Szabó Miklós

Szabó Miklós

Email: nincs

A képviselõ által benyújtott irományok

Ülõhely

SzektorSorSzék
477

Választások

Választási körzet-tól-ig
Országos lista1994.06.28.
Budapest területi lista1990.05.02.1994.06.27.

Képviselõcsoport tagságok

KépviselõcsoportFunkció-tól-ig
SZDSZtag1994.06.28.
SZDSZtag1990.05.02.1994.06.27.

Bizottsági tagságok

BizottságTisztség-tól-ig
HonvédelmiTag1994.06.28.
Doktr.kat.(al)Tag1991.01.01.1994.06.27.
HonvédelmiTag1990.05.03.1994.06.27.

Iskolai végzettség

VégzettségIntézmény
egyetemi diplomaEötvös Lóránd Tudományegyetem

Nyelvismeret

NyelvFoka
némettárgyalási

Életrajz

Szabó Miklós (SZDSZ) - Országos lista

1935. május 6-án született Budapesten. Apai nagyapja egy
túrkevei, 20. kat. holdas, református vallású
parasztember, aki a téeszesítés során, 1950-ben
felakasztotta magát. Édesapja, Szabó Károly
felsõkereskedelmi iskolai végzettséggel elsõ generációs
középosztálybeli magántisztviselõ lett: a Fõvárosi
Közmunkák Tanácsa felügyelete alatt mûködõ Szent Margit
Gyógyfürdõ Rt. cégvezetõje. 1945 után a Fõvárosi
Ingatlankezelõ Vállalat fõkönyvelõje. A Nemzeti
Parasztpárt tagja volt. Anyai ági rokonsága is
református, hajdú eredetû, elszegényedett dzsentricsalád.
A nagyapa boltossegéd, önállósodása után boltja, földje
lett, ezért az 1950-es években õt is kulákká
nyilvánították. Édesanyja, Tömöri Matild a háztartást
vezette. Öccse 1940-ben született, ötvös-ékszerész
szakmunkás és restaurátor. Elsõ feleségétõl elvált, 1986-
ban kötött újra házasságot, felesége Balás Fruzsina. Két
leánya van, Flóra (1963) és Zsófia (1967), nevelt fia
Tóth Marcell (1975).
Az elemi és a középiskolát Budapesten végezte, 1954-ben
érettségizett az óbudai Árpád Gimnáziumban. Felvették az
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára,
magyar nyelv és irodalom-történelem szakra. 1956-tól
történészszakképzésben vett részt. Mint egyetemista élte
végig a Petõfi Kör vitáit. Az 1956. november 4. utáni
utóvédharcokban az ELTE BTK MEFESZ-szervezetének egyik
alapítója. Miután a KISZ megalakulásával a MEFESZ-t 1957.
márciusban betiltották, az 1956 örökségét õrizni kívánó
diákszervezetben való részvétele meghatározta
pályafutását. Diplomáját megszerezve 1958-ban - rossz
káderlapja miatt - Vácra került, nevelõtanár lett a 204.
sz. Szakmunkásképzõ Intézetben. 1959-ben visszakerült a
fõvárosba, az MTA Történettudományi Intézetében kapott
könyvtárosi állást. 1967-ig volt könyvtáros, ezután
tudományos kutatói beosztásba került. Témája a magyar
századelõ újkonzervatív gondolkodása, szervezetei és a
Horthy-korszak ideológiai irányzatainak az elemzése.
Számos szaktanulmányt publikált a vizsgált korszakok
ideológiatörténetérõl, könyve azonban csak 1989-ben
jelenhetett meg (Politikai kultúra Magyarországon
1896-1986), a Medvetánc- Atlantis Kiadónál.
Elsõ felesége révén rokonságba került Gáli Józseffel, az
1956-os Igazság címû lap szerkesztõjével, és
megismerkedett többek között Mécs Imrével, Rácz
Sándorral, Széll Jenõvel, Haraszti Sándorral. Nyílt
ellenzéki politikai tevékenysége 1978. januárban
kezdõdött, amikor aláírta a csehszlovákiai Charta '77
mozgalom bebörtönzött tagjaival szolidaritást vállaló
nyilatkozatot. 1979. szeptembertõl a demokratikus
ellenzék szervezte hétfõ esti "repülõ egyetemek"
rendszeres elõadója, a 20. századi politikatörténet tabu
témáiról, a szovjet és a magyar kommunista párt
történetérõl, a népi demokráciákról és 1956-ról beszélt.
Az elõadások szövege nem jelent meg, de a gépelt
példányok sok helyre eljutottak. Az illegális Beszélõ
elsõ számában saját nevén írt a Bibó-emlékkönyvrõl. Az
illegális akciókért két munkahelyi fegyelmit kapott
(1979, 1985), de a legkomolyabb megtorlástól, az
elbocsátástól megvédték. 1979-tõl 1986-ig publikációs
tilalom alatt állott, konferenciákra sem utazhatott,
egyedül a régi Mozgó Világ és a Medvetánc címû
folyóiratok közölték írásait. A Demszky Gábor által
szerkesztett illegális Hírmondóban magyar tárgyú cikkeit
Fortinbras Jenõ, szovjet témájú írásait Kibicz Gyula
álnéven jelentette meg; több cikket Krasznai Zoltánnal
együtt írt. 1985. júniusban a monori értelmiségi
találkozó egyik korreferátumát tartotta. 1985.
novemberben a Rakpart Klubban nagy nyilvánosság elõtt
elõször õ tartott elõadást 1956-ról. 1986. decemberben a
harmincéves évfordulóra emlékezõ féllegális-ellenzéki
1956-os konferencia egyik elõadója volt.
A Szabad Kezdeményezések Hálózatának alapítója,
szóvivõje. Hamarosan belátta, hogy a Hálózat politikai
szervezetnek alkalmatlan, és a helyzet gyors változásával
az idõ is túlhaladt rajta. Az 1988. november 13-i
kongresszuson a párttá alakulást képviselte, a Szabad
Demokraták Szövetsége alapító tagja, az 1990. évi
választásokig a párt országos ügyvivõje, az Elvi
nyilatkozat és az elsõ pártprogram egyik megfogalmazója
volt. Az 1990. évi országgyûlési választásokon Budapest
13. sz. (IX-XX. ker.) választókerületében az elsõ
fordulóban harmadik lett, a második fordulóból a Fidesz
jelöltje javára visszalépett, mandátumát pártja budapesti
listáján szerezte. 1990. május 3-tól a honvédelmi állandó
bizottságban, azon belül az elvi, politikai, doktrína,
külkapcsolatok, katonai hírszerzés albizottságban
dolgozott. Az SZDSZ 1990-ben megszerzett második helyét a
radikális politika sikereként értékelte, helyeselte az
1991-ben követett offenzív, kormánybuktató politikát.
Tölgyessy Péter elnöksége idején kikerült a
pártvezetésbõl, Petõ Iván megválasztása után, 1993.
februártól a frakció biztonságpolitikai szóvivõje lett. A
párton belül hagyományosan az ideológiai kérdések egyik
szakértõje, folyóirat- és napilapcikkek sokaságát tette
közzé a konzervatív kormány politikáját és
társadalomképét, valamint történelemfelfogását bírálva.
Történeti-politikai publicisztikai cikkeit, esszéit -
hatvanadik születésnapja tiszteletére - 1995-ben Múmiák
öröksége címmel önálló kötetben is kiadták. Az 1994. évi
országgyûlési választásokon egyéni jelöltként nem indult,
mandátumát az SZDSZ országos listájának harmincnegyedik
helyérõl szerezte. Az Országgyûlés honvédelmi állandó
bizottságának a tagja, ezen belül az elvi,
biztonságpolitikai, katonai, valamint a nemzetközi
kapcsolatok albizottság munkájában vesz részt.
Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 620. szoba.

Lezárva: 1996. május 6.


Eleje Honlap