NAGY ATTILA (MSZP): Én a kérdéshez egy másfajta aspektusból szeretnék hozzászólni. Tisztelt Elnök úr, Tisztelt Ház! Mi itt olyan magabiztossággal beszélünk alkotmánymódosítási indítványokról, amelyek során én a vitában nem tudom megérteni azt a fajta konokságot, amit a jogügyi bizottság tanúsít egyes indítványokkal kapcsolatban mert egyes indítványok az általuk javasolt módosítást érdemben nem érintik, mint például az SZDSZ indítványa volt az elõzõ módosítási tárgyalás során, másodsorban pedig olyan kiegészítést tartalmaznak, amely ugyancsak megszünteti a régi rossz hagyományt, ugyanakkor az aggódó embereknek ¾ mert meg kell mondanom, hogy Torgyán úrnak teljesen igaza van ¾ vannak ezekkel az alkotmánymódosításokkal kapcsolatban aggódó feszültségeik, nem azért, mert hozzányúltunk az alkotmányhoz, hanem azért, mert ezek a kezdeményezések a formálisan vagy valóságosan meglévõ jogok, akár parlamenti, akár társadalmi jogok beszûkítését mutatják. Mi itt nagy magabiztossággal lépünk fel a nép nevében, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nagyon speciális parlamentben ülünk, mégpedig azért, mert ez a Parlament a jelenlegi magyar nemzet érdektagoltságát és nézettagoltságát nem pontosan fedi le. (Zaj.) Ezt én úgy értem, hogy az én véleményem szerint az abszolút többséggel rendelkezõ Demokrata Fórumra gyakorlatilag a magyar szavazó embereknek 22%-a szavazott, és a második fordulóban az MSZP-sektõl kezdve az SZDSZ-ig mindenki, aki az adott körzetben ezt látta a jobbik megoldásnak. Tehát a Demokrata Fórum többsége már önmagában is egy társadalmi konszenzus, már önmagában is egy társadalmi kompromisszum. Ha arra gondolunk, hogy ebbõl a Parlamentbõl kimaradt közel 43 párt, gomba módra szaporodnak a különbözõ érdekeltségû szakszervezetek, szövetségek, ez nem demagógia, ezek a társadalomban élõ külsõ tények, amik kívül vannak a parlamenten. Megértem, hogy azt a kötelezettséget nem lehet fölvállalni, hogy a Kormány minden esetben szervezzen társadalmi vitákat. De arra lehetne törvénygaranciát adni, hogy a szakbizottságok kötelességszerûen hallgassák meg az érintett érdekszervezetek szakembereit. Tudniillik ezek a csoportosulások nem várhatnak arra a kegyre, hogy rászánom magamat a velük való tárgyalásra, vagy nem szánom rá. Ennyi kötelezettséget magára vállalhat az új magyar parlament, az én vélemény szerint. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)