Az Európai Alkotmánytól a Lisszaboni Szerződésig

Lezárva: 2014. április 30.

Sokakban régóta megfogalmazódott az a felismerés, hogy az Európai Uniónak szüksége van az alapszerződéseket helyettesítő egységes dokumentumra. Ez indokolt volt egyrészt az EU 27 tagállamra bővülése kapcsán, az intézmények és maga az Unió áttekinthetővé és polgár-közelivé tétele érdekében, másrészt, felmerült az igény az Unió alapvető értékeinek jogi eszközökkel történő kinyilatkozatására, megerősítésére. Az Európai Alkotmányt  - illetve annak tervezetét  - tehát a kibővült Unió hatékonyabbá és demokratikusabbá tétele érdekében, illetve a szilárd értékközösség és egy jogilag kötelező emberi jogi minimum meghatározása céljából hozták létre.

Az Alkotmányos Szerződés

A hosszú előkészítő munka eredményeképpen 2001. december 15-én a belgiumi Laekenben a 15 tagállam állam- és kormányfői úgy határoztak, hogy az Unió alapszerződéseinek problémáit megoldó okmány kidolgozására megalakítják az Európai Konventet. A 105 tagú testület, melyben az Európai Bizottság, az Európai Parlament, valamint a tagállamok és tagjelölt államok kormányainak és parlamentjeinek küldöttei kaptak helyet, Valéry Giscard d'Estaing (korábbi francia köztársasági elnök) vezetésével kezdte meg működését. A Konvent közel 16 hónapos munka után nyújtotta be a Kormányközi Konferenciának az elkészült Alkotmánytervezetet, majd az azt követő tagállami egyeztetések eredményeképpen 2004. október 29-én Rómában, az Unió az állam- és kormányfői illetve a külügyminiszterek ünnepélyes körülmények között aláírták az Alkotmányos Szerződést.

A hatályba lépéshez - melyre a tervek szerint 2006. november 1-jén került volna sor - a szerződés minden tagállam saját alkotmányos eljárása keretében történő elfogadására lett volna szükség. A Magyar Köztársaság Alkotmánya értelmében azon nemzetközi szerződés megerősítéséhez és kihirdetéséhez, mely eredményeképpen a Magyar Köztársaság egyes Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolja, az országgyűlési képviselők szavazatának kétharmada szükséges. 2004. december 20-án az Országgyűlés 323 igen, 12 nem és 8 tartózkodás mellett erősítette meg az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződést, így Magyarország a 25 tagállam közül másodikként ratifikálta a dokumentumot.

2005 tavaszán előbb a francia, majd a holland szavazók is elutasították az Európai Alkotmányt. Ennek eredményeképpen az Európai Tanács 2005. júniusi ülésén megállapította, hogy a ratifikációk értékelésének eredetileg tervezett időpontját módosítani kell. Az Európai Tanács meghirdette az ún. reflexiós időszakot, melynek keretében a társadalom legszélesebb köreinek bevonásával vitára bocsátották az Alkotmányos Szerződést és annak jövőjét.

 

A Lisszaboni Szerződés

Bár 16 tagállam ratifikálta az Alkotmányos Szerződést, az állam- és kormányfők 2007 júniusában úgy határoztak, hogy az okmány ratifikációjának folytatása helyett módosítják a korábbi szerződéseket, és összehívják a kormányközi konferenciát egy ún. reformszerződés kidolgozására.

A 2007. júniusi Európai Tanács világos mandátumot határozott meg a kormányközi konferencia számára. A részletes felhatalmazás nagyrészt megtartotta az Alkotmányos Szerződés által meghatározott rendelkezéseket.

A felhatalmazás szerint a Reformszerződés két részből, az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés és az Európai Közösségeket létrehozó Római Szerződés módosításából áll majd. A módosítások értelmében megszűnik az Unió eddigi hárompilléres szerkezete és az Unió nemzetközi jogalanyiságot kap. A felhatalmazás szerint kikerülnek az Unió szimbólumairól szóló rendelkezések, ugyanakkor Magyarország számára siker, hogy  - az Alkotmányos Szerződés tervezetében megfogalmazottak szerint - megmarad az Unió alapértékeire való utalás, melyek között a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása is szerepel. Külön cikk majd rendelkezik az Alapvető Jogok Chartájának kötelező erejéről, mely rögzíti azokat a politikai és gazdasági jogokat, melyeket az EU intézményei kötelesek tiszteletben tartani. A reformszerződés megtartja az intézményi reformok nagy részét, de külön cikkben rendelkezik majd a nemzeti parlamentek új ellenőrzési jogköreiről.

A kormányközi konferencián a jogi szakértői csoport augusztus végén, majd szeptember elején első olvasatban megvitatta a szerződések tervezett szövegét. Az Európai Tanács októberi informális ülésén döntött a dokumentum elfogadásáról, melyet az állam- és kormányfők a decemberi uniós csúcson aláírásukkal is megerősítettek.

A Magyar Országgyűlés a tagállamok közül elsőként, 2007. december 17-én 325 igen, 5 nem, és 14 tartózkodás mellett erősítette meg a Lisszaboni Szerződést. A 2007. évi CLXVIII. törvény az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló lisszaboni szerződés kihirdetéséről 2007. december 22-én került kihirdetésre.

Ugyan eredetileg 2009 januárjában lépett volna hatályba a szerződés, de addig a tagállamoknak csak egy része ratifikálta a szerződést. A 2008. júniusi elutasító ír népszavazást követően a ratifikációs folyamat megrekedt, majd 2009. október 4-én az írek újra szavaztak a dokumentumról, immár pozitív eredménnyel. Vaclav Klaus cseh államfő aláírásával pedig a cseh és egyúttal mind a 27 tagállami ratifikációs eljárás befejeződött.

A sikeres ratifikáció következtében 2009. december 1-jén lépett hatályba a Szerződés, az új Európai Bizottság pedig 2010. február 10-én kezdhette meg működését, amelynél a "lisszaboni szabályok" értelmében 2014-ig életben marad az "egy ország-egy biztos" elv.