és alapja nem az erõszakszervezet, még kevésbé az idegen katonai erõ, hanem a szabad választásokon megnyilvánuló közakarat, ahol a rendszeresen ismétlõdõ szabad választások kényszerítik a kormánypártot vagy pártokat arra, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsák, az ellenzéket pedig arra, hogy éberen figyeljen, és legfõképpen a kormánypártokat és az ellenzéket egyaránt arra, hogy tevékenységüket ne önzõ pártszempontok, hanem az ország népének az érdekei irányítsák. Ha nem így tesznek, nem lesz esélyük a soron következõ választásokon. És most engedtessék meg nekem némi elfogultság. A kormányprogram hitelességét számomra legfõképpen emberközpontúsága jelenti, és ebben a Magyar Demokrata Fórum által képviselt eszmeiséget érzem meghatározónak. Ennek alátámasztására idézek a Magyar Demokrata Fórum programjából egy mondatot: "Az MDF az embert mint indivíduumot és erkölcsi személyiséget szólítja meg, azt akarja elérni, hogy megalázott emberségünkbõl és sértett magyarságunkból emelkedjünk olyan polgári helyzetbe, amelyben nemzetiség, származás, vallás, világnézet vagy pártállás nem érdem, sem nem vétek, hanem a személyiség természetes állapota." És végezetül egy szubjektív reflexió! Figyelemmel hallgattam a legnagyobb ellenzéki párt képviselõjének hozzászólását, és én éreztem ebbõl a hozzászólásból - bár lehet, hogy Tölgyessy Péter tiltakozni fog - az õszinte bizalom hangját. (Derültség és taps.) A bizalomét, amelyre most nemcsak a kormánynak, hanem - azt hiszem - mindannyiunknak a legnagyobb szüksége van, hiszen országunkat abból az állapotából, amelybe a bukott rendszer taszította, csak az egész nemzet összefogásával tudjuk kimozdítani. Igazi nemzeti összefogás csak úgy valósulhat meg, ha a társadalmunkat mélyen átható gyanakvás légkörét felváltja az egészséges bizalom. Bizalom egymás iránt, és bizalom és hit önmagunkban! A helyzet súlyos, a feladat nehéz, de ezúttal nincs számottevõ erõ sem az országon belül, sem azon kívül, amely gátolná céljaink megvalósítását. Történelmünkben ritka, talán egyedüli alkalom: most minden rajtunk múlik, ha képesek vagyunk bízni egymásban és hinni önmagunkban! Köszönöm szépen. (Nagy taps.)