Antall József Tartalom Elõzõ Következõ

DR. ANTALL JÓZSEF: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A felelõsség súlya, amely reám hárul - minden biztató szó ellenére, amelyet Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök úr mondott - óriási. Amikor elvállaltam ezt a megbízatást, úgy gondoltam, hogy kormányalakítási kísérletre vállalkoztam. Szeretném, ha a magyar alkotmányosság új korszakában egy szokásjogot, egy gyakorlatot kezdenénk azzal, hogy a legnagyobb politikai párt vezetõje vállalkozhat elõször a Kormány megalakításának kísérletére. Szeretném hinni, hogy az Önök segítségével és a magyar nép támogatásával sikerül megalakítani a szabadon választott magyar országgyûlésnek felelõs elsõ kormányt. Szeretném, ha hinnék és tudnák, hogy semmiféle személyes ambíció nem irányít ebben a kérdésben. Semmiféle karriervágy nem vezet. Úgy gondolom, életkorom tapasztalatok gyûjtésével felkészített egy-két feladatra, de számomra ez nem jelenthet hosszú idõt. Éppen ezért én arra vállalkozom, hogy megkísérlem az országot, a nemzetet ebbõl a nehéz helyzetbõl, ebbõl a válság küszöbén álló helyzetbõl, amelyben az ország van, kivezetni, vagy legalábbis az egyenes útra terelni, és mindazt, amit a magyar nép az elmúlt évszázadokban, évtizedekben szenvedésekkel és munkával, hittel, erõvel és akarattal elért, ami érték, azt megõrizzük és ami lehetõség, a jövõben azt elérjük. Azt hiszem, hogy bármit teszünk, az elsõ, hogy bizalmat kell kérnünk. Most nem egy kormány bizalmát kérem alkotmányjogi szempontból, hiszen nem is tehetném, de kérem az Önök és kérem a magyar nép bizalmát ahhoz, hogy megtegyük az elsõ lépéseket e történelmi lehetõség kihasználása érdekében Magyarország számára sokszor és sok alkalommal voltak lehetõségek, sok alkalommal tûnt úgy, hogy lehetõségünk van egy jobbat, egy szabadabb, függetlenebb Magyarországot megteremteni. Azt hiszem, most olyan történelmi órához érkeztünk, amikor megkísérelhetjük sorsunkat saját kezünkbe venni. De nem lehetnek illúzióink. Bármennyire kedvezõ a nemzetközi helyzet, ha összehasonlítjuk akár a II. világháborút követõ idõszakkal, akár 1956 nemzetközi környezetével, mégsem beszélhetünk arról, hogy körülöttünk már minden megoldódott, és felhõtlen külpolitikai körülmények között vállalkozunk erre a lépésre. Nehéz nemzetközi körülmények között, számos támogatót magunk mögött érezve ugyan, de önmagunk elhatározásával önmagunk tehetségével és akaratával érhetünk csak el, célt. Ereznünk kell azt, hogy vannak más erõk is, éreznünk kell azt hogy nem mindenki kívánja a mi sikereinket - sem a haza határain kívül, sem a haza határain belül. Éppen ezért azoknak, akik egy független, többpártrendszeren alapuló demokratikus Magyarországot akarnak valóban, egymással politikában versengve, de az alapkérdésekben együttmûködve, kell kormányzatként és ellenzékként elõre haladnunk. Ha nem tudjuk bemutatni a világnak azt, hogy Magyarországot felelõsségteljes politika irányítja akár a kormányzat, akár az ellenzék oldaláról, ha nem tudjuk megmutatni azt, hogy a külpolitikai és belpolitikai feltételek közepette mi magunk mindent megteszünk azért, hogy Magyarország politikailag stabil, gazdaságilag felfelé emelkedõ legyen, akkor a veszélyek óriásiak lehetnek. Nekünk a nemzetközi pénzvilág bizalmát is meg kell nyernünk és meg kell tartanunk. Nem lehetnek illúzióink e téren. Csak akkor haladhatunk elõre, hogyha a nemzetközi pénzvilág bizalmát élvezve, Magyarországon befektetésekre kerül sor, mozgósítani tudjuk a magyar nép gazdasági és politikai erõit annak érdekében, hogy bizalommal tekintsen a jövõbe. Én bizalmat kérek most ehhez a kísérlethez, bizalmat kérek ahhoz, hogy megalakíthassuk Magyarországnak a választásokat követõ elsõ koalíciós kormányát, és ez az elsõ koalíciós kormány azoknak a politikai erõknek az összefogását jelenti, amelyek a választási szövetség keretében is már együttmûködtek. Mi azt szeretnénk, hogyha a fennálló politikai véleménykülönbségek és programkülönbségek ellenére meglenne a parlamentáris együttmûködés lehetõsége az ellenzékkel, az ellenzék különbözõ pártjaival, és hogy a magyar Országgyûlés egy olyan közös otthona legyen a magyar politikai életnek, ahol kormánypártiak és ellenzékiek politikában egymással érintkezve, magánemberként egymással tisztes emberi kapcsolatban állva, egymást megbecsülve, nem gyanakodva, most már a magyar nép közös felhatalmazásával - a Parlament bármely politikai pártjához tartozó, vagy független képviselõ - ebben az értelemben egy közösséget alkosson. Mert szemben állhatunk egymással, de egy kérdésben - abban, hogy valamennyien a parlamentarizmus és a politikai többpártrendszer hívei vagyunk egyeknek kell lennünk, mert arról meg lehetünk gyõzõdve - bár bízom abban, hogy erre soha többé nem kerül sor és ezt csak elméletileg mondom - ha itt még egyszer egypárti diktatúra lenne, akkor ebbõl az Országgyûlésbõl nem sokan maradnának szabadlábon. (Derültség, taps.) Ez a tudat tartson bennünket össze, bármelyik oldalról jöttünk. Ez az, ami mindnyájunkat összeköthet. Ez a közös örökségünk és a magyar alkotmányosság, amire büszkék lehetünk. A magyar alkotmányjogi fejlõdés a messze középkorba nyúlik vissza, és politikai gondolkodásunk meghatározásába nyugodtan mondhatjuk, hogy számunkra Szent István is korszerû elveket vallott - és ez meghatározó. A magyar parlamentarizmus, a parlamenti kormányzás szempontjából 1848, ez a forradalom és szabadságharc, egyben alkotmányos forradalom volt és ezt soha ne felejtsük el. Ennek az alkotmányos forradalomnak, a súlyos abszolutizmus esztendei után bárhogy is vitathatjuk történelmileg, politikailag - 1867 után megszületett Magyarországon egy olyan korszaka, amely ezt az országot közelebb hozta Európa nyugati feléhez; mint bármikor volt. Ez a történelmi örökség együttesen kell, hogy meghatározza a mi magatartásunkat. Megõrizzük mindazt a múltból, ami jó, de most hozzá kell fognunk a jövõ építéséhez, mert a magyar nép problémái megoldását, hitének visszaadását és szorongásának, belsõ feszültségeinek megszüntetését várja tõlünk. Én ezzel a hittel, szolgálatként kísérlem meg a számomra megrendítõ és - nyugodtan mondhatom igen nagy megtiszteltetéssel átvett megbízatást teljesíteni. Köszönöm. (Elsõként Tölgyessy Péter, az SZDSZ frakcióvezetõje, majd Göncz Árpád, a Köztársaság ideiglenes elnöke és a parlamenti pártfrakciók vezetõi kézfogással, a képviselõk és a karzaton ülõk hosszan tartó, lelkes tapssal üdvözlik Antall Józsefet.)

Eleje Homepage