Dr. Nagy Sándor
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Nagy Sándor (MSZP) Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területi lista 1946. november 2-án született a Bihar vármegyei Vértes községben szülei egyetlen gyermekeként. Nagyszülei parasztok voltak. Szülei is Vértesen születtek, édesapja, Nagy József (1920) eredetileg vasutas, majd esztergályos, az 1950-es években tanfolyamok elvégzése után különbözõ szervezetekben dolgozott, pártmunkás is volt. Miután 1953-ban elbocsátották, téesztag lett, majd az autóközlekedésben helyezkedett el, és mint kirendeltségvezetõ ment nyugdíjba. Édesanyja, Papp Julianna (1923) háztartásbeli volt, az 1960-as években munkát vállalt, bolti eladó lett. Szülei mindketten az MSZMP tagjai voltak. Felesége közgazdász, a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium osztályvezetõje. Két fiuk született, Sándor (1971) és Zoltán (1976). A család az 1950-es évek elején beköltözött Debrecenbe, így az általános és a középiskolát a megyeszékhelyen végezte, 1964-ben érettségizett a közgazdasági technikumban. Ezután egy év sorkatonai szolgálat következett, majd a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen folytatta tanulmányait, 1970-ben ipar szakon szerzett diplomát. Az egyetemi évek alatt kollégista volt, közösségi-politikai feladatokat vállalt. Volt kari KISZ-titkár, egyetemi tanácstag, s még hallgató korában - az országban elsõként - megválasztották a Kinizsi utcai kollégium igazgatójának; tisztét egy ideig tanársegéd korában is megtartotta. Már elsõéves korában, 1966-ban belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. A diploma megszerzése után két és fél évig az egyetem munkatudományi tanszékén dolgozott. Ez alatt az idõ alatt készített egyetemi doktori disszertációját is munkatudományi témából írta. 1973-ban a KISZ KB Egyetemi Osztályának a vezetõje lett. Egy év múlva politikai funkciót kapott, Maróthy László elsõ titkársága idején a KISZ központi bizottsági titkárává választották. A párt ifjúsági szervezetének megújítására, a diák- érdekképviseleti rendszer meghonosítására törekedett, de valódi eredményeket nem sikerült elérnie. 1980-ban öt évre országgyûlési képviselõvé (Somogy megye 1. sz. választókerülete) és az Elnöki Tanács tagjává választották. 1982-tõl 1984-ig a hatáskör és valódi feladat nélküli Állami Ifjúsági Bizottság titkára volt. 1984 õszén Méhes Lajos, a SZOT fõtitkára felkérte, hogy vállaljon szakszervezeti tisztséget; feladatául a szakszervezetek ifjúsági politikájának irányítását, majd egy szakszervezeti gazdaságpolitikai és szociálpolitikai koncepció kidolgozását jelölték meg. Mivel mindkét terület közel állt szakmai érdeklõdési köréhez, rövid gondolkodási idõt követõen elvállalta a feladatot; 1984 decemberében a SZOT titkára lett. Az 1985. évi országgyûlési választásokon a második fordulóban Hajdú- Bihar megye 13. sz. választókerületében minimális, 0,4 százalékos különbséggel szorult a második helyre, így csak pótképviselõ lett. Az MSZMP 1988. májusi pártértekezletén központi bizottsági tag lett. A fordulat után, 1988. június 21-én a SZOT fõtitkárává választották. Fõtitkári jelölését és megválasztását nyílt, többhetes országos nyilvános "közvélemény-kutatás" elõzte meg. Visszakerült a törvényhozásba is, 1988. október 5-tõl az országos listán, új pozíciója révén lett képviselõ. Szakszervezeti fõtitkárként szembesülnie kellett a SZOT válságával, munkatársaival haladéktalanul, az MSZMP szervezeti átalakítását is megelõzve megkezdték a szövetség átalakítását. A reformok során egyre több konfliktusa támadt, a pártvezetéssel, ezért még Grósz Károly fõtitkársága idején, 1989 szeptemberében kérte a központi bizottsági tagság alóli felmentését. A Magyar Szocialista Párt megalakítása után, a szakszervezetek függetlenségét hangsúlyozva, nem lépett át az új pártba. Az 1990. évi országgyûlési választásokon Hajdú-Bihar megye 7. sz., Hajdúszoboszló központú választókerületében független jelöltként indult, a második fordulóban második lett, így nem került be a törvényhozásba. 1990 márciusában a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének az elnökévé választották. Elnöksége alatt zajlott le a szakszervezetek vagyonának a megosztása és átadása, az üzemi tanácsok választása és a kollektív szerzõdések körüli viták. Az MSZOSZ ezekben a kérdésekben együttmûködött az MSZP-vel. 1992. március közepén az MSZOSZ a szocialista párttal közösen nemzetközi találkozót szervezett a közép-európai gazdasági átmenet és a szociáldemokrácia kapcsolatáról, az ebbõl az alkalomból tartott sajtótájékoztatón Horn Gyula MSZP- elnökkel közösen jelentették be, hogy politikai szövetséget kötöttek. A döntést azzal indokolta, hogy a jövõben nem szeretnének a választási idõszakban olyannyira háttérben maradni, miként az 1990-ben történt. Az 1993. májusi társadalombiztosítási önkormányzati választásokon az MSZOSZ megszerezte a szavazatok ötven százalékát; a jelentõs gyõzelem után a Nyugdíj- biztosítási Önkormányzat elnökévé választották. Politikailag megerõsödött helyzetében kemény tárgyalópartnere volt a konzervatív kormánynak; eredményeket ért el a társadalombiztosítás részére átadandó vagyon ügyében. Az 1994. évi országgyûlési választásokra készülve az MSZOSZ szocialista-szociáldemokrata platformja választási együttmûködési szerzõdést kötött az MSZP-vel, ennek értelmében az MSZP Borsod-Abaúj-Zemplén megyei listavezetõje, illetve az országos lista másodikja lett; a megyei listáról szerzett mandátumot. Az Országgyûlés számvevõszéki állandó bizottságának az elnöke lett, és 1994. augusztus 30-tól részt vett a költségvetési és pénzügyi állandó bizottság tevékenységében is. Az MSZP- frakcióban a költségvetési, pénzügyi és számvevõszéki munkacsoport vezetõjévé választották. Kifogásolta az SZDSZ-szel kötött koalíciós megállapodás tartalmát. 1994 szeptemberében belépett az MSZP-be. A választásokat követõen mint a legnagyobb magyar szakszervezeti szövetség elnökének része volt abban, hogy a szocialisták vezette kormány az Érdekegyeztetõ Tanáccsal el tudta fogadtatni a kormány kemény megszorításokat tartalmazó 1995. évi költségvetési tervezetét. 1995. május elején, az MSZOSZ harmadik kongresszusán több mint 90 százalékos többséggel újra elnökké választották. Az augusztusi üzemi tanácsi választásokon szakszervezeti konföderációja a szavazatok 66,56 százalékát szerezte meg. Az, hogy egyszerre volt kormánypárti képviselõ s a kormány életszínvonal-csökkentõ politikája miatt egyre elégedetlenebb szakszervezeti szövetség elnöke, konfliktusos helyzetet teremtett számára. 1995. január 31-én lemondott költségvetési bizottsági tagságáról. Bár az MSZOSZ elnökeként tiltakozott a kormány egyes gazdaságpolitikai elképzelései ellen, a stabilizációs politika egészének szükségességét nem vitatta, a Bokros- csomagot megszavazta. A privatizációs törvényt és A Munka Törvénykönyve módosítását azonban már nem tudta elfogadni, tiltakozásul kivonult az MSZP-frakció elnökségébõl, s lemondott a frakcióban viselt minden tisztségérõl. Ugyanakkor bejelentette, hogy megválik a szakszervezeti szövetségtõl is. Bejelentett távozási szándékának megfelelõen, 1995. október 18-án, az MSZOSZ Szövetségi Tanácsának az ülésén lemondott. Horn Gyula miniszterelnök 1995 õszén felvetette gazdaságpolitikai feladatokkal megbízott miniszteri kinevezését, a javaslat azonban koalíciós válságot okozott, a kormány átalakítását az SZDSZ kétszer is elutasította. Az MSZP- frakció tagjaként és bizottsági elnökként folytatja képviselõi munkáját, emellett részt vesz az Egészségbiztosítási Önkormányzat és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár gazdálkodását vizsgáló ideiglenes bizottság, valamint elnökként az oktatási bizottság keretén belül mûködõ tudományos és innovációs nyílt albizottság tevékenységében, továbbá elnöke az Állami Számvevõszék elnökének jelölését szolgáló ideiglenes vizsgálóbizottságnak is. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 260. szoba. Lezárva: 1996. december 20.