Dr. Keresztes Sándor
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Keresztes Sándor (KDNP) - Országos lista 1919. március 9-én született a kalotaszegi Magyarókereken, Kolozs vármegyében. Édesapja, Keresztes Károly (1875-1926) Küküllõ vármegyei katolikus földmûvescsalád leszármazottja volt, tanítóként dolgozott. Édesanyja, Fazakas Erzsébet (1887-1970) református erdész-gazdálkodó családból származott, a háztartást vezette. Öt idõsebb testvére született: Gábor (1905-1982) tanító, Irén (1907-1945) háztartásbeli, Endre (1909-1974) autószerelõ kisiparos volt, Károly (1911-1945) teherautóval fuvarozott, László (1913) gépkocsivezetõ. 1943 óta nõs, felesége Rácz Erzsébet óvónõ. Nyolc gyermeket neveltek fel, Sándor (1944) építészmérnök, 1990-1992 között az Antall-kormány környezetvédelmi és területfejlesztési minisztere, György (1945) szállodaigazgató, 1990-1994-ben Gyöngyös polgármestere, Erzsébet (1947) USA-ban élõ építészmérnök, András (1948) tanár, Péter (1950) vegyészmérnök, Pál (1952) kertésztechnikus, Tamás (1952) nyomdász, József (1954) fotós, a Fõfotó laborvezetõje. Az elemit magyar nyelvû iskolában végezte Bánffyhunyadon, középiskolába Kolozsvárott járt, 1938-ban érettségizett a Katolikus Fõgimnáziumban. Felsõfokú tanulmányait a kolozsvári román nyelvû egyetemen kezdte el, majd a második bécsi döntés után visszatelepült Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen fejezte be, 1943-ban avatták az államtudományok doktorává. Jóval késõbb, 1962- ben a Pécsi Tudományegyetemen jogtudományi doktorátust szerzett. 1941-1944-ben a kolozsvári Hivatásszervezet titkárságának a titkára. 1943-ban lett Kolozsvár törvényhatósági jogú város városi fogalmazója, ekkortól társadalmi munkában szervezte a Hivatásszervezetet. Kolozsvár kiürítése után Budafokra költözött felesége szüleihez, s a Lakatos- kormány idején a Belügyminisztérium közigazgatási osztályára kapott beosztást. A nyilas hatalomátvétel után, 1944. december 4-én a Nemzeti Számonkérõ Szék letartóztatta. A Margit körúti katonai fogházba került, életét Cseh Jenõ, hadbíróként szolgáló igazságügy- minisztériumi tanácsos közbenjárásának köszönhette. 1945- tõl 1947-ig ismét a Belügyminisztériumban dolgozott, a közigazgatási osztályon volt fogalmazó. 1947 és 1948 között a Demokrata Néppárt nemzetgyûlési képviselõje. Miután 1948-ban megfosztották mandátumától, nem vették vissza állásába. Felesége nevén iparengedélyt váltott, és 1949-tõl 1950-ig háziipari harisnyakötésbõl tartotta el családját. Ezután 1963-ig az Új Ember címû katolikus hetilap kiadóhivatalában elõbb pénzbeszedõ, majd fûtõ. 1963-tól 1980. évi nyugdíjazásáig a kiadóhivatal vezetõje. Részfoglalkozásban a Szent István Társulat jogi szakértõje volt, ezt a munkakört 1989-ig nyugdíjasként is ellátta. Szülei erõs nemzeti öntudatra nevelték, a gyermekkori cserkészetben a közösségi felelõsségtudatot sajátította el. A magyar kisebbség problémáival szervezetileg elõször a Romániai Magyar Népközösség diáktitkáraként találkozott. Egyetemista évei alatt részt vett a katolikus szociális mozgalmak - az Egyházközségi Munkásszakosztályok (EMSZO) és a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete - erdélyi megszervezésében. 1945-tõl a Demokrata Néppárt tagja, 1946-ban bekerült a párt végrehajtó bizottságába. 1947-ben az országgyûlési választásokon a DNP jelöltjeként a párt fõvárosi listájáról képviselõvé választották, a párt parlamenti képviselõcsoportjának a titkára volt. 1948 nyarán mint ellenzéki képviselõt "kleriko-fasiszta egyesületi tagsága" miatt megfosztották parlamenti mandátumától. 1949-ben visszavonult a közélettõl, de 1953-ban Czapik Gyula egri érsek felkérésére megszervezte a Solidaritas Háziipari Szövetkezetet, amely a feloszlatott rendek szerzeteseinek megélhetését volt hivatott biztosítani. Közben hat éven keresztül rendõri felügyelet alatt állt. 1956. novemberben két volt képviselõtársával együtt újjászervezte a Demokrata Néppártot. A forradalom leverése után politikai tevékenységéért négy hónapra internálták. 1963-tól az egyház nemzetfönntartó szerepének megõrzése és az erdélyi magyar kisebbség érdekében üzenetközvetítõ szerepet vállalt lllyés Gyula író és Márton Áron gyulafehérvári püspök között, aki barátjának tekintette õt. 1988-ban kezdett el ismét nyíltan politizálni. A Márton Áron Társaság alapító elnöke lett, majd 1989. márciusban több társával együtt újra megalapította a Kereszténydemokrata Néppártot, vezette a párt szervezõbizottságát. 1989. szeptember 30. és 1990. május 27. között a párt elnöke volt. 1990. május 27. óta a párt tiszteletbeli elnöke. Az 1990. évi országgyûlési választásokon a KDNP budapesti listavezetõjeként került be a parlamentbe. 1990. május 3. és 1990. augusztus 31. között az Országgyûlés alkotmányügyi, törvény-elõkészítõ és igazságügyi állandó bizottságának, valamint nemzetbiztonsági különbizottságának a tagja. 1990. augusztus 31-én lemondott mandátumáról, mert kinevezték a Magyar Köztársaság vatikáni és a Máltai Lovagrendnél akkreditált nagykövetének. Miután több mint negyven éven át nem volt szentszéki magyar követ, az újrakezdés különleges feladatokat rótt rá. Nagykövetként több olyan ügyben is eljárt, amelyeket a határokon túli magyar egyházak terjesztettek a Szentszék elé, többek között támogatta négy erdélyi püspöknek a gyulafehérvári érsekség felállítására irányuló kérését. Megbízatása 1994. július 7-én járt le. Diplomáciai szolgálata alatt a magyar belpolitika fejleményeit is figyelemmel kísérte. Többször felhívta a pártja vezetõinek a figyelmét arra, hogy a közvélemény a KDNP céljaival nem mindenben egyezõ programot végrehajtó kormánnyal azonosítja a pártot, ezért szükséges lenne annak markánsabb arculatát demonstrálni. 1993 tavaszán nagy visszhangot váltott ki a pártja elnökségének és parlamenti frakciójának tett javaslata: követeljék ki a kormánytól annak elismerését, hogy az új választásokig ügyvivõi vagy szakértõi kormánynak tekintse magát, mert véleménye szerint a kereszténydemokratákon kívül a koalíciót megkötõ pártok már nem azonosak önmagukkal. Az 1994. évi országgyûlési választásokon a KDNP országos listájának ötödik helyérõl jutott ismét mandátumhoz. A külügyi állandó bizottság, ezen belül az alapszerzõdésekkel foglalkozó albizottság, valamint az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi állandó bizottság tagja. A KDNP-frakcióban a külügyi és biztonságpolitikai, valamint a szociális, egészségügyi, oktatási, kulturális és emberi jogi munkacsoport tevékenységében vesz részt. Az IPU magyar csoportja magyar-francia és magyar-román baráti tagozatának a tagja, a magyar-belga tagozat elnöke. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 465. szoba. Lezárva: 1996. május 6.