Szabad György
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Szabad György (MDNP) - MDF országos lista 1924. augusztus 4-én született Aradon (Arad, Románia). Amint maga fogalmazta: magyarnak született a trianoni döntés nyomán Romániába frissen bekebelezett földön, évszázados hazai gyökerekkel bíró zsidó vallású család tagjának született az antiszemitizmus felívelése idején, és polgárnak e létforma fenyegetetté válása küszöbén. Édesapja, aki felváltva kereskedelmi, illetve gyáripari tevékenységet folytatott, szülõfalujának Magyarországhoz tartozására hivatkozva aradi lakosként is fenntartotta magyar állampolgárságát. Ez a román hatóságokkal megújuló konfliktusokhoz, majd súlyos egészségkárosodást okozó vasgárdista-inzultushoz vezetett; végül a család 1932-ben áttelepült Magyarországra. A zsidótörvények új válságot nyitottak apja életében, és 1941-ben öngyilkos lett. Ezt követõen a minden nehézség közepette helytálló édesanya, Blantz Erzsébet jelentette a támaszt a félárva fiúnak és nõvérének. A serdülõ fiú az Aradon 1930-ban megkezdett, majd Marosvásárhelyt és Kolozsvárott folytatott elemi iskolai tanulmányait Budapesten fejezte be, s ugyanitt érettségizett 1942-ben. Miután továbbtanulási kérelme a numerus claususra hivatkozva elutasításban részesült, másfél éven át kertésztanoncként dolgozott, mígnem 1944 tavaszán, a német megszállást követõen elõbb kényszermunkára, majd katonai munkaszolgálatra hívták be. Erdõirtóként, aratómunkásként, vasútépítõként, romeltakarítóként dolgozott; 1944. október 15-én megszökött a 107/302. sz. századtól. Egy önfeláldozó családtag segítségével sikerült átvészelnie a vészkorszakot. Amint megnyílt a demokratikus magyar hadsereg toborzóirodája, önként jelentkezett, de behívására nem került sor. Még 1945. januárban belépett a Független Kisgazdapártba; a budapesti V. kerületi szervezetben tevékenykedett, 1946 tavaszáig, Sulyok Dezsõ kizárásáig volt a párt tagja. 1945 elején orosz katonák "munkára" vitték. A hadifogságba hurcolással fenyegetõ helyzetbõl sikerült megszöknie. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1945-ben megkezdett egyetemi tanulmányait 1950-ben történész-levéltárosként fejezte be. Elsõ felesége, Szegõ Judit deportálásban elpusztult családtagjaitól szõlõt és gyümölcsöst örökölt, amit 1948-ra sikerült olyan állapotba hozniuk, hogy a Földmûvelésügyi Minisztérium mintagazdasággá nyilvánította. Alig egy év múltán neve kuláklistára került, ami közvetlen elõzménye lett annak, hogy rákényszerültek a gazdaság "önkéntes" felajánlására. 1949 õszén, egy külön tanfolyamot követõen a Magyar Országos Levéltár gyakornoka, majd a diploma megszerzése után levéltárosa lett. Folytatta kutatómunkáját, amit Agrárszegénységünk és a magyar mezõgazdaság munkaerõ- szükséglete 1849-1867 címû szakdolgozatával kezdett meg. 1951-1954 között tudományos továbbképzési ösztöndíjas lett, áthelyezve az Országos Levéltárból - kérése ellenére - az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára. A kandidátusi fokozatot 1955- ben nyerte el a tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom történetével foglalkozó monográfiájával. 1954-ben adjunktussá, 1956-ban docenssé, 1970-ben egyetemi tanárrá nevezték ki az új- és legújabb kori magyar történeti tanszékre. 1956-ban a Bölcsészettudományi Kar Forradalmi Bizottságának, illetve a Történészek Forradalmi Bizottságának a tagjává választották. Emiatt késõbb zaklatásokban volt része, de eljárást nem indítottak ellene. Míg 1956 elõtt kutatómunkája gazdaság- és társadalomtörténeti súlypontú volt, a forradalom leverését követõen a nemzeti és demokratikus törekvések 19. századi ötvözõdését helyezte vizsgálatai középpontjába. Munkásságát többször is támadták, különösen egy 1960 decemberében rendezett akadémiai vitán, és 1969 õszén, amikor a Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860-1861 címû monográfiájával elnyerte a tudományok doktora fokozatot. Számos könyve, tanulmánya jelent meg magyarul és idegen nyelveken. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagjává választotta. 1983 tavaszán tartotta székfoglalóját Magyarország önálló államiságának kérdése a polgári átalakulás korában címmel. Az MTA közgyûlésein elhangzott felszólalásai és javaslatai többször is éles hivatalos bírálatban részesültek. A Magyar Történelmi Társulatnak 1947, az Agrártudományi Egyesületnek és a Magyar Levéltárosok Egyesületének megalakulásuk óta tagja. 1985-1990 között elnöke volt a magyar-lengyel történész vegyes bizottságnak. 1982 óta második házasságában él, felesége Suján Andrea tanárnõ. Leányuk, Júlia 1984-ben született. 1987-ben felszólalt az elsõ lakiteleki tanácskozáson. Szakítva 1946 óta megõrzött pártonkívüliségével, alapító tagja, 1989 tavaszán elnökségi tagja lett a Magyar Demokrata Fórumnak. Kezdettõl fogva részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában és a Magyar Demokrata Fórum egyik delegátusaként a háromoldalú politikai egyeztetõ tárgyalásokon. Az MDF részérõl egyik aláírója volt az alkotmányos fordulatot megalapozó 1989. szeptember 18-i részmegállapodásnak. Az 1990. évi országgyûlési választásokon pártja budapesti területi listáján szerzett mandátumot. 1990. május 2-án az Országgyûlés elsõ alelnökévé választották, és az államfõi teendõket ellátó elnök helyett megbízták a házelnöki teendõk ellátásával. 1990. augusztus 3-tól a ciklus végéig az Országgyûlés választott elnöke volt. Az 1994. évi országgyûlési választásokon a Magyar Demokrata Fórum országos listájának negyedik helyérõl jutott be ismét a parlamentbe. Az alkotmány- és igazságügyi, továbbá 1995. november 7-tõl 1996. április 15-ig a kulturális és sajtó állandó bizottság tagja. 1996. március 4-én, a X. országos gyûlés után kilépett az MDF-bõl, alapító tagja a Magyar Demokrata Néppártnak, az új párt frakciójában folytatja képviselõi munkáját. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 413. szoba. Lezárva: 1996. május 6.