DR. KÓSÁNÉ KOVÁCS MAGDA (MSZP): Elnök úr! Tisztelt Parlament! Magam is el szeretném kerülni a társadalmi vita hatályon kívül helyezésével kapcsolatos érvelést, hiszen ennek a néhány törvényi szakasznak a hatálytalanításával a szocialista képviselõcsoport egyetért. Nem kívánjuk ezt a jogintézményt védeni azért sem, mert részesei voltunk adott esetben a társadalmi viták szervezésének, tudjuk azt, hogy ez a jogintézmény kiüresedett, oly esetben még manipulációkra is Iehetõséget adott. Én, személy szerint, mégis óvnék attól, hogy egy megtett út történelmi magaslatáról visszafelé tekintve, politikai címkével lássuk el a maguk idejében esetleg korszerû jogintézményeket, hiszen mint minden mást, a jogintézményeket is csak az adott társadalmi és jogi körülmények között lehet értékelni. Én úgy gondolom, hogy a tûz csiholóját is meg lehetne mosolyogni a maga primitív eszközei miatt. Módosító javaslatom áttételesen kapcsolódik a hatályon kívül helyezett társadalmi vita jogintézményéhez, ugyanúgy, mint ahogy áttételesen kapcsolódik Mészáros István képviselõtársam javaslata is. Úgy vélem, hogy mindkét módosító indítvány a jogalkotásról szóló törvény 2. fejezetének általános rendelkezéseihez kapcsolódik, amelynek a 19. és 20. §-a állampolgári jogosultságokról ír, illetve arról a kötelezettségrõl, amely a jogalkotót terheli, és amely értelmében a társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek véleményének meghallgatására kötelezett. Úgy gondolom, hogy a módosító javaslatnak nincsen semmi köze a népszuverenitás elvéhez. Ugyanakkor annál több köze van egy bizonyára mindannyiunk által kiépítendõnek tartott szociális partnerség intézményrendszeréhez. A szociális partnerség az egykamarás pártelvû parlament számára is, hogy úgy mondjam, a közvélemény által diktált politikai út. Hiszen a társadalom bonyolult érdekviszonyait megtestesítõ szervek és szervezetek kívánnak kapcsolódni a parlamenti törvényalkotási tevékenységhez is. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI.sz. törvény a jogalkotás menetére vonatkozóan, az általános rendelkezésen túl, elõírja azokat a pontokat, ahol a társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek szükségszerûen kell hogy kapcsolódjanak a jogalkotási törvénykezõ folyamathoz. Így elõírja azt, hogy a jogalkotási program elõkészítése során meg kell hallgatni a társadalmi szervezetek. és érdekképviseleti szervek javaslatait, nemkülönben elõírja azt is, hogy a Minisztertanács elé terjesztendõ jogszabálytervezetrõl az érdekelt társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek véleményt nyilvánítanak. A társadalmi vita jogintézményének megszûnésével ebben a folyamatban egy hiátus keletkezik. A parlamenti törvény-elõkészítés szakasza. Úgy vélem, hogy a parlamenti bizottságok saját indíttatásuk alapján is fontosnak tartják, hogy megismerkedjenek a társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek véleményével azokban a kérdésekben, amelyek a szervezetek és szervek alapvetõ tevékenységi köréhez tartoznak, egyébként ezt a szûkítést a jogszabály hatályban lévõ 20. §-a kimondja. A javaslat megpróbálja elkerülni a mûködésképtelenség veszélyét. Nemzetközi gyakorlat számtalan példája mutatja, hogy azokban az országokban, ahol a szociális partnerség kiépített intézményrendszere mûködik, az érdekképviseleti szerveknek lehetõségük van bejelentkezni a Parlament elõtt meghallgatásra, és a Parlamentnek van módja és eszköze arra, hogy a bejelentkezõk közül azoknak a meghallgatását válassza, akik az adott kérdésben valóban társadalmi súlyú véleményt fejeznek ki. Ezért a jogszabály 20. szakaszában leírt szûkítésen túl úgy vélem, hogy elvállalható ez a felelõsség, hogy a parlamenti bizottság a törvény-elõterjesztõ javaslatán és a bejelentkezõk szándékán túl végül magára vállalja a döntést, és maga döntse el, hogy kiknek a meghallgatását tartja indokoltnak. Tisztelt Országgyûlés! Az elmúlt ülésszakon elhangzott az a kérés, hogy ne azt nézzék, hogy ki az, aki a módosító indítványt elõterjeszti, hanem azt hogy mit mond. Én is erre kérem Önöket, és arra, hogy hadd idézzem fel egy kiváló tanáromat, aki Aquinói Szent Tamásra hivatkozott, amikor arra tanított minket, hogy (morajlás) van, akinek a számára Aquinói Szent Tamás egyházatya, van, akinek a számára filozófus, én filozófiai tanulmányaim során, tisztelt képviselõtársaim engedelmével, megismerkedhettem vele. (Taps.) Tehát kiváló tanárom arra tanított, hogy a demokratikus mûködés biztosítéka az, hogy a felelõsséget viselõk önmagukban demokratikus indíttatásúak legyenek. Én úgy gondolom, hogy a parlamenti bizottságoknak saját demokratikus indíttatásuk alapján kell érezniük annak a szükségességét, hogy meghallgassák a törvénykezés adott kérdésében érintett társadalmi szervezeteket és érdekképviseleti szerveket. Amennyiben szükséges, a konkrét szövegjavaslat indoklására részletes vita során, ha megengedik, még megjegyzést tennék. Köszönöm. (Taps.)