Dr. Magyar Bálint

Dr. Magyar Bálint

Email: miniszter@mkm.x400gw.itb.hu

A képviselõ által benyújtott irományok

Ülõhely

SzektorSorSzék
006

Választások

Választási körzet-tól-ig
Budapest területi lista1994.06.28.
Budapest 21. vk.1990.05.02.1994.06.27.

Képviselõcsoport tagságok

KépviselõcsoportFunkció-tól-ig
SZDSZtag1994.06.28.

Bizottsági tagságok

BizottságTisztség-tól-ig
Nemzetbiztons.Alelnök1994.06.28.1995.12.20.
EK ügyekTag1992.06.23.1994.06.27.
KülügyiTag1992.02.18.1994.06.27.
ÖnkormányzatiTag1990.05.03.1992.02.18.

Iskolai végzettség

VégzettségIntézmény
egyetemi diplomaEötvös Lóránd Tudományegyetem

Nyelvismeret

NyelvFoka
angolfelsõfokú
oroszközépfokú

Életrajz

Magyar Bálint (SZDSZ) - Budapesti területi lista

1952. november 15-én született Budapesten. Apai ükapja
Szemere Bertalan (1812-1869), 1848-ban az elsõ
parlamentnek felelõs magyar kormány belügyminisztere,
1849-ben, a trónfosztás után az ország miniszterelnöke
volt. Dédanyjának, Szemere Gizellának a férje, Kürthy
Emil Mikszáth Kálmán baráti köréhez tartozó színházi
újságíró volt. Nagyapja, Magyar Elek az 1926-1936 közötti
években a Magyarország címû lap fõszerkesztõje. Édesapja,
Magyar Bálint (1910-1992) irodalmi és mûvészettörténeti
tanulmányai végén, 1931-ben egyetemi doktorátust
szerzett. Pályáját 1934-ben a Nemzeti Színházban kezdte,
azután az Operaházba került, amelynek 1941 és 1944 között
titkára volt, a német megszálláskor bocsátották el. A
háború után a Nemzeti Színház fõtitkára, végül 1955 és
1958 között a Magyar Néphadsereg Színháza (mai nevén
Vígszínház) igazgatója volt. Sokakat irritált öntudatos,
független-polgári alapállása, viselkedése, noha vezetése
alatt a színház a legsikeresebb és leglátogatottabb lett
az országban. 1958-ban a kultúrpolitikai vezetés
eltávolította a színház élérõl. Menesztése után többé nem
engedték vissza a színházi pályára. 1970-ig a
Filmtudományi Intézet tudományos munkatársa, színház- és
filmtörténeti tanulmányokat, könyveket írt. Anyai ági
családja 1927-ben került Kolozsvárról Magyarországra.
Édesanyja, Siklós Olga (1926) dramaturg szakot végzett a
színiakadémián, az Ifjúsági Színháznál, a kecskeméti
Katona József Színháznál s a Veszprémi Petõfi Színháznál
volt dramaturg. 1973-tól 1988. évi nyugdíjazásáig a
Magyar Rádió rendezõje. Egy testvére van, Fruzsina
(1954), dramaturg, Mécs Imre országgyûlési képviselõ
felesége. Nõs, 1993 óta felesége Hodosán Róza szabad
demokrata politikus, országgyûlési képviselõ.
A Deák téri általános iskola után a Fazekas Mihály
Gyakorló Gimnázium tanulója, orosz nyelvi tagozaton
érettségizett 1971-ben. Az Országos Középiskolai
Tanulmányi Versenyen történelembõl második helyezést ért
el. Egyetemi tanulmányai elõtt egy évig sorkatonai
szolgálatot teljesített Hódmezõvásárhelyen. 1972
szeptemberétõl az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Karának a hallgatója, angolt és
történelmet, 1973-tól az angol helyett szociológiát
tanult. Negyedéves korában (1975-1976) két félévet
elvégzett a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem
népgazdasági tervezõi szakán is, de megtiltották, hogy
egyszerre két egyetemen folytasson tanulmányokat. A
diploma megszerzése után, 1977-tõl az MTA Világgazdasági
Kutatóintézetében a kelet-európai osztályon kapott
tudományos gyakornoki ösztöndíjat. Ugyanitt késõbb
tudományos segédmunkatárs. Kutatási területe a kelet-
európai országok 1945 utáni gazdasági fejlõdésének
összehasonlító vizsgálata volt. Politikai okokból történt
elbocsátása után Hankiss Elemér értékszociológiai
mûhelyének lett a munkatársa (1981). 1982-tõl 1987-ig a
Szövetkezeti Kutatóintézet tudományos fõmunkatársa.
Juhász Pál szociológus hatására agrárkérdésekkel,
valamint az 1945 utáni falusi társadalom történetével
foglalkozott. 1982-1988 között a Medvetánc címû folyóirat
szerkesztõje. 1988-1990-ben a Pénzügykutató Rt.
tudományos munkatársa volt. 1980-ban a második
világháború utáni lengyel agrárfejlõdésrõl írott
disszertációjával egyetemi doktori címet szerzett. 1982-
tõl részt vett a Szövetkezeti Kutatóintézet és a Hunnia
Filmstúdió közös filmdokumentációs programjában. Az 1980-
as évek elsõ felétõl szervezett falukutatások,
falujárások (Dunapataj, Szentes, Ibafa, Homokmégy) vezetõ
munkatársa, illetve résztvevõje. 1984-1985-ben gazdakört
szervezett Dunapatajon. 1986-ban Dunaapáti 1944-1958
címmel háromkötetes dokumentumszociográfiája jelent meg,
amelyet a Magyar Szociológiai Társaság Erdei Ferenc-
díjjal jutalmazott. A faluszociográfiai munka alapján
Schiffer Pállal közösen készített, 1956-ot a középpontba
állító A Dunánál címû dokumentumfilmje az 1988. évi
Magyar Játékfilmszemlén a társadalmi zsûri különdíját,
majd a kritikusok díját is elnyerte. A filmet a San
Francisco-i filmfesztiválon is bemutatták, a nyoni
fesztiválon ezüst díjjal ismerték el.
1979-ben kapcsolatba került az ellenzéki csoportokkal. A
Václav Havel cseh író bebörtönzése ellen tiltakozó
nyilatkozat, a Charta '77 melletti szolidaritási ív
aláírása és a lengyel ellenzékkel való kapcsolatfelvétel
után neve rendszeresen szerepelt az ellenzék különbözõ
dokumentumain. 1981 januárjában, lengyelországi
"tanulmányútjának" nyolcadik napján kiutasították az
országból; februárban munkahelyérõl is elbocsátották.
Munkaügyi döntõbírósághoz fordult, a júliusig tartó pert
elvesztette. Útlevelét is bevonták. 1981-tõl közel négy
éven át összekötõ volt az illegális Beszélõ
szerkesztõsége és nyomdája között. A folyóiratban apai
dédapja nevét használva Kürthy Emil néven publikált. A
Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének egyik
alapítója, országos tanácsának a tagja. 1988. május 1-jén
a Szabad Kezdeményezések Hálózata alapító tagja,
beválasztották az országos tanácsba. Felismerve, hogy a
koordináló szervezet nem nyújt megfelelõ keretet a
politizáláshoz, szorgalmazta és irányította a
demokratikus ellenzék párttá szervezését. A pártalapítás
napjától, 1988. november 13-tól a Szabad Demokraták
Szövetsége egyik vezetõje, ügyvivõje. 1988-1989
fordulóján az elsõ pártprogram, A rendszerváltás
programja egyik szerkesztõje. Az Ellenzéki Kerekasztalban
és a háromoldalú politikai egyeztetõ tárgyalásokon pártja
képviselõje. 1990. januártól a párt kampányfõnöke.
Az 1990. évi országgyûlési választásokon Budapest 21.
sz., zuglói választókerületében a második fordulóban
képviselõvé választották. 1990. május 3-tól 1992.
februárig az Országgyûlés önkormányzati, közigazgatási,
belbiztonsági és rendõrségi állandó bizottságának a
tagja, ekkortól pártja a külügyi állandó bizottságba
delegálta. 1992. júniustól az európai közösségi ügyek
különbizottságának is a tagja. 1990. május és 1991.
február között az SZDSZ képviselõcsoportjában vezetõségi
tag, általános szóvivõ és a frakció mûködési
szabályzatának kidolgozója volt. Az 1990. decemberi
küldöttgyûlés után az apparátust irányító ügyvivõvé
választották. 1991. június 23-án Bécsben a közép-kelet-
európai szociálliberális fórum alapítója. A párt élén
1991. novemberben bekövetkezett elnökcsere után nem
jelöltette magát újra, így 1988 óta elsõ alkalommal
maradt ki az országos ügyvivõi testületbõl, ugyanakkor
1991. november 24-én a párt országos tanácsának a tagjává
választották. Háttérbe vonulása csak átmenetinek
bizonyult, Petõ Iván pártelnökké választása után (1992.
november) újra visszatért az SZDSZ legfelsõ vezetésébe.
Mint ügyvivõ és kampányfõnök 1993. februártól a párt
ekkor kialakított választási titkárságát irányította.
Vezetésével dolgozták ki - a választások elõtt egy évvel
- a kampányszervezet, a jelöltállítás és a képzés terveit
és a választási program alapelveit. Egyik aláírója volt a
Fidesszel kötött liberális szövetségi szerzõdésnek (1993.
február 24.).
Az 1994. évi országgyûlési választásokon korábbi zuglói
választókerületében indult, a második fordulóban Baráth
Etele (MSZP) mögött 31,99 százalékkal a második helyen
végzett. Pártja országos listáján (9.) is jelölték,
mandátumát a budapesti területi lista ötödik helyérõl
szerezte. Az új Országgyûlés nemzetbiztonsági állandó
bizottságának az alelnöke lett. 1994 júniusában tagja
volt az SZDSZ négyfõs koalíciós tárgyalódelegációjának,
jelentõs szerepe volt a közös kormányzás alapelveinek
írásba foglalásában és a szerzõdés aláírásában. Az 1994.
októberi tisztújító küldöttgyûlésen kampányfõnöki sikerét
elismerve a negyedik legjobb eredménnyel választották
ügyvivõvé. Az SZDSZ 1994. õszi önkormányzati kampányát is
õ vezette. A választások után a szocialistákkal kötött
fõvárosi koalíciós együttmûködési megállapodás egyik
létrehozója és aláírója. Fontos szerepe volt abban, hogy
1995 õszén megszületett a médiatörvényt elõkészítõ
hatpárti politikai egyezség. Fodor Gábor mûvelõdési és
közoktatási miniszter lemondása után pártja 1995.
novemberben õt jelölte a megüresedett miniszteri székbe,
ezután lemondott bizottsági alelnöki tisztérõl. Az MSZP
1995. december 4-én elfogadta jelölését, miniszteri
hivatalát 1996. január 1-jén foglalta el. A kulturális és
az oktatási intézményrendszer elõde által megkezdett
reformját a parlamenti pártok és az egyes szakmák
képviselõivel együttmûködve, konszenzusra törekedve
folytatja. Az SZDSZ 1996. novemberi küldöttgyûlésén újra
az ügyvivõvé választották.
Hivatali címe: Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium.

   Lezárva: 1996. november 23.


Eleje Honlap