DR. HACK PÉTER: Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Rendkívüli témát tárgyal ezen a mai napon a magyar Országgyûlés és rendkívüli idõben tárgyalja ezt a témát. Rendkívüli a téma, hiszen az ország alaptörvényének, az Alkotmányának a megváltoztatása nem egy hétköznapi törvényhozási tárgy - ezt kifejezi Alkotmányunk a kétharmados többség megkívánásával, de kifejezi az a tény is, amit valamennyien ismerünk, hogy ez az a törvény, amely az országban a stabilitást, az ország alkotmányos berendezkedésének a kereteit meghatározza. Rendkívüli az idõ, amikor tárgyaljuk ezt a témát, hiszen egyáltalán nem szokás a parlamenti demokráciákban, hogy egy országgyûlés alig egy héttel a megalakulása után hozzányúl az ország alaptörvényéhez, módosítja az Alkotmányt. Ezek a tények, ez a rendkívüliség, azt hiszem jogos aggodalmakat, jogos aggályokat szülhet bárkiben a jelenlévõk között, hogy vajon valóban szükséges- e az Alkotmány módosítása? Ezek az aggodalmak még akkor is keletkezhetnek, hogyha a jelenlévõk nagy része tanúja lehetett annak az elmúlt egy évben, hogy szinte alig van a magyar törvénytestnek olyan része, amelyet többször módosítottak volna egy éven belül, mint éppen a magyar Alkotmányt. Azt hiszem, az elmúlt Országgyûlés ezen dicstelen tevékenysége nem kell hogy elrettentsen bennünket azoktól az eszméktõl, amiket közösen vallunk, attól az eszmétõl, hogy a parlamenti demokráciában különös gonddal kell hozzányúlni az ország alaptörvényéhez, az Alkotmányhoz. A szabad demokraták képviselõcsoportja is osztja azokat az aggályokat, amik ebbõl a helyzetbõl adódnak. Osztjuk azt az aggályt, hogy talán jobb lenne a Parlament munkáját nem alkotmánymódosítással kezdeni. Talán jobb lenne várni hetekig, és alaposabb vitákat lehetõvé tenni, mielõtt az Alkotmányt érdemben módosítjuk. De ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk arról a helyzetrõl, amiben ez az ország van, és arról a helyzetrõl, amivel nekünk szembe kell nézni a mai napon. Hiába szeretnénk a parlamenti demokráciák szokásait és szabályait követve parádézni a jogállam útján, ezen az úton még olyan kövek vannak, amelyen akarva-akaratlanul is megbotlunk. Ilyen kövek eltávolítása pedig úgy látjuk, hogy feltétlenül szükséges, és nem várhatunk vele addig, amíg a viták során a nemzetközi szokásnak megfelelõ procedúrákon is keresztülmegyünk. Ezért a képviselõcsoport nevében azt a tiszteletteljes javaslatot terjesztem az Országgyûlés elé, hogy fogadják el az elõterjesztést, fogadják el azt, hogy ma tárgyalunk az Alkotmányról, és fogadják el azt, hogy ma módosítjuk az Alkotmányt. Ha ezt elfogadjuk, még mindig kérdés az, hogy vajon így kell-e az Alkotmányt módosítani, ahogyan a javaslat tartalmazza? Anélkül, hogy a vita szabályait megszegném és részletes kérdésekkel foglalkoznék, szeretnék utalni arra - amire az elõterjesztésben Kutrucz Katalin is utalt -, hogy a leglényegesebb pontja ennek az alkotmánymódosításnak annak a szabálynak a megváltoztatása, hogy a minisztereket az Országgyûlés válassza meg. Ez a pont a hatályos jogszabályban benne van, és ezen a ponton szeretnénk az Alkotmányunkat összhangba hozni az európai alkotmányokkal. Ha egy kicsit kitekintünk ezekre az európai alkotmányokra, azt látjuk, hogy a javasolt szöveg összhangban van az európai alkotmányok szövegével, szemben a hatályos Alkotmány szövegével, ami nincs összhangban. Az osztrák alkotmány 70. cikke mondja ki például azt, hogy a miniszterelnököt és a minisztereket a szövetségi elnök nevezi ki, és hozzáteszi, hogy a minisztereket a miniszterelnök javaslatára. A francia alkotmány 8. cikkelye is így rendelkezik, hogy a köztársasági elnök nevezi ki a miniszterelnököt és a minisztereket az õ javaslata alapján szintén a köztársasági elnök nevezi ki. Az olasz alkotmány 92. cikkelye is hasonlóan szól. Említhetnék még további példákat. Nem akarom az idõt húzni. Ezek a példák bizonyítják, hogy nem egy merényletet kísérelünk meg a parlamenti demokrácia ellen, hanem éppen az összhang megteremtésére törekszünk. Rendhagyó az a megoldás - amit a javaslat tartalmaz - a miniszterelnök megválasztására. A parlamenti demokráciákban nem szokás választani a minisztert, csak megbuktatni. Erre a Parlamentnek csak akkor van szüksége, hogy õ maga válassza a miniszterelnököt, hogyha egy másik intézményt is feltételezünk - ez az, amire Kutrucz Katalin utalt - , és ez a konstruktív bizalmatlansági indítvány. De nem jelenti azt a javasolt szöveg elfogadása, hogy egyben ezzel el is kell fogadni a konstruktív bizalmatlansági indítványt - ebben egyetértek Kutrucz Katalinnal, hogy errõl még a Parlament sokat fog vitatkozni. De a mai megoldás, az asztalunkon lévõ megoldás, függetlenül is létezhet. Én szeretném javasolni azt a Parlamentnek, hogy valóban ragaszkodjon ahhoz, hogy a miniszterelnököt megválassza, és így támogassa az eredeti javaslatot. Szóba került Vastagh Pál javaslata kapcsán a miniszterek meghallgatása a bizottság elõtt, amelyet mi feltétlenül szükségesnek tartunk. Tehát hangsúlyozom, szükségesnek tartjuk, hogy a minisztereket meghallgassák a bizottságok. De nem tartjuk szükségesnek, hogy errõl az Alkotmány rendelkezzen. Úgy látjuk, hogy valóban elegendõ, ha a házszabály ezt rögzíti. És most, amikor a kormány megalakult, a hatályos Házszabály alapján a szabad demokraták kívánnak élni azzal a jogukkal, hogy a bizottságokban meghallgassák a minisztereket. Összefoglalva, amit elmondtam, tiszteletben tartva az aggályokat, és szem elõtt tartva ezeket az aggályokat, mégis azt javasoljuk mi, szabad demokraták, hogy az Országgyûlés fogadja el a javaslatot, és mi magunk támogatjuk ezt a javaslatot. Köszönöm a figyelmüket.