RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ): Elnök úr! Tisztelt Ház! Az elõadó az építésüggyel kapcsolatban arra tett célzást, hogy a 120 nap alatt ki fogják dolgozni, mi belõle és hova tartozik. Az elõterjesztésbõl az a passzus, miszerint a Mûemlék Felügyelõség megszûnik, már kihúzattatott. Annak ellenére úgy vélem, hogy az építésügy sorsáról valamit kell mondani, ez úgy érzem, nekem leckém, hiszen az OMF egy tiltakozó levelet juttatott el sok képviselõtársamhoz. Kezemben van egyik képviselõtársamhoz eljuttatott levél, amelyet a Vas megyei fõépítész írt, a Baranya megyei fõépítész, aki a Fõépítészi Kollégium vezetõje, budapesti, balassagyarmati, debreceni, kapuvári, miskolci, nagykanizsai, pécsi, szegedi, szombathelyi, veszprémi kollégáival aláíratott levelet juttatott el a Parlamentbe. Úgy gondolom, hogy kell beszélnünk arról, hogy az építésügyrõl ne utólag kelljen esetleg reklamálni, lehet, hogy ez nem túl, szóval lehet, hogy jobb lenne utólag azt mondani, hogy ejnye, ezt nem vették be, vagy azt nem vették be, én azt hiszem, hogy jobb, ha elébe megyünk a dolgoknak. És arról beszélünk, hogy minél jobb legyen a jövõben az építésügy helyzete is ebben az országban, ugyanis elég rossz volt eddig. Hogy a walesi herceg most éppen itt tartózkodik, én a könyvébõl gyorsan lefordítottam egy mondatot, ami úgy szól, hogy "túl fiatal voltam tenni bármit is, de jól emlékszem, mennyire nem értettem a 60-as években azt az õrült rombolást, amellyel roppant értékeket tûntettek el egy múló divat szeszélye szerint". Magyarországon a 60-as években, ugyanezekben 60-as években csökkentették a mûemlékek számát és ma több épületre azt mondják, hogy azért lehet lebontani vagy bármit csinálni vele, mert nem mûemlék, mert hiszen már kihúzták a listáról. Angliában annak ellenére hogy õt, ott egyébként az építészek ugyanúgy utálják, mint mindenkit, aki beleszól ebbe a kérdésbe és nem építész végül is egy kényelmesebb helyzete van, mert azért ott mód van imádkozni 1100-as években készült templomokban, a királyok sírjait meglátogatni, míg a magyar királyok sírjai, csontvázai egy dobozba vannak összerakva. A helyzete jobb, ott van mód elmenni vásárolni olyan üzletbe, ahol ki van írva, hogy alapíttatott az 1600-as években, nálunk az utolsó háromból, a budapestiek közül is egyet megszüntettek a Petõfi Sándor utcában egy ügyes trükkel két éve. Azt hiszem, hogy azért kell errõl beszélnünk, mert hogy hova kerül és milyen fõhatóság, hogy az a szervezet, amely eddig a KÖHÉM-ben úgy, ahogy állt, amely nagyon sokféle feladatot ellátott, és ezeket a feladatokat, mint a pályázatok kiírása, az Országos Építési Szabályzat újrafogalmazása vagy karbantartása, sok ilyesmit a jövõben is el kell végeznie valamilyen központi szervezetnek, annak ellenére, hogy sok mindent az önkormányzatok kezébe kell adni, hiszen a Budapestet naggyá tevõ Fõvárosi Közmunkák Tanácsa például a Belügyminisztériumhoz tanozott, mint felügyeleti szervezethez, holott aztán ¾ az igazán önkormányzati szervezet volt, valamilyen fellebbviteli hatósága volt. Úgy gondolom, hogy meg kell oldani. Azt is meg kell oldani, hogy a Mûemlék Felügyelõség éljen, acélosan mûködjék, és fellebbviteli hatósági szerepet el tudjon játszani a korunkban, amikor roppant veszélyek vannak, mert miközben örülünk annak, hogy az önkormányzatok elõbb-utóbb kialakulnak és erõre kapnak, és örülünk annak, hogy külföldi tõke belép ebbe az országba, és segíteni fog ezt-azt újat építeni vagy a régit helyreállítani, közben megvan annak a veszélye, hogy az önkormányzat pillanatnyi érdekébõl kifolyólag esetleg elad valamit, lebont valamit, átalakít valamit, amit késõbb az ország érdeke szempontjából szégyellnénk vagy sajnálnánk. A külföldi tõke is lehet, hogy két emelettel többet akar arra építeni, mert neki az az érdeke, és nem érdeke a magyar nemzeti múlt értékeinek figyelembevétele. Mint ahogyan eddig, magának a kormányzatnak sem volt sok szempontból, így pusztultak magyar falvak vagy átalakultak felismerhetetlenségig. Azt gondolom, hogy a nemzeti tudatról és a magyarságtudatról szóban beszélni, szót ejteni fontos mondatokat is kevés, egyszerûen, ha nem õrizzük meg az alkotott, a létrehozott történelmet, a kõben és fában, gazdag történelmet, akkor nem tudunk mit magunk után hagyni, márpedig az a gyanúm, hogy a mi alkotásainkat a következõ nemzedék csak akkor tudja majd becsülni, ha mi bebizonyítottuk, hogy az elõdök alkotásait megóvtuk, karbantartottuk és magunk mögött hagytuk. És nagyon szeretném, ha a mûemlékvédelem, miközben településfejlesztésrõl, rendezésrõl külön beszélnek, a szellemben alkotódna majd bele a kormányzati szerepkörbe, amit a washingtoni charta 1988-ban elfogadott, vagyis településvédelemrõl beszélnénk és nem egy-egy ház védelmérõl, mint az elmúlt idõszakban. Föltétlenül szükséges lenne, ha a változás során ezt korszerûsítenénk. És amit az elõbb mondtam az önkormányzatokról és az idegen tõkérõl, azt úgy gondolom, hogy most a világörökség területén vagy másutt az utóbbi napokban erdõt irtanak budapesti hegyvidéken, mert eladták az erdõt a ¾ 72-es besorolási övezetet ¾ külföldieknek építeni. Mindennap gondokat hoz a posta és a telefon, az az érzésem, hogy az átmeneti idõszakban a jelenlegi kormány és a 120 nap túl sok lesz ahhoz, hogyha nem figyelünk oda, és nem történik hirtelenjében valami, hogy késõbb egyáltalán legyen mirõl beszélni a hazai épített környezetet illetõen, sürgõs intézkedésekre van szüksége, és ezért tartottam szükségesnek mindenképpen elmondani ezt. Valamit föltétlenül tenni kell. És azt gondolnám, hogy nem vagyunk a hazai építészet kérdésében egyértelmûen hibásak azért, habár rengeteg hiba történt az elmúlt idõszakban, és engedjenek meg egy kilengést, mert a történelmi Magyarországról szóló hatalmas festményekkel feldíszített épületben eszembe jut és tegnap Prágában utoljára délelõtt, az a várost mindig nagyon irigylem, eszembe jutott egy sokkal kisebb kép, amit az íróasztalom fölött õriztem sokáig, sajnos a rajzolója, egy karikatúrista, már a neve nem jut az eszembe, ez egy a magyar történelem egy kevésbé ismert periódusáról szól, egy kevésbé ismert festmény ¾ ilyen kicsi a rajzocska ¾ azt ábrázolja amint a Vereckei-szorosban fönt áll Árpád apánk és kísérete, és az elõtérben két kis õsmagyar összehajol, elnézést a kilengésén, és az egyik õsmagyar azt mondja a másiknak, hogy én nem akarok beleszólni a vezetés dolgába, de biztos hogy jó irányba megyünk? Na, most hát ugye ezen a szellõs területen, ahol élünk, a sok háború sok mindent elpusztított, és aztán jött néhány évtized, amikor magunk igyekeztünk az elõdök munkáját kiteljesíteni, úgyhogy nagyon kevés van, amire vigyázhatnánk. És ha megengednek, miközben semmi más szándékom nem volt, semmilyen módosító javaslatot nem teszek, csakhogy fölhívjam ennek a témának a fokozott figyelemmel való kezelése a tisztelt Ház és a kormányzó pártok figyelmét, még egy szintén nem írásban benyújtandó módosító javaslatot teszek abból az okból kifolyólag, hogy föltûnt, hogy ezt a dobozt onnan elvitték, és most a lõtt lukak láthatók az elnöki pulpituson. Ugye, amikor tatarozták a nagytermet, akkor elõkerültek a Magyarországon regnáló királyi családok címerei, és én voltam a padláson, és elképesztõen izgalmas a padlás, hogy nem lehetne-e megszervezni legalább egy mûemlék megismerését, illetõen egy sétát ebben a házban, szívesen vállalom ebben a közremûködést. Egy pártsemleges sétát, ismerjük meg a tisztelt Házat. Köszönöm. (Nagy taps.)