Dr. Varga László
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Varga László (KDNP) - Országos lista 1910. december 18-án született Budapesten. Édesapja, Varga Géza (1870-1962) takarékpénztári alkalmazottként dolgozott, édesanyja, Tóth Anna (1868-1960) háztartásbeli volt. Eredetileg a Dunántúlon laktak, de megélhetési gondjaik miatt a fõvárosban vállaltak munkát. Testvére, Géza (1903-1924) technikus. Háromszor nõsült. Elsõ felesége Maróthy Margit, aki házasságkötésük után négy hónappal tüdõvészben meghalt. Második felesége, Sebesta Niké tizenegy évi házasság után hunyt el 1957-ben, New Yorkban. Harmadik felesége 1965 óta a chilei származású Mercedes Miranda tanár. Elemi és középfokú iskoláit a fõvárosban végezte, 1929- ben érettségizett a Gróf Széchenyi István Felsõkereskedelmi Iskolában. 1930-1931-ben Székesfehérváron katona. Jogi tanulmányokat akart folytatni, ezért beiratkozott a Zrínyi Miklós Reálgimnáziumba, ahol 1935-ben tett érettségi vizsgát. Ezután jelentkezett a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára; 1939-ben szerzett jogi doktori oklevelet. Az egyetem alatt folyamatosan dolgozott. Jogi doktorátusát követõen négy éven át ügyvédjelölt volt. 1943-ban letette az ügyvédi és bírói szakvizsgát, amivel az Ügyvédi Kamara bejegyzett tagja lett. A budapesti városháza tiszti ügyészségén kezdett el dolgozni. Bátyja hatására eljárt a Józsefvárosi Keresztény Munkásifjak Egyesületébe, ahol 1937-ben elnökké választották. 1936-ban bekapcsolódott az Egyházközségi Munkásszakosztályok (EMSZO) tevékenységébe, akkori lakóhelyén, Dunaharasztiban EMSZO-tagcsoportot alapított. Hatékony munkát fejtett ki a munkásfiatalok között: például háromszáz ifjú számára szervezett lelkigyakorlatot a Szent család-templomban. 1944. november 30-án az õ Galamb utcai lakásán alakult meg jogilag a Demokrata Néppárt. Néhány nap múlva, december 4-én a nyilas Nemzeti Számonkérõ Szék emberei a Hivatásszervezet székházában "ellenállási tevékenység" miatt letartóztatták, és tizenegy napon át fogságban tartották. Budapest ostromának befejezése után aktív pártpolitizálásba kezdett: megszerezte a Demokrata Néppárt mûködési engedélyét a Budapesti Nemzeti Bizottságtól, a párt fõügyésze és intézõbizottságának a tagja lett. Az 1945. évi törvényhatósági választásokon - pártközi egyezmény eredményeképp - a Független Kisgazdapárt listájáról, de a Demokrata Néppártot képviselve bekerült a fõvárosi törvényhatósági bizottságba. Többek között 1946-ban részt vett az új fõvárosi törvényt elõkészítõ bizottság munkájában. Két évvel késõbb, az 1947. évi országgyûlési választásokon a Barankovics István fõtitkár vezette DNP területi és országos listáján (3.) is jelölték, képviselõ a Nagy- Budapest választókerületben lett. A parlament állandó bizottságai közül elõbb az összeférhetetlenséginek lett a tagja, majd a mentelmi bizottságba is bekerült. 1947. október 2-án parlamenti megbízatása idejére lemondott közszolgálati állásáról. A törvényhozásban elõször 1947. október 8-án kért szót, amikor Debreceni Sixtus nagykarácsonyszállási ciszterci pap megverése miatt interpellált a belügyminiszternél. A fiatalkorúak budapesti törvényszékének felállításáról szóló törvényjavaslat vitájában a tanoncotthonok számának a növelését kérte. 1948. február 13-án elhangzott beszédében bírálta a népbírósági törvény ellentmondásait, a bûncselekmények visszaható jellegû minõsítését, s ellenezte a bírák politikai pártok általi visszahívhatóságának a törvénybe iktatását. A személye ellen indított sajtótámadások, az állandó rendõrségi megfigyelés és az ezek alapján várható letartóztatás elõl Belsõ Gyula pártbeli képviselõtársa segítségével 1948. november 3-án feleségével együtt Ausztriába menekült. Menekülttáborok sorát járták végig, majd 1949-ben Svájcba utaztak, ahol a zürichi magyar nyelvû Híradó alapító szerkesztõje volt. 1950 márciusában elindultak az Amerikai Egyesült Államokba. New Yorkban telepedtek le, a Szabad Európa Rádió sajtóosztályának lett a munkatársa. 1957-ben letette az amerikai ügyvédi vizsgát, 1964-ben önálló ügyvédi irodát nyitott, amelyben negyedszázadon át gyakorolta hivatását. Ügyvédi praxisa mellett aktív szerepet játszott az amerikai magyar emigráció életében. Tagja és szervezõje a Magyar Nemzeti Bizottmánynak, amely bizonyította az ENSZ kényszermunkát vizsgáló bizottsága elõtt, hogy Magyarországon hetvennégy munkatábor volt. Ugyancsak szervezõje az 1956-ban megalakult Magyar Bizottságnak. Még 1950-ben részt vett a Nemzetközi Keresztény Unió megalakításában. 1953-ban a Szabad Magyar Jogászok Világszövetsége egyik létrehozója, 1956-tól harmincnégy éven át õ irányította a szövetséget. 1985-ben megválasztották az Európai Rab Nemzetek Közgyûlése elnökévé. 1984-ben New Yorkban megalapította a Magyar Színház és Mûvész Egyesületet, ahol a magyar klasszikusok mellett tizenhét saját színdarabját is bemutatták. 1969 és 1990 között hat könyve - Human Rights in Hungary (1969), Kérem a vádlott felmentését! (1979), A Fecske utca és a Park Avenue sarkán (1984), Színmûvek. Öt színdarab (1988), New Yorktól Mallorcáig és vissza (1988), Jelesek és elbukottak (1990) -, számos színdarabja és tanulmánya jelent meg. A magyarországi politikai életbe a rendszerváltás idején kapcsolódott be ismét, emigrálása óta 1989-ben jött elõször haza. 1989 márciusában beválasztották a Kereszténydemokrata Néppárt Országos Intézõbizottságába. 1990. május 27-tõl pártja társelnöke, 1991. március 17- tõl 1995. februárig elnökhelyettes. New York-i ügyvédi irodáját fölszámolva, 1992. januárban végleg hazatelepült. Elsõdlegesen az amerikai magyar emigrációban kifejtett tevékenysége elismeréséül Jeszenszky Géza külügyminiszter elõterjesztésére Göncz Árpád köztársasági elnök 1992. július 27-én rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré nevezte ki. Az 1994. évi országgyûlési választásokon a KDNP országos listájának második helyrõl került be negyvenhét év után ismét a parlamentbe, ahol az 1994. június 28-i alakuló ülés korelnöke volt. Az Országgyûlésben az alkotmány- elõkészítõ állandó bizottságban dolgozik. Az IPU magyar csoportja vezetõségi tagja, továbbá a magyar-finnugor, magyar-kínai, magyar-spanyol és magyar-USA baráti tagozatok tagja, a magyar-chilei tagozat elnöke, a magyar-latin-amerikai tagozat alelnöke. A KDNP-frakcióban a külügyi és biztonságpolitikai munkacsoportban tevékenykedik. Az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet Parlamenti Közgyûlése munkájában teljes jogú tagként részt vevõ magyar delegáció tagja. Fogadóórája: csütörtökön és pénteken 17-19.30 között a KDNP központjában. Hivatali címe: KDNP Országos központ (Budapest II., Nagy Jenõ utca 5.); Képviselõi Irodaház, 403. szoba. Lezárva: 1996. május 6.