Dr. Nagy Sándor

Dr. Nagy Sándor

Email: Nagy.J.Sandor@mkogy.hu

A képviselõ által benyújtott irományok

Ülõhely

SzektorSorSzék
214

Választások

Választási körzet-tól-ig
Borsod-Abaúj-Zemplén megye területi lista1994.06.28.
Országos lista1988.10.05.1990.04.30.

Képviselõcsoport tagságok

KépviselõcsoportFunkció-tól-ig
MSZPtag1994.06.28.

Bizottsági tagságok

BizottságTisztség-tól-ig
ÁSZ eln.jel.Elnök1996.10.15.
E.Önk.E.Pénzt.Tag1995.12.22.
SzámvevõszékiElnök1994.06.28.

Iskolai végzettség

VégzettségIntézmény
egyetemi diplomaBudapesti Közgazdaságtudományi Egyetem
egyetemi doktorBudapesti Közgazdaságtudományi Egyetem

Nyelvismeret

NyelvFoka

Életrajz

Nagy Sándor (MSZP)
   Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területi lista

1946. november 2-án született a Bihar vármegyei Vértes
községben szülei egyetlen gyermekeként. Nagyszülei
parasztok voltak. Szülei is Vértesen születtek, édesapja,
Nagy József (1920) eredetileg vasutas, majd esztergályos,
az 1950-es években tanfolyamok elvégzése után különbözõ
szervezetekben dolgozott, pártmunkás is volt. Miután
1953-ban elbocsátották, téesztag lett, majd az
autóközlekedésben helyezkedett el, és mint
kirendeltségvezetõ ment nyugdíjba. Édesanyja, Papp
Julianna (1923) háztartásbeli volt, az 1960-as években
munkát vállalt, bolti eladó lett. Szülei mindketten az
MSZMP tagjai voltak. Felesége közgazdász, a Mûvelõdési és
Közoktatási Minisztérium osztályvezetõje. Két fiuk
született, Sándor (1971) és Zoltán (1976).
A család az 1950-es évek elején beköltözött Debrecenbe,
így az általános és a középiskolát a megyeszékhelyen
végezte, 1964-ben érettségizett a közgazdasági
technikumban. Ezután egy év sorkatonai szolgálat
következett, majd a Marx Károly Közgazdaság-tudományi
Egyetemen folytatta tanulmányait, 1970-ben ipar szakon
szerzett diplomát. Az egyetemi évek alatt kollégista
volt, közösségi-politikai feladatokat vállalt. Volt kari
KISZ-titkár, egyetemi tanácstag, s még hallgató korában -
az országban elsõként - megválasztották a Kinizsi utcai
kollégium igazgatójának; tisztét egy ideig tanársegéd
korában is megtartotta. Már elsõéves korában, 1966-ban
belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. A diploma
megszerzése után két és fél évig az egyetem
munkatudományi tanszékén dolgozott. Ez alatt az idõ alatt
készített egyetemi doktori disszertációját is
munkatudományi témából írta. 1973-ban a KISZ KB Egyetemi
Osztályának a vezetõje lett. Egy év múlva politikai
funkciót kapott, Maróthy László elsõ titkársága idején a
KISZ központi bizottsági titkárává választották. A párt
ifjúsági szervezetének megújítására, a diák-
érdekképviseleti rendszer meghonosítására törekedett, de
valódi eredményeket nem sikerült elérnie. 1980-ban öt
évre országgyûlési képviselõvé (Somogy megye 1. sz.
választókerülete) és az Elnöki Tanács tagjává
választották. 1982-tõl 1984-ig a hatáskör és valódi
feladat nélküli Állami Ifjúsági Bizottság titkára volt.
1984 õszén Méhes Lajos, a SZOT fõtitkára felkérte, hogy
vállaljon szakszervezeti tisztséget; feladatául a
szakszervezetek ifjúsági politikájának irányítását, majd
egy szakszervezeti gazdaságpolitikai és szociálpolitikai
koncepció kidolgozását jelölték meg. Mivel mindkét
terület közel állt szakmai érdeklõdési köréhez, rövid
gondolkodási idõt követõen elvállalta a feladatot; 1984
decemberében a SZOT titkára lett. Az 1985. évi
országgyûlési választásokon a második fordulóban Hajdú-
Bihar megye 13. sz. választókerületében minimális, 0,4
százalékos különbséggel szorult a második helyre, így
csak pótképviselõ lett. Az MSZMP 1988. májusi
pártértekezletén központi bizottsági tag lett. A fordulat
után, 1988. június 21-én a SZOT fõtitkárává választották.
Fõtitkári jelölését és megválasztását nyílt, többhetes
országos nyilvános "közvélemény-kutatás" elõzte meg.
Visszakerült a törvényhozásba is, 1988. október 5-tõl az
országos listán, új pozíciója révén lett képviselõ.
Szakszervezeti fõtitkárként szembesülnie kellett a SZOT
válságával, munkatársaival haladéktalanul, az MSZMP
szervezeti átalakítását is megelõzve megkezdték a
szövetség átalakítását. A reformok során egyre több
konfliktusa támadt, a pártvezetéssel, ezért még Grósz
Károly fõtitkársága idején, 1989 szeptemberében kérte a
központi bizottsági tagság alóli felmentését. A Magyar
Szocialista Párt megalakítása után, a szakszervezetek
függetlenségét hangsúlyozva, nem lépett át az új pártba.
Az 1990. évi országgyûlési választásokon Hajdú-Bihar
megye 7. sz., Hajdúszoboszló központú választókerületében
független jelöltként indult, a második fordulóban második
lett, így nem került be a  törvényhozásba.
1990 márciusában a Magyar Szakszervezetek Országos
Szövetségének az elnökévé választották. Elnöksége alatt
zajlott le a szakszervezetek vagyonának a megosztása és
átadása, az üzemi tanácsok választása és a kollektív
szerzõdések körüli viták. Az MSZOSZ ezekben a kérdésekben
együttmûködött az MSZP-vel. 1992. március közepén az
MSZOSZ a szocialista párttal közösen nemzetközi
találkozót szervezett a közép-európai gazdasági átmenet
és a szociáldemokrácia kapcsolatáról, az ebbõl az
alkalomból tartott sajtótájékoztatón Horn Gyula MSZP-
elnökkel közösen jelentették be, hogy politikai
szövetséget kötöttek. A döntést azzal indokolta, hogy a
jövõben nem szeretnének a választási idõszakban
olyannyira háttérben maradni, miként az 1990-ben történt.
Az 1993. májusi társadalombiztosítási önkormányzati
választásokon az MSZOSZ megszerezte a szavazatok ötven
százalékát; a jelentõs gyõzelem után a Nyugdíj-
biztosítási Önkormányzat elnökévé választották.
Politikailag megerõsödött helyzetében kemény
tárgyalópartnere volt a konzervatív kormánynak;
eredményeket ért el a társadalombiztosítás részére
átadandó vagyon ügyében.
Az 1994. évi országgyûlési választásokra készülve az
MSZOSZ szocialista-szociáldemokrata platformja választási
együttmûködési szerzõdést kötött az MSZP-vel, ennek
értelmében az MSZP Borsod-Abaúj-Zemplén megyei
listavezetõje, illetve az országos lista másodikja lett;
a megyei listáról szerzett mandátumot. Az Országgyûlés
számvevõszéki állandó bizottságának az elnöke lett, és
1994. augusztus 30-tól részt vett a költségvetési és
pénzügyi állandó bizottság tevékenységében is. Az MSZP-
frakcióban a költségvetési, pénzügyi és számvevõszéki
munkacsoport vezetõjévé választották. Kifogásolta az
SZDSZ-szel kötött koalíciós megállapodás tartalmát. 1994
szeptemberében belépett az MSZP-be. A választásokat
követõen mint a legnagyobb magyar szakszervezeti
szövetség elnökének része volt abban, hogy a szocialisták
vezette kormány az Érdekegyeztetõ Tanáccsal el tudta
fogadtatni a kormány kemény megszorításokat tartalmazó
1995. évi költségvetési tervezetét. 1995. május elején,
az MSZOSZ harmadik kongresszusán több mint 90 százalékos
többséggel újra elnökké választották. Az augusztusi üzemi
tanácsi választásokon szakszervezeti konföderációja a
szavazatok 66,56 százalékát szerezte meg. Az, hogy
egyszerre volt kormánypárti képviselõ s a kormány
életszínvonal-csökkentõ politikája miatt egyre
elégedetlenebb szakszervezeti szövetség elnöke,
konfliktusos helyzetet teremtett számára. 1995. január
31-én lemondott költségvetési bizottsági tagságáról. Bár
az MSZOSZ elnökeként tiltakozott a kormány egyes
gazdaságpolitikai elképzelései ellen, a stabilizációs
politika egészének szükségességét nem vitatta, a Bokros-
csomagot megszavazta. A privatizációs törvényt és A Munka
Törvénykönyve módosítását azonban már nem tudta
elfogadni, tiltakozásul kivonult az MSZP-frakció
elnökségébõl, s lemondott a frakcióban viselt minden
tisztségérõl. Ugyanakkor bejelentette, hogy megválik a
szakszervezeti szövetségtõl is. Bejelentett távozási
szándékának megfelelõen, 1995. október 18-án, az MSZOSZ
Szövetségi Tanácsának az ülésén lemondott. Horn Gyula
miniszterelnök 1995 õszén felvetette gazdaságpolitikai
feladatokkal megbízott miniszteri kinevezését, a javaslat
azonban koalíciós válságot okozott, a kormány
átalakítását az SZDSZ kétszer is elutasította. Az MSZP-
frakció tagjaként és bizottsági elnökként folytatja
képviselõi munkáját, emellett részt vesz az
Egészségbiztosítási Önkormányzat és az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár gazdálkodását vizsgáló
ideiglenes bizottság, valamint elnökként az oktatási
bizottság keretén belül mûködõ tudományos és innovációs
nyílt albizottság tevékenységében, továbbá elnöke az
Állami Számvevõszék elnökének jelölését szolgáló
ideiglenes vizsgálóbizottságnak is.
Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 260. szoba.

   Lezárva: 1996. december 20.


Eleje Honlap