DR. TÖLGYESSY PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! Ünnepnap a mai. Hosszú évtizedek után elõször újabb fontos mérföldkõhöz értünk el a rendszerváltás során; a felelõs magyar kormány programbeszédét hallottuk. Ünnepnap a mai - egyúttal a kormányzati munka elkezdésének a napja. Nehéz és felelõsségteljes munkánkat, a kormányprogram megvitatását kezdjük meg. A szabad demokraták úgy látják, óriási jelentõsége van annak ebben az országban, hogy rövidesen elkezdõdhet a népnek felelõs kormányzati munka, elkezdõdhet nehéz helyzetünknek a jobbítása. Meggyõzõdésünk, hogy az új kormány feladatainak végrehajtásával nem fog sem száz, sem százhúsz napot várni, hanem már holnap hozzákezd az okszerû intézkedések meghozatalához. A legerõsebb kormányzó párt és a legerõsebb ellenzéki párt megállapodása remélhetõleg lehetõvé teszi, hogy az országban a kormányzati és az ellenzéki szervezetek világosan szétváljanak. A kormánypártok és az ellenzéki pártok együttesen, felelõsségteljesen vegyenek részt az alapjogok, illetõleg az alapintézmények alkotmányban, alkotmányerejû törvényben való rögzítésében - ugyanakkor a felállított intézmények folyamatos mûködtetése, a válságkezelés már a kormány joga és felelõssége lesz. Ellenzéki pártunk több ponton - kiváltképpen a külpolitika terén - azonos vagy hasonló nézeteket vall, mint a kormányprogramban lefektetett elvek. Egyetértünk azzal, hogy a Varsói Szerzõdés ellentétes a nemzet akaratával, és a Szerzõdés szükségtelen. Véleményünknek már hangot adtunk; helyeselnénk, ha a kormány mielõbb tárgyalásokba kezdene, hogy a Varsói Szerzõdés többi tagállamával együtt Magyarország megszabaduljon ettõl a terhes köteléktõl. Messzemenõen egyetértünk a kormánynak azzal a szándékával, hogy Magyarország lehetõleg minél hamarabb - kezdetben szerzõdéses - kapcsolatba kerüljön az Európai Közösséggel, és utóbb, mielõbb teljes jogú tagja lehessen. Hasonlóképpen támogatni fogjuk a kormánypártok, illetve a kormány fellépését a határokon túl élõ magyarság mellett - ugyanakkor a leghatározottabban leszögezzük, hogy ez az ügy nem lehet belpolitikai indíttatású, nem lehet belpolitikai szempontoktól vezérelt. Egyes-egyedül csak a határokon kívül élõ magyarság közösségeinek szolgálata vezetheti ebben a tekintetben a kormányt. A kormányprogram határozottan és világosan elhatárolja magát az elmúlt negyven évtõl. Rögzíti: vissza kell térnünk a múlt magyar hagyományaihoz. Messzemenõen egyetértünk ezekkel az eszmékkel, ugyanakkor leszögezzük, hogy ezek a hagyományok nem lehetnek a két világháború közötti Magyarország keresztény kurzusának az eszméi. Nagyon fontosnak tartjuk, és egyértelmûen úgy látjuk; biztos alapokra csak akkor lehet helyezni Magyarországot, hogyha a múlt gondjait feltárjuk, a pártállam korszakát végképp lezárjuk. Ezért javasoljuk, illetve elvárjuk a kormánytól, hogy messzemenõen számolja fel a pártállam még meglévõ maradványait; a népszavazási döntésnek megfelelõen tegyen meg mindent azért, hogy az egykori állampárt vagyoni viszonyai az ország lakossága elõtt világosak legyenek, hogy az elszámoltatás után a megfelelõ jogkövetkezményeket az Országgyûlés levonhassa. Hasznosnak látjuk és elvárjuk, hogy megszûnjön valamennyi kiváltság, ami még fennmaradt a pártállam rendszerébõl. Ugyanígy jónak látnánk, ha még a kormányprogram vitájában világossá válna a lakosság megnyugvása érdekében, hogy a kormány mit kíván tenni a múltért felelõsséget viselõk ügyében. A múltat be kell vallani, ugyanakkor nem tartanánk helyesnek, hogy ha országunk hosszú évtizedekre egy, a múlton rágódó, a múlt felé forduló társadalom lenne. A véleményünk az, hogy a jövõ gondjai felé kell fordulnunk, és néhány hónap alatt le kell zárnunk az elmúlt négy évtizedet. A legfontosabb ilyen teendõ, ami még hátra van, a helyi rendszerváltás. A szabad demokraták úgy látják, hogy a helyi önkormányzatok alanya maga a település, a falu, a község legyen, és a település kapjon meg minden olyan jogkört, amelyet helyben kellõ megfontolással el lehet intézni. Szükségesnek látjuk, kellõ vagyoni önállósággal, saját tulajdonnal, saját biztosított bevételekkel rendelkezzenek az önkormányzatok, és az önkormányzati törvény méltó megfontolása után mielõtt önkormányzati választásokat tartsunk. Egyetértünk a kormányprogramban abban is, hogy az alapjogok, alapvetõ emberi jogok kiépítését mielõbb be kell fejeznünk. Különösen fontosnak tartjuk a társadalmi nyilvánosság kielégítõ mûködését szabályozó törvények meghozatalát. Ebben a körben különösen fontosnak tartjuk, és talán ez a kormányprogramból valamiért kimaradt, egy új tájékoztatási törvény meghozatalát. Ebben a törvényben rögzíteni kellene megítélésünk szerint a tájékoztatási monopóliumok kialakulásának a tilalmát, szabályozni kéne a nemzeti vagyonhoz tartozó frekvenciagazdálkodás szabályait, és végül rendelkezni kéne a közszolgálati tömegtájékoztatási eszközökrõl. Mi azt szeretnénk, hogyha ezek a szervezetek törvényben rögzített módon, önállóan, a pártpolitikai csatározásoktól védetten mûködhetnének, úgy, hogy mûködésükben a hír szent, a vélemény szabad legyen. Messzemenõen egyetértünk azzal, hogyha a kormány bírói függetlenséget támogató, azt elõmozdító intézkedéseket fog javasolni az Országgyûlésnek, beleértve a törvényhozási intézkedéseket, és ideértve a bíróságok anyagi feltételeinek javítását is. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A kormányprogram a teljes testi, lelki és szociális jólétben élõ magyarság programját hírdeti meg. A jelen nyomorúságát jórészt számunkra elfogadható módon, korrektül rögzíti, a jövõre pedig egy vonzó képet rajzol elénk, hiszen ki ne értene azzal egyet, hogy az egészségügyre sokkal több pénzt kell fordítani és gyökeres reformot kell végrehajtani ezen a területen, ki ne értene azzal egyet, hogy az oktatásra fordított beruházások gyorsan megtérülnek, ki nem támogatná a magyar tudományt, ki ne értene azzal egyet, hogy a magyar gazdaság fejlõdésének környezetbarát módon kell megvalósulnia. A kérdés már csak az, hogy milyen forrásokból, milyen intézményrendszerben és hogyan lehet ezeket a messzemenõen elfogadható célokat megvalósítani. A szabad demokraták bizonyosak abban, hogy országunk számíthat a külföld méltó megítélésére, és nem lehet kizárni azt sem, hogy a korábbiaknál nagyobb támogatásokhoz juthatunk. Ugyanakkor látnunk kell, hogy terveink megalapozásánál nem hagyatkozhatunk a külföldi erõforrások bevonására, éppen ellenkezõleg, arra kell készülnünk, hogy az adósságainkat csökkentenünk kell, a költségvetési hiányt már rövid távon is a lehetõ legkisebbre kell csökkentenünk. Egyetlenegy módja van tehát ezeknek a magasztos céloknak a megvalósítására, ez pedig a magyar gazdaságnak az átalakítása. A magyar közéletben és a választási kampány során is hosszú vita volt arról, hogy a gazdasági átalakítás üteme a fontolva haladás alapján történjék, vagy pedig gyors, bátor, magántulajdonba adással együtt, gyökeresen egy piacgazdaságot építsünk ki néhány év alatt. A szabad demokraták mindig is ez utóbbi véleményt vallották, és most örömmel látják, hogy a kormány, bár habozva, de hasonló javaslatokat tesz. Úgy érezzük ugyanakkor, hogy a kormány javaslatai a gyors privatizálásra pontosan azokkal a szempontokkal számolnak kevéssé, amelyeket éppen a Magyar Demokrata Fórum vetett fel olyan sokszor a választási kampány során. A kormányprogramban nincsen világosan és részleteiben kimunkáltan leírva a gazdasági átalakításnak a tempója, ütemezése, a magántulajdonba adásnak a módszerei, tehát a legfontosabb részlet, a legfontosabb kérdések. Úgy érezzük, hogy a kormányprogram nem ad meggyõzõ választ arra sem, hogy a gyors átalakítás költségeit ki fogja viselni, milyen eljárásban fogják megállapítani a társadalmi költségek viselésének a szabályait. A szabad demokraták úgy vélik, nincsenek elégséges intézményrendszer jelenleg a terhek elosztására. Úgy vélik, hogy nem elegendõ beszélni eg európai normáknak megfelelõ szociális védõhálóról, hanem helyes volna javasolni ennek intézményrendszerét, finanszírozását, és fontos volna megjelölni azokat a forrásokat is, amelyekkel ezeket a feladatokat be lehet tölteni. Úgy véljük, s támogatnánk, hogyha a kormány olyan intézkedéseket hozna, amelyek lehetõvé tennék azt, hogy Magyarországon végre egy kiépült szabad szakszervezeti rendszer tárgyalhatna a terhekrõl, megállapodhatna a munkáltatókkal, illetve a kormánnyal. Örömmel fogadnánk erre vonatkozó javaslatokat, az intézményrendszerre vonatkozó javaslatokat, illetõleg olyan intézkedéseket, amelyek ebbe az irányba mutatnának. Külön kell viszonylag részletesebben beszélnem a kormány írásban átadott agrárprogramjáról. Itt mindannyian olvashattuk, a program egyszerre két célt akar megvalósítani: helyre akarja állítani gyorsan az 1947-es birtokviszonyokat, ugyanakkor egyidejûleg fenn akarja tartani az élelmiszergazdaság teljesítõképességét, és el akarja kerülni a föld körüli spekulációt is. A szabad demokraták úgy érzik, hogy ez nehezen lesz megvalósítható. Kétségeink vannak a kormány agrárprogramjának megalapozottságát illetõen. Véleményünk szerint, amennyiben a 47-es birtokviszonyok aranykorona-érték szerint gyorsan visszaállításra kerülnek, ebben az esetben, vagy rosszabb esetben az áll elõ, tekintettel a különbözõ szakmai, tudásbeli hiányokra, technikai felszereltség hiányaira, csökken az élelmiszergazdaság teljesítménye, más esetben, hogyha ez az átalakítás nem gyors, hanem lassabban következik be, csak a telekkönyvekben történik meg, akkor egyrészrõl a mi országunk a tulajdoni és hagyatéki pereknek az országa lesz, másrészrõl a földjáradékosok országa lesz, és ezen földjáradékokat aligha lehet majd másképp megfinanszírozni, mint az élelmiszeráraknak a számottevõ emelésével. Úgy érezzük, hogy ezekkel a szempontokkal a kormány programja nem nézett kielégítõen szembe, és a javasolt megoldás nem megnyugtató. Összegezve, a szabad demokraták úgy látják, hogy a kormány vonzó célokat állít az ország elé, ugyanakkor a célok közötti összhang megközelítõen sincs biztosítva. Úgy érezzük, kiváltképpen nem kapunk eligazítást arra, hogy ezek a vonzó célok milyen utakon lesznek elérhetõk, milyen eszközökkel és milyen intézményrendszerekkel lesznek megvalósíthatók ezek a nagyszerû célok, ki fogja ezeket finanszírozni, és mikor tudjuk ezeket megvalósítani. Úgy érezzük, hogy Magyarországon az elmúlt kormányok hasonló hibákba estek, a különbözõ kibontakozási programok, elképzelések nagyszerû verziókat festettek az ország elé, és utána, néhány hónappal késõbb, óriási volt a csalódás. A szabad demokraták jobbnak látnák, ha a földön járna, elérhetõ, kisebb célokat tûzött volna ki a kormány. Ezek között a célok között meglenne az összhang, biztosítva lenne a célok finanszírozása. Úgy érezzük, hogy az ország lakossága a választásokon négy évre adott felhatalmazást a kormánynak. Ez a kormányprogram alapvetõen nem erre a négy évre koncentrál, hanem a távoli jövõt festi elénk. Helyesebbnek tartanók, ha cselekvési programot kaptunk volna, nemcsak száz napra, hanem erre a négy évre. Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! A szabad demokraták messzemenõen egyetértenek azzal, hogy ebben az országban nincs helye az acsarkodásnak, nincs helye a felesleges gáncsoskodásnak, és összefogásra van szükség. Ugyanakkor nem hisszük, hogy az volna helyes ha ma a régi, negyvenéves gyakorlatnak megfelelõen mindenki arra lenne kötelezve, hogy a legutolsó pontig egyetértsen az elõterjesztett kormányprogrammal. Azt gondoljuk, hogy ennek a negyven évnek talán éppen az volt a legnagyobb hibája, hogy nem lehetett felelõs bírálattal élni. Úgy érezzük, hogy a két nagy párt között kötött megállapodás arra adott lehetõséget, hogy elkülönüljön egymástól a kormányzat és a felelõs ellenzék, amelynek két különbözõ feladata van, amely egymással együttmûködésre képes szervezeteket jelenthet, ugyanakkor alapvetõen jelenti a gáncsoskodás nélküli kritikát. Azt gondoljuk, hogy ezt az országot csak egy jól mûködõ demokrácia mozdíthatja elõre. A jól mûködõ demokrácia lényege - mint már Kossuth Lajos is említette - az, hogy ellenzéknek pedig lennie kell, és az ellenzéknek az a joga, hogy kritikával illetheti a kormánypárt elképzeléseit, saját programot javasolhat helyettük. Mi ezzel próbáltunk most nagyon röviden élni, és ezzel fo/gunk élni a vitában az egyes fontos részterületeket illetõen is. Összegezve, úgy érezzük, hogy a felelõs kormány és a felelõs ellenzék parlamenti összjátéka, a gáncsoskodás nélküli vita vezetheti ezt az országot a felemelkedés felé, biztosíthatja azt, amit Szent István óta akar ez a nemzet: végre megérkezést Európába. (Taps.)