Mécs Imre

Mécs Imre

Email: Mecs.Imre@mkogy.hu

A képviselõ által benyújtott irományok

Ülõhely

SzektorSorSzék
481

Választások

Választási körzet-tól-ig
Budapest területi lista1994.06.28.
Budapest 23. vk.1990.05.02.1994.06.27.

Képviselõcsoport tagságok

KépviselõcsoportFunkció-tól-ig
SZDSZtag1994.06.28.

Bizottsági tagságok

BizottságTisztség-tól-ig
HonvédelmiElnök1994.06.28.
HonvédelmiAlelnök1993.02.17.1994.06.27.
HonvédelmiTag1992.10.13.1993.02.17.
Nemzetbiztons.Tag1990.05.03.1994.06.27.
HonvédelmiAlelnök1990.05.03.1992.10.13.

Iskolai végzettség

VégzettségIntézmény
egyetemi diplomaBudapesti Mûszaki Egyetem

Nyelvismeret

NyelvFoka
angolalapfokú
németközépfokú

Életrajz

Mécs Imre (SZDSZ ) - Budapesti területi lista

1933. szeptember 4-én született Budapesten. Édesapja,
Mécs Imre (1897-1977), egy felvidéki szlovák falu magyar
kántortanítójának fia, orvos volt. Édesanyja, Lengyel
Irén Klára (1912-1994) felvidéki nemesi családból
származott. Nyelvtanár volt, gyermekeit nevelte.
Testvérei: Bernadette (1935) orvos, Klára (1940)
röntgenasszisztens. Nõs (1986), felesége Magyar Fruzsina
színházi dramaturg. Két házasságból született gyermekei:
Mónika (1967) fõiskolai hallgató, Imre (1970)
banktisztviselõ, László (1973) egyetemi hallgató, Máté
(1987), Anna (1988), Bálint (1990), János (1991) és Dávid
(1994).
Az elemi iskolát Budapesten végezte. A nyolcosztályos
gimnáziumot a budapesti Bencés Gimnáziumban kezdte, majd
az államosításig a pécsi Jezsuita Kollégiumban tanult.
1951-ben a budapesti Eötvös József Gimnáziumban
érettségizett. Egy évig villanyszerelõként dolgozott a
Budapest VI. Kerületi Építõ és Tatarozó Vállalatnál, majd
1952-ben felvételt nyert a Budapesti Mûszaki Egyetem
Villamosmérnöki Karára. 1957-ben abszolutóriumot
szerzett.
1956-ban eljárt a Petõfi Kör vitáira. Részt vett a
forradalomban, a nemzetõrség szervezésében. A bukás után
részt vett az utóvédharcokban, majd az ellenállásban,
amelyet az egyetemek, a munkáscsoportok és a felkelõ
csapatok maradványainak részvételével szerveztek. 1957.
júniusban letartóztatták. 1958. május 22-én "a
népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés
vezetéséért" halálra ítélték. Az ítéletet 1959.
februárban életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták.
1963. márciusban az általános amnesztia keretében
szabadult. Három évig rendõri felügyelet alatt állt, tíz
évig politikai jogvesztés sújtotta.
Szabadulása után nehezen tudott elhelyezkedni, végül
1963-tól 1974-ig a Híradástechnikai Szövetkezet
fejlesztõmérnöke lett. 1974-1975-ben az Elektrotechnikai
Szövetkezet fõkonstruktõre, 1976-1983 között az Óra és
Mûszer Szövetkezet tanácsadó mérnöke, majd 1983-tól 1990-
ig a Ganz K. K. fejlesztõmérnöke volt. Éveken keresztül
kérvényezte, hogy egyetemi tanulmányait befejezhesse, de
csak 1975-ben védhette meg villamosmérnöki oklevelét.
Tudományos fokozatot politikai múltja miatt nem
szerezhetett, kutatóintézetben sem dolgozhatott, annak
ellenére, hogy harminckét szabadalma van az elektronika
különbözõ szakterületein, és mintegy hatvan tudományos
cikke jelent meg magyar és külföldi folyóiratokban. 1969
óta a Híradástechnikai Tudományos Egyesület, 1970 óta a
Magyar Elektrotechnikai Egyesület és a Méréstechnikai és
Automatizálási Tudományos Egyesület, 1972-tõl a Neumann
János Számítógép-tudományi Társaság tagja. A Kiváló
Feltaláló kitüntetés ezüst fokozatát egyszer, arany
fokozatát háromszor nyerte el.
1975-ben kapcsolatba került a szervezõdõ demokratikus
ellenzékkel. 1979-ben aláírta a csehszlovákiai Charta '77
mozgalom bebörtönzött vezetõi melletti szolidaritási
nyilatkozatot. 1983-ban egy volt halálraítélt bajtársa
temetésén elmondott beszédéért rendõrhatósági
figyelmeztetést kapott, állását felmondták. 1984-tõl
1989-ig a Duna Mozgalom tagja. 1985-ben ellenzéki
képviselõjelöltek állítását szorgalmazta a választásokon,
és népszavazást kezdeményezett a bõs-nagymarosi vízi
erõmû kérdésében. 1988-ban alapító tagja és szóvivõje a
Szabad Kezdeményezések Hálózatának, alapítója tagja a
Szabad Demokraták Szövetségének és a Történelmi
Igazságtétel Bizottságnak. 1988-ban beválasztották az
SZDSZ ügyvivõi testületébe, e tisztében 1996. novemberig
az összes tisztújítás alkalmával megerõsítették. A TIB-
ben is vezetõségi tag volt, de tisztérõl a szervezet
politikai irányvonalának a megváltozása miatt 1992-ben
lemondott. 1997. január 16-án a francia becsületrend
tiszti fokozatával tüntették ki.
Az 1990. évi országgyûlési választások második
fordulójában Budapest 23. sz. (Rákospalota, Újpalota és
Pestújhely) választókerületében az elsõ helyen végzett.
1990. május 3-tól a parlament honvédelmi állandó
bizottságának és nemzetbiztonsági különbizottságának a
tagja. A honvédelmi állandó bizottságon belül a személyi
ügyek, szervezés albizottság munkájában vett részt. 1992.
februárig a bizottság alelnöke volt. 1992. június 13-án
az SZDSZ szociálliberális platformjának egyik alapítója
és vezetõje. Az 1994. évi országgyûlési választásokon
volt választókerületében indult, s szerepelt az SZDSZ
budapesti (4.) és országos (11.) listáján is. Mint egyéni
jelölt a választások második fordulójában Hajdu László
(MSZP) mögött 30,18 százalékkal a második helyen végzett,
mandátumát a budapesti területi listáról szerezte. Az
Országgyûlés honvédelmi állandó bizottságának az elnöke,
ezen belül elnöke az elvi, biztonságpolitikai, katonai
albizottságnak is. Az SZDSZ-frakció honvédelmi
munkabizottságának is a vezetõje. Az IPU magyar csoportja
magyar-indonéz baráti tagozatának az elnöke, a
magyar-izraeli, magyar-osztrák és magyar-thaiföldi baráti
tagozatok tagja.Az SZDSZ 1996. novemberi tisztújító
küldöttgyûlésén elvesztette ügyvivõi testületi tagságát;
az országos tanács 1997. januári tiszújításakor
sikertelenül pályázott a testület elnöki tisztére.
Hivatali címe: Parlament, félemelet 86. szoba.

Lezárva: 1997. január 25.


Eleje Honlap