Szent-Iványi István

Szent-Iványi István

Email: polat@kum.x400gw.itb.hu

A képviselõ által benyújtott irományok

Ülõhely

SzektorSorSzék
411

Választások

Választási körzet-tól-ig
Országos lista1994.06.28.
Bács-Kiskun megye területi lista1990.05.02.1994.06.27.

Képviselõcsoport tagságok

KépviselõcsoportFunkció-tól-ig
SZDSZfrakcióvezetõ1997.05.01.
SZDSZtag1994.06.28.1997.04.30.
SZDSZtag1990.05.02.1994.06.27.

Bizottsági tagságok

BizottságTisztség-tól-ig
KülügyiElnök1997.05.20.
KülügyiAlelnök1992.10.13.1994.06.27.
KülügyiTitkár1990.05.03.1992.10.13.

Iskolai végzettség

VégzettségIntézmény
egyetemi doktorEötvös Lóránd Tudományegyetem

Nyelvismeret

NyelvFoka
angoltárgyalási
franciaalapfokú
némettárgyalási

Életrajz

Szent-Iványi István (SZDSZ) - Országos lista

1958. november 12-én született Kecskeméten (Bács-Kiskun
megye). Mindkét ágon erdélyi, unitárius vallású
tisztviselõcsaládból származik. Nagyapja árvaszéki elnök,
az õ bátyja fõispán volt. Az apai ági család 1944-ben
Budapestre repatriált. Édesapja, Szent-Iványi István
(1929-1976) az érettségi után származása miatt nem
tanulhatott tovább, csak segédmunkásként tudott
elhelyezkedni. Édesanyja, Gácsér Ilona (1935-1988)
szintén gimnáziumi érettségit tett, szövõnõ,
idegenvezetõ, késõbb lovardatulajdonos és kisvállalkozó.
Édesanyja családja a két világháború között települt
Kolozsvárról Budapestre. Szülei korai válása után
édesapjánál maradt, az õ halála után tizennyolc évesen
került vissza édesanyjához. Ilona nõvére (1957) unitárius
lelkész, féltestvére, Árpád (1973) még tanul. 1984-ben
kötött házasságot Csáky Marianne képzõmûvésszel.
Az általános iskolát Kecskeméten végezte, az érettségi
vizsgát 1977-ben Balatonfüreden,
a Lóczy Lajos Gimnáziumban tette le. 1978-tól az Eötvös
Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult,
1984-ben néprajz-szociológia szakon szerzett diplomát.
Még egyetemi hallgató korában, 1982-1983-ban a bécsi
Institut für Südosteuropa-Forschung ösztöndíjasaként
kilenc hónapot töltött Ausztriában. Az egyetem elvégzése
után két évig szellemi szabadfoglalkozású volt, néprajzi
és szociológiai kutatások külsõ munkatársaként dolgozott.
1986-tól az MTA Néprajzi Kutatócsoportjában végzett
szociálantropológiai kutatásokat. A Pórfiútól a
polgáremberig. Kováts István önéletírásának néprajzi-
antropológiai elemzése címû dolgozatával 1990-ben
egyetemi doktori címet szerzett. A Magyar Néprajzi
Társaság (1979) és a Hajnal István Társadalomtörténeti
Kör (1988) tagja.
1980 után egyik vezetõje volt a hallgatói képviseleti
rendszer reformjáért alakult diákellenzéknek. 1981 nyarán
a Szolidaritás Szakszervezet ifjúsági szervezete (NZS)
meghívására látogatást tett Lengyelországban; találkozott
a Szolidaritás több vezetõ személyiségével. Alapító tagja
volt a Dialógus Független Békecsoportnak, de 1983-ban
politikai nézetkülönbségek miatt kilépett a szervezetbõl.
1983-1987 között nem utazhatott külföldre, 1986-ig
elhelyezkedését is gátolták. 1983 végén egyik szervezõje
volt a Mozgó Világ szerkesztõinek leváltása ellen
tiltakozó bölcsészkari megmozdulásoknak. 1988 tavaszán
alapító, majd megválasztott tanácstagja lett a Szabad
Kezdeményezések Hálózatának. 1988. november 13-án a
Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja, a közgyûlésen
országos tanácstaggá és ügyvivõvé választották; utóbbi
tisztét 1989 novemberéig töltötte be. Egyik alapítója a
párt liberális klubjának. Magyar Bálint javaslatára 1988
tavaszától a Hálózat, majd az SZDSZ külügyeinek
irányítója. 1989-ben az Ellenzéki Kerekasztal és a
háromoldalú politikai egyeztetõ tárgyalások résztvevõje.
1989 novemberében részt vett a Liberális Internacionálé
párizsi kongresszusán, ahol az SZDSZ küldöttsége
bejelentette, hogy a párt szorosabb kapcsolatokra
törekszik az LI-vel.
Az 1990. évi országgyûlési választások második
fordulójában Budapest 25. sz. (XVII. ker.)
választókerületében második lett, mandátumát pártja Bács-
Kiskun megyei területi listájáról szerezte. 1990. május
3-tól az Országgyûlés külügyi állandó bizottságának a
titkára, 1992. október 13-tól alelnöke. 1990. június 26-
tól az SZDSZ külügyi szóvivõje. 1990 júliusától az IPU
magyar csoportja vezetõségének a tagja. Több más közép-
európai politikussal együtt 1991 január közepén
személyes jelenlétével igyekezett fékezni a függet-
lenségüket védelmezõ vilniusiak ellen brutálisan fellépõ
szovjet csapatokat. Ezért a személyes példamutatásáért a
Litván Köztársaság Országgyûlése 1993 áprilisában Január
13. Emlékéremmel tüntette ki. 1992 májusától,
Magyarország teljes jogú tagságának az elnyerése után az
Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése liberális
frakciójának az alelnöke lett. 1992. júniusban az ET
politikai ügyek bizottságában állandó jelentéstevõvé
(general rapporteur) választották. Az 1991. évi SZDSZ-
küldöttgyûlésen a jószolgálati és etikai bizottság
elnökévé választották, külügyi tennivalói miatt azonban
visszalépett; a párt országos tanácsában megtartotta
tagságát. 1991 és 1993 között a frakcióvezetõség tagja
volt. 1992. februártól részvételével kezdõdött el az
SZDSZ külügyi programjának az elõkészítése. Az SZDSZ
nemzetközi orientációjáról folyó párton belüli vitában
kezdettõl fogva egyértelmû álláspontot képviselt: a
Liberális Internacionáléba való gyors és teljes jogú
belépést javasolta. Az SZDSZ-ben 1992. november közepén
lezajlott elnökcsere és tisztújítás során a hatodik
legjobb eredménnyel ügyvivõvé választották, s megbízták a
külügyi, valamint a kisebbségi titkárság vezetésével.
1993. január végén az SZDSZ ügyvivõi testülete az õ
elõterjesztésére döntött arról, hogy benyújtják a
tagfelvételi kérelmet az LI végrehajtó bizottságához,
amelynek alapján a párt az LI 1993. július 10-11-i,
tallini ülésén elnyerte a teljes jogú tagságot.
Õ készítette az SZDSZ Fordulat, biztonság, felemelkedés
címû, 1994 elején megjelent választási programjának
Külpolitika, határon túli magyar kisebbségek fejezetét.
Képviselõi munkáját is a gyakorló külpolitikusi
tevékenység jellemezte. 1991-ben Kuncze Gáborral közösen
törvényjavaslatot nyújtott be azzal a céllal, hogy a
parlament törvényalkotói munkája során vegye figyelembe
az Európai Közösség jogi normáit. A bõsi vízlépcsõrõl
kialakult magyar-szlovák államközi vita békés kezelése
érdekében 1992 márciusában indítványozta, hogy
Magyarország tegyen a Hágai Nemzetközi Bíróság
joghatóságát elismerõ nyilatkozatot, mivel korábban nem
ismertük el a bíróság illetékességét. 1992-ben
törvényjavaslatot nyújtott be a nemzetközi jog és a
magyar jog viszonyának és a nemzetközi szerzõdések
megkötésének átfogó szabályozásáról.
Az 1994. évi országgyûlési választásokon szûkebb
lakóhelyén, Budapest 18. sz. választókerületében
(Svábhegy, Zugliget, Normafa, Csillebérc) indult. Pártja
az országos (8.), illetve a budapesti területi listán
(8.) is indította. A választások második fordulójában
Fekete György (MDF) és Gál Zoltán (MSZP) mögött 27,14
százalékkal a harmadik helyen végzett, mandátumát az
országos listán szerezte. Az MSZP és az SZDSZ közötti
koalíciós tárgyalásokon a külügyi és biztonságpolitikai
bizottságban a szabad demokraták vezetõje volt. A
tárgyalások során az MSZP felajánlotta a külügyi tárca
vegyes vezetését; 1994. július 15-tõl, a Horn-kormány
megalakulásától a Külügyminisztérium politikai
államtitkára. Az 1994. októberi és az 1996. novemberi
SZDSZ-tisztújításon is megerõsítették ügyvivõi testületi
tagságát.
Petõ Iván lemondását követõen 1997. április 21-én az
SZDSZ frakcióvezetõjévé választják. Nem sokkal ezután,
májusban az Országgyûlés Külügyi Bizottságának elnökévé
is megválasztják.
Hivatali címe: 1054 Budapest, Széchenyi rkp. 19.

Lezárva: 1997. július 1.


Eleje Honlap