A képviselõ által benyújtott irományok
|
Tóth István (MDF) Jász-Nagykun-Szolnok megyei területi lista 1944. március 20-án született Veszprémben (Veszprém vármegye). Apai nagyapja, Szatmáry Oláh István tokaji gazda, vagyonát az 1950-es években államosították, cukorgyári munkásként ment nyugdíjba. Édesapja, Szatmáry Oláh István (1923-1978) Mezõberényben és Tokajban tanított. Anyai nagyapja, Nagy László Karcag református kántortanítója volt, elsõ világháborús tetteiért - fogolytársai kiszabadításáért - 1926-ban vitézi címet és birtokot kapott. Édesanyja, Nagy Vilma (1924) Karcag Város Tanácsa tisztviselõje, majd vendéglátó-ipari üzletvezetõ volt. Szülei öt évvel születése után elváltak, édesanyja második férje, Tóth Béla 1950-ben örökbe fogadta. Testvérei közül Tóth Béla (1950) lakatos, Oláh Judit (1955) Sárospatakon fõiskolai tanár, Tóth Vilma (1956) kozmetikus. 1964-ben feleségül vette Szabó Juliannát, aki szociális munkásként dolgozik a szolnoki Gyermek- és Ifjúságvédõ Intézetben. Három gyermeke született: István (1966) és Izabella (1972) fõiskolai hallgató, valamint Réka (1989). Az általános és a középiskolát Karcagon végezte, 1962-ben érettségizett a Gábor Áron Gimnáziumban. A következõ évben a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakiskolában tanult, 1963-ban cukrász szakmunkás- bizonyítványt szerzett. 1963-1964-ben sorkatonai szolgálatot teljesített. Ezt követõen évekig szakmunkásként dolgozott. 1970-ben a karcagi Déryné Mûvelõdési Központ népmûvelõje lett. Munkája mellett 1976-ban oklevelet szerzett a Debreceni Tanítóképzõ Fõiskola könyvtáros-népmûvelõ szakán. 1980-tól 1991-ig a Szolnok Megyei Mûvelõdési és Ifjúsági Központ mûvészeti munkatársa. Autodidakta grafikusként több kiállítása volt az elmúlt húsz esztendõben. 1989-ben, elvégezve a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem népmûvelõ szakát, újabb diplomát szerzett. 1991 óta a Verseghy Kiadó igazgatóhelyettese. 1993-ban Seneca néven Kulturális és Kereskedelmi Bt.-t alapított, amely 1995-ben megszûnt. 1989-tõl a Reklámgrafikai Egyesület, 1995-tõl a Szabó Dezsõ Egyesület tagja. 1993 óta a Vitalitás Alapítvány kuratóriumi elnöke. 1987-ben Kiváló Népmûvelõ kitüntetést kapott. Gyermekkora óta tagja a karcagi református gyülekezetnek. Az ifjúság körében végzett munkája miatt 1962-ben államellenes összeesküvés és izgatás vádjával letartóztatták, másfél évi börtönt kapott, amelynek végrehajtását három évre felfüggesztették. Az 1980-as évek derekán bekapcsolódott a demokratikus ellenzéki mozgalomba. MDF-es tagsági viszonya 1988. szeptember 2- án, a második lakiteleki találkozón kezdõdött. 1988 és 1994 között a szolnoki szervezet, 1989 óta a Szolnok megyei választmány elnöke és az országos választmány tagja. 1994-ben az országos választmány alelnöke volt. Az 1994. évi országgyûlési választásokon pártja Jász- Nagykun-Szolnok megyei listavezetõjeként jutott mandátumhoz, az országos listán is jelölték (118.). 1996. április 15-ig az Országgyûlés oktatási, tudományos, ifjúsági és sport állandó bizottságában, azon belül az ifjúsági és sport albizottságban dolgozott, 1995. december 5.-1996. április 15. között a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását elõkészítõ állandó bizottság munkájában is részt vett. Az MDF-frakcióban a humán kabinet tagja. 1996. április 19-én az Országgyûlés jegyzõjévé választották. Fogadóórája: hetente egyszer, pontos ideje és helyszíne a helyi sajtóban elõre meghirdetve. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 434. szoba. Lezárva: 1996. május 6.