NAGY ATTILA: Elnézést kérek, én tulajdonképpen nem a szólástól vagyok zavarban, hanem a szituációtól. Én tegnap úgy éreztem, és akár akarjuk, akár nem, így van, a tegnapi nappal Magyarországon történelem kezdõdött. És rögtön a Parlament második napján, óriási felelõsséggel a hátunkon elkezdem magamat egy 50-es évekbe illõ "ötletnapon" érezni. Én azt hiszem, hogy olyan történelmi felelõsség nehezedik ránk, amint azt két elõttem szóló képviselõtársam is hangsúlyozta, hogy a lényegre kéne koncentrálnunk és nem olyan formai kérdésekre, amelyekkel ugyan szép lehetõség mutatkozik arra, hogy egymásnak bemutatkozzunk, de a kötelességeink közül nem végzünk el semmit. Úgy érzem, tökéletesen mindegy, hogy az egyes munkacsoportoknak mi a nevük, a lényeget az fogja eldönteni, hogy ezek milyen felelõsséget vállalnak föl és milyen színvonalon fogják ezt teljesíteni. Én is javaslom ennek a vitának a lezárását, és tisztelettel kérem képviselõtársaimat, hogy maguk vessék mérlegre azt, hogy mihez érdemes hozzászólni, és mibõl érdemes vitát indítani, és mibõl nem. Köszönöm. (Taps).